| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A barátság |
|
mango
 |
Csupa-csupa nagy betűvel: BARÁTSÁG. Életünk egyik legnagyobb öröme és dirigens elve, - akár a szeretet. |
„ A barátság paradoxona az, hogy a világon ez a legerősebb és a legtörékenyebb dolog. A barátokat megvadult lovak nem, de szemrehányó szavak el tudják szakítani egymástól.” – mondta ezt Sydney J. Harris, az 1986-ban elhunyt amerikai újságíró, író , mikor erről a bizalmas, meghitt kapcsolatfajtáról kérdezték őt.
De vajon milyen is az a legendás, igazi, nagy és mély barátság?
Mit nyújthat nekünk e véd és dacszövetség, ami – mindannyian tudjuk, - olyan fontos az életünkben, hisz mindenkinek szüksége van egy igazi barátra, melyben a hűséget, a bizalmat, a személyes viszony megőrzését becsüljük talán a legtöbbre.
Számos nyelvben, - így például az angolban és németben – a „barát” és a „szabadság” szó egyazon tőről fakad. Etimológiailag ezt úgy értelmezhetjük, hogy a barátunknak kiválasztott ember társaságában szabadnak, felszabadultnak érezhetjük magunkat. Barátom tehát az, akivel őszinte lehetek; közös érdeklődési kör vagy elfoglaltság alapozza meg; kifejlődik a kölcsönös bizalom, nyíltság, szeretet és legfőképpen az egymás melletti feltétel nélküli kitartás.
A fiatalok között gyorsan szövődnek látványos, nagy barátságok. Osztálytársak, szomszédok, közös társaság: mind elősegítik a könnyen és hamar szövődő kapcsolatokat. Ám az a mítosz, hogy igazi barátságot csak fiatal korban lehet kötni, már régen túlhaladott; éppen elég ellentétes tapasztalatról tudunk.
Azok az emberek, akik igazán illenek egymáshoz, általában csak később találják meg egymást. Persze, vannak kivételek, vannak iskolai barátságok, amelyek egy egész életre szólnak. De ha kritikusan visszagondolunk: kivel voltunk kapcsolatban ifjú emberként, mint barát vagy barátnő? A legritkábban olyan emberekkel, akiket magunk választottunk ki. Az imént már említett zárt körből lehetett választani.
Egy felnőttet ezzel szemben lényegesen kevesebb dolog korlátoz.
Körülnézhet a tágabb környezetében, saját magát is jobban ismeri már, barátait és ismerőseit tudatosan választhatja ki. Lehet, hogy nem hamar, első ránézésre köt barátságot, - de ha igen, akkor az már komoly dolog.
A hivatás sok előnyt jelent. Egy újságíró például számtalan érdekes embert ismerhet meg munkája során. De rengeteg lehetősége van egy fodrásznak, kozmetikusnak, orvosnak, eladónőnek, ügyvédnek arra (és sokáig sorolhatnám még), hogy erős kémiai impulzusok által elinduljon a szervezetében az a folyamat, mely a barátsághoz vezethet. Ha nyitottak vagyunk, és könnyen teremtünk kapcsolatot, ha tényleg érdekelnek minket embertársaink, akkor egész életünkben rálelhetünk új barátokra. Ez nagy adomány.
Mindenki érezte már azt a jóleső érzést, ha biztosra vehetjük, hogy a bajban is számíthatunk valakire, hogy életünk nehezebb szakaszaiban is kitartanak mellettünk. Van valaki, - s ez az igaz barát, - akitől azt is elvárhatjuk, hogy nyíltan és őszintén elmondja véleményét és az érzéseit. Ettől a barátságtól melegséget és szeretetet is remélhetünk.
Ám a barátság ellen sok minden dolgozik: a lakóhely változtatása, a munkahelyi és családi kötelezettségek, az egyre kevesebb szabadidő, a rohanó, felgyorsult életritmus: kevesen engedhetik meg maguknak a ráérős, hosszú, bensőséges beszélgetéseket egy kávé vagy egy biliárdasztal mellett. Pedig a barátság fenntartására időt, figyelmet és energiát kell szentelni. A laza kapcsolatok gyorsan felbomlanak, és meglepő módon az anyagi gyarapodás is tönkre teheti a barátságot. A kevésbé tehetősek kényelmetlenül érzik magukat a meggazdagodott barát nagyvonalú gesztusai miatt, melyet nem tud viszonozni.
Mindnyájan ismerünk olyan barátokat, akik többéves szünet után újították fel kapcsolatukat, de a barátságok többnyire csak akkor maradnak fenn huzamosabb ideig és csorbítatlanul, ha időt is szánunk rájuk.
Ez ma már nem is olyan egyszerű feladat.
Egy amerikai történész, Henry Brooks Adams szerint : „Egy életben már egyetlen barát is soknak számít; kettő rengetegnek; három csaknem elképzelhetetlen.”
Elképzelhetetlen, mégis van ilyen, ha nem is túl sok. Az emberek döntő többsége olyan régi ismerőssel szereti megvitatni éppen aktuális gondját, bánatát, örömét, és megosztani érzéseit és akár érzelmeit is, aki tudja, amit ő. Egy-egy meleg, baráti beszélgetésnek a múltba kell visszanyúlnia, különben minden szót és mondatot meg kellene magyarázni; és ez roppant kimerítő.
Nehéz általános érvényű megállapításokat tenni a férfiak vagy a nők barátságáról. Tudniillik mindkettő másfajta.
A barátnők általában – és nagy általánosságban, - a családjukról, főzésről, gyermeknevelésről, testsúlyukról, a divatról vagy az öltözködésről beszélgetnek.
Ezzel szemben a férfiak baráti társaságban többnyire aktuális történéseket és sporttal, néha nőkkel kapcsolatos eseményeket vitatnak meg. Igaz, ők sokkal szemérmesebbek és zárkózottabbak a személyes problémáikat illetően: belső bizonytalanságaikat még régi, kipróbált barátaik előtt sem szívesen tárják fel.
A nők nem ennyire gátlásosak, ha akár intim ügyben régi, jó, bizalmas barátnőik tanácsára van szükségük.
Egy igen érdekes és elgondolkodtató vélemény szerint a barátság igazi próbája az, hogy az egyik fél tud-e a másikkal szó szerint semmit sem csinálni. Tudják-e együtt az élet legegyszerűbb pillanatait élvezni?
Önmagunk megismerése nehéz próbatétel. De még ennél is nehezebb megismernünk másokat. Ideális esetben olyan jól és közelről érintik, érzik egymást az igazi jó barátok, mint a dobozba töltött üveggolyók: a legtitkosabb szerelem, a legféltettebb házastársi, szülői, gyermeki, vagy éppen testvéri szeretet apró érintéseivel. Pont úgy érnek egymáshoz, mint ezek az összezárt golyók: az érintkezési pont olyan parányi, hogy kiszámítására nincsen matematikai képlet. Csalóka ez a közelség, mely egyben erős kohéziós erő is.
Proust szerint a barátság „terméketlen érzés, elvonja a az ember figyelmét önmagáról.”
Kemény, koppanósan hangzó mondat ez.
„A köznapibb lélek számára a barátság nem csak fényűzés, hanem általános emberszeretetünk besűrűsödött, érzékibb kivonata, de egyben – esendő voltunk sugalmazására – segítségkérő folyamodvány is az emberekhez. A csalódások biztos tudatban is érdemes kockázat még annak is, aki csak adni akar, mert kapni nem remél.” – mondja erre Déry Tibor.
Mindig megbízható és feddhetetlen barátot kellene választanunk magunknak, akiről bizton tudhatjuk: ha a barátság valahogy mégis elmúlik, ellenségünké soha nem válna. Ez nem egyszerű feladat, de érdemes folyton próbálkozni vele. Megéri.
Vannak ritka, kiváltságos emberek, akik rátalálnak a valódi, igazi, nagybetűs barátságra: ez az empátia, a megbecsülés, a tisztelet és szeretet legszebb és legnemesebb elegye, és egy olyanfajta egymásba-illeszkedés, hogy még azok a varratok sem látszanak egy idő után, amivel egykor összeöltötték őket.
Nagy öröm, ha felfedezhetünk egy új barátot, - vagy ő fedez fel minket.
Igaz, van mit veszíteni, de érdemes hazardírozni, hogy esélyt adjunk egy ígéretes, új, tartalmas kapcsolatnak.
Hogy egy igaz barátra leljünk.
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
  |
|
|
|
|
| "A barátság" | Belépés/Regisztráció | 16 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A barátság (Pontok: 1)
- Anonyma Ideje: Július 05, kedd, 12:37:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon tartalmas és jó írás! Mindent leírtál amit én is gondolok életünk egyik legértékesebb kapcsolatáról. Igen, ritka és ahogy múlik az idő úgy érzem egyre határozottabban, hogy kiváltság! Amit ápolni kell akár egy érzékeny növényt (pl: mimózát ;))... |
|
|
|
|
|
Re: A barátság (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Július 05, kedd, 19:52:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Volt egy idő, amikor nagyon sokat írtam a barátságról - talán mert hirtelen több barátom is lett egyszerre, egy időben. Minden barátság egy-egy ajándék (főleg mert kicsit alacsony az önértékelésem :)).
Akkoriban íródott ez a versfélém:
- A barátod vagyok -
Nevetésed vidámmá tesz,
bánatod megkönnyeztet.
Haragodat csitítanám,
fájdalmadat simítanám.
Ha akarod meghallgatlak,
ha szeretnéd békén hagylak.
De ha már kevés vagyok, s nem kellek,
add tudtomra - szó nélkül elmegyek
- mert a barátod vagyok.
----
A barátom az, aki előtt pl. sírni merek, mert olyankor pőrére vetkőzik a lélek. A barátom az is, aki nemet mond nekem, ha kell, s az is, akinek nem muszáj mindig mindenre igennel felelnem.
A barátom, az a BARÁTOM! :))) |
|
|
|
|
|
Re: A barátság (Pontok: 1)
- nyom-ta-thao Ideje: Július 06, szerda, 01:16:27
(Adatok | Üzenet küldése) | NAGYON ÉRZÉKENY JÓSZÁG. ELTÖRIK. VAGY 90 ÉV MÚLVA, VAGY KÉT NAP ALATT. NINCS TUDOMÁNYOS MAGYARÁZATA.AZ EGYÜTT - DOBBANÁS HIÁNYA OLTJA KI.ÉN ÍGY LÁTOM.
EZ MEG AZ ÉN FAFEJEM :THAO |
|
|
|
|
|
Re: A barátság (Pontok: 1)
- bla (bla@gportál.hu) Ideje: Július 06, szerda, 06:42:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A barátság természetrajza. Felfedeztelek magamnak Mango... |
|
|
|
|
|
Re: A barátság (Pontok: 1)
- hori (horiQKACprimpostaPONThu) Ideje: Július 06, szerda, 12:41:20
(Adatok | Üzenet küldése) | Erről ismered a véleményemet. Nem sokban változott. Jó volt (újra)olvasni.
Remek írás!
(hori)
|
|
|
|
|
|
Re: A barátság (Pontok: 1)
- stefanicus (stefanicus@msn.com) Ideje: Július 09, szombat, 11:05:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | hello kicsi Mango !
olyan szépeket irsz erröl a nemes fogalomról. nem akarok ünneprontó lenni , de van egy hangos gondolatom amit közre adok a témához .
mégpedig a legtöbb ember a Barátját maga válogatja meg rendre, de egy dolgot nem szabad figyelmen kivül hagyni , csak annak tudsz az igazi Barátja lenni, aki veled is akar Barát lenni.mert különben nem müködik . ez a szerény szentenciám a Barátsághoz ajánlom baráti szóim , mint jó intelem a téméhoz
mvh:shf |
|
|
|
|
|
Re: A barátság (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Július 09, szombat, 15:52:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Értő, érző soraid figyelmesen olvasom!
üdvözlettel
fényesi |
|
|
|
|
|
|
