Te, aki a vastraverzen ringatod a tested,

ha zöld illatú magány lobban szívedben,

combod közé szorítod a kevély, kanos,

letepert Budapestet, felnyögnek a hidak,

és az utcákra festett életek.

Ott, ahol a hegyektől már távol feszülnek a

sínek, a salakszagú udvarok sötétsége vagy,

de te vagy a letakart szívű kispolgár lázadó, igazságot makacs morálba záró pökhendisége,

és a villamoson a kamasz lány fehér combján a fekete harisnya gyűrődése.

Nincsen összecsengőbb dallam, mint ellentéteid bongó ütközése, emlékezetedben

ébrednek elkövetkező napjaim, méhedben formálódik a népek ős meséje.

Cím: Óda Mindenség Alapállapotához (Icon Satír)
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Mayer Zsolt
Beküldve: December 8th 2013
Elolvasva: 367 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]