Az egyes vágánynál vártalak.
A vonatok az állomásra belépve nyikorogtak.
Egy általános meghajlással kinyitották az összes ajtót.
Ezer ember áramlott a peronon, mint megannyi zavaros
folyó körülöttem. Körülöttem, aki mozdulatlan maradtam
a délután utolsó napsugarában
várva, hogy meglássalak, hogy észrevegyem a mozdulatot, a szempillák rezdülését,
a meghatározó jelet, amely egy szerelem történetét gombolyította le.
És a kiábrándulásét.

Később az étteremben te kezet mostál; kiöblítetted a szád. Én nem.
A halántékod októberi verítékével akartalak még megérinteni,
a könyv szagával, amit épp olvastál, otthonod tiszta levegőjével.
Csókolni akartalak, és újra felfedezni szádon az este minden zamatát:
a szomorú mondatokat a hideg padon, nevetésünket az üres utcán.
Azoknak a dolgoknak a visszhangját is a nyáladban akartam megtalálni,
amelyeket nem tudtál elmondani nekem. A vacsora ízét ajkaidon,
és a rúzsomét.

Cím: Daniela Raimondi: Víz (Acqua)
Kategória: Műfordítás
Alkategória:
Szerző: Erdős Olga
Beküldve: September 28th 2004
Elolvasva: 1772 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Műfordítás főoldalára | Megjegyzés küldése ]