Minek kelt fel ma megint a fénytelen Nap
Minek önti rám a sistergően kialudt sugarat
Miért van a világ a világon - s életem feketén
Nem értem miért élünk ezen a zöldtelen felén
Hiába kereslek itt a Földön szünet nélkül éhesen
Arcon vág a feltörő - vonyító vad-félelem
Nem enged magamra találni a végtelen
Lehúznak az felhős esőtlen álmok rémesen
Nem értem
Nem érzem
Nem kérem

Beszélek Hozzád oda ahová nem lehet
Elmennek sétálni a völgybe az élettelen hegyek
Kiöntik lábad elé pataknak forró könnyemet
Eltörlik emléked s elviszik ajándékul neked
Nem találok ki agyamban soha már igaz vesztet
Hol keressen hangod mi nem reszket
Haltam halhatatlan ócska verset
Írtam volna lelkedbe össze-vissza Neked
Ne hagyj el
Ne menj el
Ne engedj


Mert hazugok az álnok álmatlan álmok reggel
Felvernek ébredőn a kétséges egek
Egyedül vagy a világtalan élet kopott ágán
Nem kellesz senkinek - maradj örökre árván
Ordítják suttogva szívedbe emberek
Megakad a sok szó és felsebzi lelkemet
Soha nem gyógyul - érzed hogy reszketek?
Vérem felszárítja utolsó cseppig a Nap....
Hajnalom egyedül mindig meghasad
Engedj el
Mennem kell
Felejts el
Soha nem éltem
Nem voltam itt
Csak álmodtál
egy lidérces éjszakán...

**********
Istenem, mi történt énvelem?
Elég !

Cím: Elég !
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Safárik Gabriella
Beküldve: October 16th 2004
Elolvasva: 1181 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]