Paul Géraldy: Á Sylvette
Tu as lu tout le jour au jardin et ce soir
après le repas, vite et tremblant d’être vue,
tu as remis le livre au salon déjà noir.
Á présent dans ton lit toute seule et mi-nu,
tu songes en serrant sur ta gorge tes bras.
Je voudrais, et pourtant je ne le dirais pas
á mon amie, elle est encore trôp petite.
Et tu ne peux pas t’endormir, tes quinze ans
te pèse car tu sais une chose á présent
que ta mère ne t’a pas dite.
Paul Géraldy: Szilvikének
Egész nap olvastál a kertben,
és este, remegve a látványtól,
visszavitted a könyvet a már
sötétbe hajló nappali szobába,
és most magányosan, egyedül
fekszel az ágyadban félmeztelenül,
szorult torokkal ábrándba merülsz.
-Szeretném, mégsem mondhatom
el neki, hisz` még oly` fiatal leány.-
És nem tudsz elaludni, tizenöt
esztendőd válladon, - felvállalod,
s csak annyit értesz; - Anyád e rejtett,
szép titkot nem mondta el neked.
Vetráb József (Kadocsa)
