A NŐI TEST SZÉPSÉGE
"XVI. SZÁZADI FRANCIA KÖLTŐK VERSEI
Oly nemes szellem nincs,aki
ne írt vagy talált volna ki
testet dicsérő valamit
(a külsőt értve testen itt)...
...s úgy véli e poéta-gárda,
hogy már nem maradt semmi hátra.
A testről, amennyire bírtak,
tetőtől talpig verset írtak:
a kézhez,a fülhöz,a nyakhoz,
a honlokhoz meg az ajakhoz,
rejtett zugokat sem kimélve.
A HAJFÜRTBŐL FONT KARPEREC
Fűrt,egyetlen vigasza,írja
a kórnak,mely szivem lebírja,
szép,hosszu fűrt,finom és zsenge,
mely csak jobban fonódsz szivemre,
ha az vergődve,fájva,fúlva
kötelékedtől szabadulna.
Ó fűrt, mely takartad elébb
a természet fő remekét,
kiben a mindent látó menny-ég
kimutatta,hogy mennyi gyengéd
szépséget képes kecsesen
összezsúfolni csöpp helyen,
fűrt,mely magamtól magamat
elidegenitéd,ki miatt
elváltozám úgy,hogy gonosszabb
varázst Medúzáé se hozhat:
lett belőlem lélektelen test,
vagy inkább láng,mely mind hevesebb.
Ó fűrt, sajnálkozást ne érezz,
hogy ily rejtekben telik élted,
messze aranyló társaidtól,
kiknek mindenki áldva hódol.
Ahölgy,kinek szava van ebben,
adott nekem téged kegyesen,
esendő életem támaszának,
s téged sem kínozna a bánat,
ha tudnád,szőke fűrt,milyen
áhitattal imád szivem.
Drágább vagy nékem csöppnyi részben,
mint más nőt ölelnem egészben,
mint aranyból nyernem halomnyit,
melyhez színed ugyan hasonlít.
És azért,mert enyém levél,
hogy nem maradsz övé,ne félj:
semmit oly bizton az övének
nem tekinthet, mint az enyémet-
ha van köztünk egyáltalán
egyenlőség-ebben csupán.
És ha téged olló sebez meg,
egy dárda nékem végzetessebb,
mert ez kioltja tán szemem,
ám az mit sem ront szineden;
ami néked öröm s szerencse,
s nagy tisztességnek veszte lenne.
A fürtök,melyek közt elébb
rejtőztél,szebbek tán ma még,
de oly veszélynek téve ki,
hogy az idő színük veszi,
s aranyuk ezüstté lehet-
téged ilyen nem fenyeget,
neked nem árthat az idő.
S ha mégis félsz ilyesmitől,
tudd,oly gazdád van,ki merész
igéretet tesz neked és
a főnek,melyről származol,
hogy őszülés el nem hatol
hozzátok,sőt,évek során
szépségtek gyarapszik csupán.
Lásd, akármily kemény a tél,
zöld s lombos marad a babér,
mert az Úr, ki vállalta gondját,
védi, ártó szelek ne rontsák-
így teszek én is, csak segéljen
ő, aki vagyok egészen:
nektek oly hévvel hódolok,
hogy lesztek halhatatlanok!
Irta:Mellin de Saint-Gelais"
Tótfalusi István Fordítása
