Egyszer volt,hol nem volt, volt egyszer egy Meseországbeli kiserdő.Az ott lévő fák egyikén született egy kis magocska. Élt éldegélt a hatalmas fa lombjainavédelmében. Ringatódzott az ágon amikor a fa ágait enyhe szellő érintette. A magasból nézte az Őt körülvevő világot. Mindig arra vágyott az icipici magocska hogy olyan hatalmas nagy fa lehessen mint amilyenen Ő él most és akik Őt körülveszik. Egyszer egy őszi szél lesodorta Őt az avarba. Nagyot puffant és mire szép csendben megülve körültekintett észre sem vette,hogy gyökeret eresztett. Tavaszra kis facsemetévé cseperedett és akkor már alulról nézte mindazt a világot amit addig felülről látott. Ahogy nőtt növekedett egyre jobban úgy érezte, hogy a körülötte lévő hatalmas fák árnyékában nem érzi jól magát, mert nem tudja elérni a napfényt és a szelet amit valamikor a hatalmas fa tetején élvezhetett.Néha arra gondolt, jobb lenne ha ezek a hatalmas fák nem lennének körülötte. Egy hideg téli napon favágók érkeztek az erdőbe és sok fát körülötte kivágtak. Elcsodálkozott azon hogy miért teszik ezt és sajnálta az öreg fákat hogy vajon milyen sors vár azokra, de hamar elfelejtette Őket mert örült annak,hogy már szabadon nyújtózkodhat a napfény felé és a szél is ringatja ágait. Ahogy nagyobb és nagyobb lett egyre erősebb szelek érték, cibálták ágait náha annyira hogy már alig tudott ellenállni nekik. Szinte észrevétlenül hatalmas nagy fa lett belőle és nagyon büszke lett önmagára mert Ő is olyanná vált mint azok akiket valamikor olyan nagyon csodált. Majd ismét favágok jöttek az erdőbe és Őt is kivágták. Nem értette miért mert Ő ugy érezte hogy mindaddig hasznos volt mert árnyékot adott mindazoknak akiket óvni kelett az erős napsütéstől, otthont nyújtott ágai közt a fészkelő madaraknak és még ugyanolyan pici magocskákat is ringatott mint amilyen Ő régen volt.Amikor kidöntötték akkor látta, hogy ezek a magocskák a földre hullnak és akkor értette meg hogy ugyanaz fog történni az Ő magocskáival is ami vele történik.Mégis örült annak hogy azok a magocskák is szép hatalmas fákká nőhetnek mint amilyen Ő is volt. Élvezhetik a napfényt és a szelet, de ez csak akkor lehetséges ha már Ő nem árnyékolja és nem nyomja el Őket.



Szomorúan telt a napja az erdőtől a fűrésztelepig, s nem tudta elképzelni miért is létezik Ő még mindig,hiszen többé haszna nincs az erdőben. A fűrésztelepen feldarabolták és hatalmas erős törzséből mestergerendát készitettek egy házhoz.Amikor azt látta hogy az ott lévő emberek az Ő védelmében biztonságban élnek,ismét boldog lett. Más részeiből bútorokat faragtak és ismét csak örült annak,hogy kényelmet adhat másoknak. A legkisebb darabjaiból diszeket faragtak,de a legboldogabb akkor volt amikor egy kicsi ágacskájából egy csodálatosan szoló furulyát faragtak egy kisfiúnak. Gyönyörködve nézte a kisfiút,annak a fának az árnyékában,ami az Ő magocskájából felnőtt és hallgatta hogyan fújja csodaszép furulyáján legkedvesebb dalait.

Cím: Nagyravágyó magocska
Kategória: Mese
Alkategória:
Szerző: Pamcsi
Beküldve: December 10th 2004
Elolvasva: 2078 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Mese főoldalára | Megjegyzés küldése ]