| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Sűrű bánat |
|
mango
 |
...hangos gondolataim nem egészen két perc alatt. Egy kimerevített pillanat lenyomata. Markáns lenyomat, - és nagyon fáj. |
Ülök a kocsiban és a piros lámpánál bámészkodom a Kútvölgyi úton.
Mindenhol gesztenyefák, melyek a leghűtlenebb fák a világon… Még minden növény, bokor, fű, fa teljes pompáját és élénk, üde zöld színét fordítja felém, - de a gesztenyefa megcsal. Már töpörödött, roncsoltszélű és rozsdás levelek hullanak le és borítják a földet az egykor – még akár tegnap is ? – szép fa alatt; most csúnya, barna pöttyök villannak fel rajtuk, égetik magukat a szemembe. És ha a szél felém fordítja halni készülő ágait, még azokon a leveleken is az elmúlás jeleit látom, amelyek még rémülten, de már megadással - közelgő vereségük csalhatatlan tudatában - kapaszkodnak a szárhoz, ott fenn, a magasban…
Még augusztus van, - de már nagyon fáj nekem ez az idő…Nem tudom elmondani, kifejezni, mennyire szeretem a nyarat, a napsütést – és ezzel szemben mennyire irtózom az ősztől, az elmúlástól, a temetőszagú, bágyadt napoktól. Minden egyes új nappal, amire ébredek, perceket lop el tőlem már az Idő…Félek, mert minden pillanat eggyel kevesebb a nyárból…És e félelmem szinte vakon halad el esetleges erényeim pisla fénye mellett. Úgy érzem ilyentájt magam, mint akinek még a tisztítótűzre sincsen egy fikarcnyi reménye sem. Csak a feneketlen üresség és mérhetetlen bánat.
Szinte fizikai fájdalom.
Ősz. Sápadt parazsú virágokkal,fekete-sárga darazsakkal, színültig töltve felette az elmúlás finom párája, és csönd.Az örökkévalóság csöndje. És mégis sebez, és mégis fáj nekem.
Furcsa ez.
Az ősz felszínre engedi és a magam számára is nyíltan kiteregeti az öntudatom alatt rejtőző és azokat erős akarattal elnyomni, visszafojtani szándékozó kétségeimet. Egész egyszerűen letaglóz a tudat, hogy vége lesz hamarosan a nyárnak…Mennyit vártam rá pedig…Hét-nyolc hónap várakozás után végre élhettem: nyár volt. Most mindjárt itt az ősz.
Igen.
Fényképeken ez csodaszép látvány. Minden őszi tájképet csodálok. Színes, tarkán tobzódó gyönyörű képek, szelíd napsütés, bár kicsit már ferde…Amolyan halódó.
De a fényképek kiszorítják a valóság alakját. A séma, - mert ez egyszerűbb, - így szorítja ki belőlünk egyre inkább a megélt, igazi, de bonyolult valóságot. A fénykép nem emlékeztet, ahogy a turisták és tájképfestők hiszik, - hanem az emléket helyettesíti: de rosszul. Az én emlékezetem (azt hiszem), életem azon pillanatait raktározta el hihetetlen frissességében, melyek nem lefényképezhetők…Azok a pillanatok nem lefotózhatók. A gép erre képtelen, legyen bármilyen okos masina. Ez az idegenkedés és félelem az ősztől halálom órájáig az idegeimben lappang. Én minden egyes ősszel átlépem azt az egyébként kitapinthatatlan választóvonalat, mely az életkedv és a halálvágy közt vonul, - s bár amaz még „átjátszik” ezen a határon túl is kicsit, de egyre csökkenő erővel és bágyadtabban, napról napra elszíntelenedve…Talán így készülünk a halálra is.
A lámpa zöldre váltott: észre sem vettem, csak a hűtlen gesztenyefákat néztem az út mentén. Mögöttem egy aranymetál Saab tülkölt.
Nagyon nehéz már a szívem, és tele vagyok piros, szembeszökő hiányjelekkel. Lenyomtam a kuplungot, egyesbe löktem a sebváltót és elindultam az úton tovább.
Láttam, hogy settenkedik utánam az ősz.
|
Ideje: Augusztus 09, kedd, 20:52:51 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Sűrű bánat" | Belépés/Regisztráció | 42 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Sűrű bánat (Pontok: 1)
- Netelka Ideje: Augusztus 10, szerda, 06:04:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Helyettem írtad. Tudod, hogy én is így vagyok az ősszel. Szép, míves gondolataiddal csak egyetérteni tudok. |
|
|
|
|
|
Re: Sűrű bánat (Pontok: 1)
- stevew Ideje: Augusztus 10, szerda, 06:13:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Milyen érdekes... Én is tegnap (kedden) éreztem meg az ősz - egyelőre rejtőzködő - jelenlétét... Hogy a hűvös reggel, a tiszta, szeptember-kék ég, vagy a nyárfák alatti sárga levelek kesernyés-fanyar illata tette-e, nem tudom. Rápillantottam e halott levelekre, s tudtam: az ősz markában vagyunk már. Nem csodálkoztam volna, ha elszürkül a levegő, elered az eső, és úgy kopognak a cseppek az avaron, mint ahogy az ősz unott ujjai kopognak majd koponyánkon, míg azon töpreng, mit tegyen velünk... |
|
|
|
|
|
Re: Sűrű bánat (Pontok: 1)
- edami Ideje: Augusztus 10, szerda, 08:09:09
(Adatok | Üzenet küldése) |
Finom szepsege megragado.
szeretettel
edami |
|
|
|
|
|
Re: Sűrű bánat (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Augusztus 10, szerda, 10:44:16
(Adatok | Üzenet küldése) | | Minden évszaknak-az emberi élet szakaszainak is-megvan a maga szépsége,csak meg kell látni,találni és élni kell vele.Mikor fiatalabb voltam,mindenem a nyár volt.Vizitúrázó,evezős megszállott voltam.Most is kijárok az uszodába,de az ősz,a maga ezer szinével,langymelegével...az az évszakok ásza. Bogi |
|
|
|
|
|
Re: Sűrű bánat (Pontok: 1)
- hori (horiQKACmailpontPONThu) Ideje: Augusztus 10, szerda, 11:02:22
(Adatok | Üzenet küldése) | Nagyon szépet írtál, de nekem az ősz az egyik kedvenc évszakom. :)
Üdv.
|
|
|
|
|
|
Re: Sűrű bánat (Pontok: 1)
- Maurice (maurice@maurice.net.hu) Ideje: Augusztus 10, szerda, 12:27:13
(Adatok | Üzenet küldése) | Nem szeretem ezt az írásod. Nem a stílusa miatt...az remek. A tartalma miatt nem. Az ősz az évszakok Ura.
Ősz nélkül nem lenne romantikus költészet, nem lenne Stafan George, Rilke, Tennyson, Baudelaire, Verlaine, Berzsenyi költészete, Brahms zenéje, nem létezhetne a nagy angol tájképfestészet. |
|
|
|
|
|
Re: Sűrű bánat (Pontok: 1)
- Jega Ideje: Augusztus 10, szerda, 13:02:47
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ez az ösz átölel. Mint mindegyik eddig. Bakancsunk a sárguló leveleken, szinte félve rájuk lépve. Majd gyüjtögetni öket, még így felnött fejjel is. Színek és hangok ezernyi árnyalatban. Szépet írtál kedves Mango, ilyesmit olvasva mindig megpendül az emberben valami, ezernyi húr. Grat. |
|
|
|
|
|
Re: Sűrű bánat (Pontok: 1)
- Anonyma Ideje: Augusztus 10, szerda, 16:00:44
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Hogyan lehet ilyen szépen írni egy rossz érzésről? Ezért csodállak...mégis szólnék egy pár szót az ősz védelmében. Én imádom! Ilyen egyszerűen. Talán akkor kezdődött mikor még gyerekkoromban az avar között keresgéltem a gesztenyét, melyből késöbb, bábút, "gyönygysort" készítettünk. Vagy talán mikor a dédim kertjében szedtük az almát, szilvát meg a többi gyümölcsöt és utána napokig befőztünk. Isteni illata volt hetekig a lakásnak. Vagy akkor mikor először probáltam lefesteni az őszi tájat...csodálatos fényei vannak...egészen más megvilágításba kerül az elmúlás általa! Nem érzed, hogy megszépíti? Az ősznek a leggazdagabb a színvilága...szerintem csodálatos. Ja és az illata!-valami fenséges. Próbáld ki egyszer, hogy előítélet mentesen szagolj bele a levegőbe...és érezni fogod az elmúlás méltóságteljes szépségét! |
|
|
|
|
|
Re: Sűrű bánat (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Augusztus 11, csütörtök, 06:39:51
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nem-nem, ne így! Amíg nyár van, élvezd minden percét, ne gondolj az őszre! Ha ősz lesz, akkor se búsulj, ábrándozz - a nyárról! De legjobb lenne, ha kibékülnél a többi évszakkal is. Mindnek megvan a szépsége, és egyik sem tehet róla, ha rossz emlékeket idéz benned. Ősszel is történnek jó dolgok, csak észre kell venni. Mit gondolsz, menni fog? :) ... Eddig írtam meg előre a hsz-t, de most elolvastam az eddigieket is, úgyhogy felejtsd el, amit írtam. Húzd ki valahogy szeptembertől áprilisig, oké!? :) |
|
|
|
|
|
Re: Sűrű bánat (Pontok: 1)
- kavics Ideje: Augusztus 11, csütörtök, 10:41:36
(Adatok | Üzenet küldése) | | Csodaszép lírai hangú írás. Nagymester vagy, mango. Ebben is. kavics |
|
|
|
|
|
Re: Sűrű bánat (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Augusztus 11, csütörtök, 12:27:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anikó
Gyönyörűen írsz, de ebben az írásban nem tudok veled egyet érteni. Az Ősz a csodálatos szineivel, a vénasszonyok nyarával, talán a legszebb évszak. Bár tényleg elalszik a természet, de nem elmúlik. Hiszen a télre készül, csak betakarózik. Tavasszal újra éled, és ez nem a halált vetíti előre. Ha esik és borús az idő, tényleg a hangulatunk is borúsabb, de milyen kellemesen melengető érzés, a puha meleg szeretettel teli otthonból szemlélni a kinti ködöt. Mennyi idő jut szép dolgokra, amire nyáron nem. Szinte lelassul minden és ettől még szebb lesz. Mint mikor majdnem elalszunk, de még csodálatos érzés a lebegés. Velem ezt érezteti az ősz. Bocsánat, hogy vitatkoztam veled. Szeretettel Anna |
|
|
|
|
|
Re: Sűrű bánat (Pontok: 1)
- bla (bla@gportál.hu) Ideje: Augusztus 11, csütörtök, 21:18:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Hogy miket tud okozni ez a fránya aknázómoly?! |
|
|
|
|
|
Re: Sűrű bánat (Pontok: 1)
- Szalka Ideje: Augusztus 11, csütörtök, 23:52:50
(Adatok | Üzenet küldése) | | Mekkora hangulatot bírtál csinálni ebben az írásban! Ejjjjnnnye,de nagyon jó! |
|
|
|
|
|
|
