| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Ha engem kérdezel... |
|
mango
 |
Egy kis zene.
Ebben a szomorú, esős időben a szoba
fogságában én ezt hallgatom...
|
A zene hatalom.
Csak úgy, mint a vers. Mindkettő szívemre ölelhető és nélkülük szegényebb, szürkébb lenne az életem, - sőt, talán elképzelhetetlen.
A zene sok műfaját kedvelem, - a paletta elég széles. A komolyzenétől kezdve az igazi jó rhythm and blues is magával tud ragadni. Ha mégis sarokba szorítanak, azt mondanám, hogy Pachelbel Kánonjától Caramellig sok minden jöhet: megveszem! Egyetlen kritérium van: igényes legyen. Semmi lakodalmas vagy bóvli. De leginkább az instrumentális zene az, amitől elgyengülök…
Felsorolni nehéz lenne, - meg sem próbálkozom vele.
Talán csak épp ízelítőnek, néhány név - a teljesség igénye nélkül, ömlesztve: Beethoven, Vangelis, Presser Pici, Albinoni, Mark Knopfler, Bach, Enya, Hans Zimmer, Ravel, James Horner, Nat King Cole, Jerry Goldsmith, Leonard Cohen, a Pogues, Mark Anthony, John Berry, Andrea Bocelli, Csajkovszkij, Shania Twain….akik most hirtelen eszembe jutnak.
Arra gondoltam, hogy nagy kedvenceimet – csak a legkedvesebbeket, -bemutatom néha-néha…
Most a régen-volt (talán néha még összeállnak örömzenészkedni) Dire Straits frontembere, Mark Knopfler-rajongásom íratja ezeket a sorokat velem. Miközben verem a billentyűzetet, ezerrel szól legújabb albuma a Shangri-La.
Valami elementárisan gyönyörű zene…A toronyba 3 CD fér nálam. Így aztán rotációban hallgatom Mark három, legszebb albumát: természetesen a már említett Shangri-La, a Screenplaying és a Golden Heart forog, - egész álló nap. Nem tudom megunni…
Most leginkább csak az utóbbi albumról szólnék pár szót.
Az, hogy elbűvölő zene, - az kevés ide jelzőnek. Nincs rá szó, mennyire IGAZI zene ez az én füleimnek. A Romeo and Juliet szépséges dallamai után megírta és elénekelte a Brothers in Arms című albumot, majd jött a nagyszerű Love over Gold (csak négy dal található rajta...De az micsoda négy dal...!) – ami egy annyira finom, cizelláltan szép muzsika, hogy párját ritkítja. Nekem legalábbis valami hihetetlen csoda.
Tény, hogy Mark Knopfler ma a Dire Straits szétválása után is az egyik legfontosabb szereplője a nemzetközi zenei életnek és ezt a tényt támasztják alá lemezeladási adatai. A Sailing to Philadelphia című lemezéből (2002) 3 és félmillió példányt adtak el és hasonlóan sikeres volt a következő, The Ragpickers Dream című albuma is (2002), amely szinte állandóan a legjobb tízben volt az angol slágerlistákon.
Ha Mark Knopfler-t arról kérdezik, mi ihleti a dalszerzésre, megtudhatjuk, hogy számára bármilyen téma szóba jöhet, ír a munkáról, az átlagemberekről, illetve általában az emberek gondolatairól, elmúlásról, utazásról… Tehát amolyan igazi Jolly Joker-ember. De még mennyire hogy az…! Hihetetlen, mennyi csodás dallam születik meg abban a lassan 60 éves fejben…
Zenéjében keveredik az amerikai, ír, skót és európai dallamvilág, és a hagyományos zenei megoldások mellett a modern elektronikus zene eszközeivel is profi módon bánik. Egyszerűen mindent tud.
Mark Knopfler új stúdióalbuma a Shangri-La 2004. szeptember 27-én jelent meg. Ezen az albumon több számban is utal a művész ominózus motorbalesetére, ami miatt a 2004-es koncertturnéját el kellett halasztania. Leginkább az Everybody Pays című számán érezhető ennek az élménynek a hatása. A lemezen egyébként fantasztikus sztorik elevenednek meg a dalszövegekben és mindehhez rendkívül megkapó dallamvilág párosul.
Az albumot 2004 elején Kaliforniában vették fel, abban a stúdióban, amely később még az album névadója is lett.
A második single, a Boom, Like That sorainak hőse valós személy, az a Ray Krock, aki az ’50-es, ’60-as években a McDonald’s-ot elterjesztette Amerikában.
De mindez nem is olyan fontos…Nem az a lényeg, hogy kiről ír dalt: hanem ahogyan megírja és az, ahogyan mi azt a CD-ről hallhatjuk…!
Páratlan élmény.
Próbáljátok ki, - engem elvarázsol nap mint nap.
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Ha engem kérdezel..." | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Ha engem kérdezel... (Pontok: 1)
- hori (horiQKACprimpostaPONThu) Ideje: Július 12, kedd, 15:04:26
(Adatok | Üzenet küldése) | Eléggé megegyezik a zenei izlésünk. Meg aztán Zimmer...
Élvezettel olvastam.
üdv.
|
|
|
|
|
|
Re: Ha engem kérdezel... (Pontok: 1)
- kavics Ideje: Július 13, szerda, 17:24:38
(Adatok | Üzenet küldése) | Élvezettel olvastalak.Hasonló az ízlésünk.Szeretem, hogy olyan természetesen írsz és mégis választékosan.Azt hittem, csak a verseid ennyire kimagaslóak, de nem. Ragyogó tollad van!!! :)
szeretettel:kavics |
|
|
|
|
|
Re: Ha engem kérdezel... (Pontok: 1)
- szimbolum Ideje: Július 13, szerda, 19:45:43
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Amióta élek ,a zene körülvesz.Nagyapám bendzsón játszott ,rendszeresen hívták lakodalomba hangulatfelelősnek. Mikor a Mamánál nyaraltunk , este fürdés után a sötét szobában egyedül Nagyapám bendzsójátéka világította meg az álomba vezető utat.....Felejthetetlen napok ,emlékkönyvbe való hangok és hangulatok voltak azok. A zene azóta is egészen különleges helyet foglal el az életembe....talán maga az életem... |
|
|
|
|
|
|
