Lőrinczi L. Anna: A harang mesél



Valami megfoghatatlan hajnal virradt azon a napon. Egyet kondult a harang, mintha tudatni akarta volna, hogy minden álommal töltött pillanatért kár.

A fény, halványan szűrődött be a redőny résein, és a férfi tudata lassan ébredni kezdett, kitisztult.

Vízcsobogást hallott, érzékei felerősítettek egy édes illatot, ujjai hegyén bizsergés járt táncot, testét heves vágy forrósította fel - beleborzongott.

Pár nap boldogság...

Ennyi volt, ennyi jutott, ennyivel kell beérni!

Nehezen viselte, hogy mindig várnia kell.

Talán a lopott boldogság átka ez? Vagy ki tudja, lehet Isten büntetése?

Mire megtalálod azt, akiről egész életedben álmodtál, addigra csak pillanatok juthatnak belőle?

Az asszony gyönyörtől megvonagló testének látványa úszott képzeletében, a szerelemtől megremegő hangot is hallotta.

A víz csak csobogott, és ő emlékezett.

Emlékezett a sós izzadtság ízére, a csókok perzselő hevére, a haját borzoló kezek gyöngéd érintésére, és a gyönyör megsemmisítő erejére.

Kényszerítette magát arra, hogy örökre bevéssen minden átélt percet a tudat legmélyebb szintjére. Szerette.

Nehéz volt megmozdulni, kinézni a távolba, és lépni...

Tovább.



Később, egymás kezét fogva álltak a nagy kereszt előtt, kezükben egy-egy gyertya égett.

Letették, és gondolataikba mélyedtek.

A csöndben, megkondult a harang, megremegtette a szívüket.

Reméltek...



Az emberek, fejüket lehajtva lépdeltek a lassan guruló kocsi után. A levegőben friss virágillat terjengett, abból a fajtából, amelytől csomó lesz a gyomrunk táján.

A férfi felnézett, látta a kupolát, és hallotta a zúgó harangot, ahogy egy lelket sirat... - vagy felemel? Ki tudja...Talán...

Aztán csend lett...

Végtelen...

Nem maradt más, csak a lehulló föld dübörgése.

Cím: A harang mesél
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Lőrinczi L. Anna
Beküldve: April 1st 2012
Elolvasva: 1260 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]