Fullextra.hu - Mindennek megvan az órája

[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]

Hoppá !!!
Kedvenc versek a You Tube-on Tedd fel a kedvenceidet. Ellenőrizd a helyesírást, ha nem vagy biztos benne! Tagjaink könyveit itt rendelheted meg Fullextra Arcképtár

Küzdőtér

Üzenőfal

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások

· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Mindennek megvan az órája

"Mi felkelünk: öröklét karja vár,
s te nem leszel. Meg fogsz halni, Halál."
(John Donne: Szent szonettek)

Elmúlás…
Már maga a szó is olyan barna, annyira szomorú.
Van egy héber közmondás: „A fájdalmat el kell használni, - ha magunkba zárjuk, soha sem fog enyhülni.”
Szeretett személy elvesztésével sajnos mindannyiunknak szembe kell néznünk életünk során, - nincs kivétel...
A veszteségérzetet soha nem lehet teljesen kiheverni. Idővel azonban a halott emléke valósabbá válik. A szakértők többsége szerint az emberek legnagyobb részénél a gyásznak több szakasza van. Ez életkortól, nemtől, a személyiségtől és a körülményektől függően is változik. Az első reakció a megdöbbenés és a bénultság: úgy érezzük, ez nem is velünk történik…Ez egyfajta transzszerű, bódult állapot. Majd hullámokban tör ránk a fájdalom, nem egy esetben előfordul, hogy bár ésszel tudjuk, hogy elvesztettük Őt: keressük, várjuk, figyeljük lépteit. Megjelenhet álmunkban, de még fényes nappal is érezhetjük: ott áll az ajtóban,és szól hozzánk...
Aztán erős harag léphet fel: okoljuk az orvost, esetleg magunkat hibáztatjuk, sőt magára a halottra is haragudhatunk, amiért itt hagyott minket… Ezek mind természetes próbálkozások arra, hogy a halálnak értelmet adjunk, megtaláljuk a bűnbakot, akit az elviselhetetlen tragédia miatt vádolhatunk. A gyász szerencsére ritkán éri el a közönyösség és a reményvesztettség olyan súlyos fokát, ami már orvosi beavatkozást igényel. A gyász ideje alatt gyakori az álmatlanság, étvágytalanság, fáradékonyabbak, gyengébbek és elesettebbek vagyunk, az érzelmi stressz gátolhatja az immunrendszer működését: jóval könnyebben kaphatunk el fertőzéseket…Sajnos, szinte mindenki érti, miről beszélek.
Hegedűs Géza A tegnap alkonya című könyvében így ír egy szeretett ember elvesztéséről:
„Emlékezetemben most már soha nem tudom elválasztani egymástól a kezdeteket, a folytatásokat és a befejezés gyászát. A kezdetek derűjét beárnyékolja a gyász, a gyász múlhatatlanságát átragyogja a kezdetek és a folytatások derűje.”
Colette francia írónő így emlékszik édesanyja halála után:
„Nagyon különös dolog ez: az ember ellenáll a könnyeknek, és viselkedik még a gyász legsötétebb óráiban is. Aztán valaki egy ablak mögül barátságosan odaint, …. Vagy észrevesszük, hogy a virág, amely tegnap még bimbó volt, mára teljesen kinyílott…,vagy egy fiókból kicsusszan egy levél….és minden összeomlik.”
A Biblia egyszerűen és bölcsen fogalmaz a Prédikátorok könyvében:
„Mindennek megvan a maga órája és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt:
Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének.
Ideje az ölésnek és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak és ideje az építésnek.
Ideje a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a táncnak.
Ideje a kő eldobásának és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek és ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Ideje a keresésnek és ideje és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
Ideje az eltépésnek és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
Ideje a szeretetnek és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak és ideje a békének.
Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik?”
Egy szép gondolat Richard Llewellyn-től, amit talán érdemes nagyon megszívlelni:
„Sem kerítés, sem sövény nem övezi a múltat. Visszatérhetsz oda, és megkaphatod, amire vágysz, ha elég jól emlékszel rá.”

A veszteség fájdalma mindig szinte elviselhetetlen.
De élni kell tovább.
Az eltávozottért és az élőkért egyaránt.

Ideje: Július 31, vasárnap, 08:29:37 - fullextra

Nyomtatható változat

Nyomtatható változat

Küldd el levélben!

Küldd el levélben!

Vissza Rovathoz

mango

"Mindennek megvan az órája" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion

Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Mindennek megvan az órája (Pontok: 1)
- kavics Ideje: Július 31, vasárnap, 14:50:39
(Adatok | Üzenet küldése)

Sajnos, ezt a témát én is jól ismerem:(( Szép írás,komoly és elgondolkodtató! kavics

Re: Mindennek megvan az órája - mango Ideje: Július 31, vasárnap, 15:09:38

Re: Mindennek megvan az órája (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Július 31, vasárnap, 20:28:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)

Nagyon szép írás, szép csokor az idézetekből is.
Szeretettel : cs

Re: Mindennek megvan az órája - mango Ideje: Július 31, vasárnap, 20:32:01

Re: Mindennek megvan az órája (Pontok: 1)
- bandita09 Ideje: Augusztus 01, hétfő, 19:56:39
(Adatok | Üzenet küldése)

Születésünktől fogva a halál is természetes eleme életünknek.Fogadjuk el .

Re: Mindennek megvan az órája - mango Ideje: Augusztus 01, hétfő, 20:31:35

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.33 Seconds