Bocsánat a szívemnek,
bocsánat az életnek,
tiltakoznék,
de már nem lehet.
Bennem pálmák magasodtak
felhőnyi levelekkel,
hegyormok jegén
heverésztem délben,
láttam az atomok játékát a testben,
s ha rosszalkodtak a fenekükre vertem,
repültem fényéveken át,
hogy lássak új, s idegen csodát,
míg megkerülöm a galaktikát,
s hogy feltaláltam a fegyverhalált,
népek között a béke én voltam,
fejemben pedig járta a világ,
járta kicsike-kis táncát.
Tiltakoznék,
de már nem lehet:
mögöttem sok év,
előttem az élet,
s csontjaimban az emlékek.