| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A zeneszerző-király |
|
mango
 |
Ha van színészkirály, - miért ne lehetne zeneszerző-király...?! Nekem Hans Zimmer az... Könnyed elmélkedés, - nagyon szubjektíven. |
Rajongva szeretem a zenét, egyik legnagyobb "szerelmem", örömforrásom.
Nem csak a klasszikust és a könnyedebb válfaját, - hanem olyan neves zeneszerzők műveit is, akik a filmművészetet segítik kitűnő muzsikájukkal. A filmzenék királyai ők, zenészek, - csupa nagybetűvel.
Ilyen Vangelis, (Róla külön írok, mert Ő a nagy Zeneszerző nekem, - aki nem csak filmzenéket ír…), James Horner, Jerry Goldsmith, John Barry, Lennie Niehause, John Williams, - de legfőképpen és mindenek felett: Hans Zimmer…
Termékeny és nagyon tehetséges ember ez a 47 éves, német születésű amerikai. Néhány éve Az utolsó szamuráj (The Last Samurai) zenéjével elérte a 100. filmjét. Ez nagyon nagy szám…Hatalmas szám, ha figyelembe vesszük, hogy Hans Zimmer szinte még fiatalember…Ez a mozi nagy kihívás volt a zeneszerzőnek, hiszen a japán kultúra megidézése a zene által nem számít rutin munkának egy ilyen nagy tapasztalattal rendelkező szerző számára sem. Zimmer közel három hetet töltött a stúdióban azzal, hogy az ősi japán fadob, a Taiko hangjának stúdióbeli rögzítése tökéletes legyen. A feladat sikerült, a filmzene több száz Taiko dob hangját idézi. Ez Zimmer, aki „félmunkát” soha sem végez. Az eredményei őt igazolják.
Csak felsorolásképpen – hogy mindenki be tudja azonosítani őt – egy kissé száraz felsorolás jön:
A gazdag életműnek olyan sikerek a részei, mint Az oroszlánkirály (The Lion King), melyért Oscar-, Arany Glóbusz-, valamint Grammy-díjat kapott.
Oscar-díjra jelölték továbbá a Gladiátor (Gladiator), az Egyiptom hercege (The Prince of Egypt), Az őrület határán (The Thin Red Line), az Esőember (Rain Man), a Kinek a papné (Preacher’s Wife) és a Lesz ez még így se! (As Good As It Gets) kísérőzenéiért.
Néhány további filmje: A Karib-tenger kalózai (Pirates of the Caribbean. The Curse of the Black Curl); Minden végzet nehéz (Something Gotta Give); Trükkös fiúk (Matchstick Men); Szilaj - A vad völgy paripája (Spirit: Stallion of the Cimarron); A sólyom végveszélyben (Black Hawk Down); Fiúk az életemből (Riding In Cars With Boys); Pearl Harbor- Égi háború; Hannibal, Mission: Impossible II., Zöld kártya (Green Card);Arthur király…és a sort még folytathatnám. Hiszen még van,van,van… Sok. Szerencsére.
Nagyon nehéz lehet mára az olyan eposzokhoz, mint az Arthur király jó zenét írni. Nehéz, de Hans Zimmernek valahogy mindig sikerül. Annyi már az elcsépelt zenei fordulat, a megszokott megoldás, de Zimmer valahogy mindig kikerüli őket. Ez a filmzenéje megint csillagos ötöst érdemel, és nyugodt szívvel kijelenthető, hogy egy szintet képvisel a zeneszerző korábbi gyöngyszemeivel, Az utolsó mohikán, Az utolsó szamuráj, a Gladiátor, vagy A szikla filmekhez írt munkáival.
Sötét, és félelmet ébresztő, baljós zene meséli a híres király történetét, de mindvégig a győzelem reményével kecsegetett. Kemény, határozott, katonás hangjai, és ritmusai azonban jelzik, addig az út nehéz, és kíméletlen lesz. Az olyan adrenalin-pumpáló darabok, mint a Do you think I’m a Saxoon?, vagy a Budget Meeting ugyanazt az emelkedettséget, és hősiességet sugározzák, mint az Az utolsó szamuráj Spectres in the fog-ja, vagy a Gladiátor korongján található The Battle, ám ahogyan az elhasznált fordulatokat, úgy a becsület, a hősiesség elkoptatott fogalmainak giccses érzékeltetését is sikerül elkerülni. Zimmer egyike azon kevés szerzőknek, akik az eposz-filmzenék egyre szűkülő, begyepesedett eszköztárával is képesek izgalmasat, és egyénit alkotni. Ami a Trójának nem sikerült, az Arthur királynak igen: zenéje karakteres, és jellegzetes lett, elsősorban az eltalált vezérmotívumoknak köszönhetően, melyeket egyébként Zimmer a Woad to Ruin-ban, egy track-en belül össze is gyűjt. Erővel, dinamikával, és frissességgel teli ez az album, ami a moziban nem is mindig érezhető. Sajnos, a vásznon látottak gyakran tompítják, a zene nyújtotta élményt, de ez a legkevésbé Zimmer hibája. Ő megtette a dolgát: egy eposzhoz, mint az Arthur király, ilyen zenét kell írni. Punktum.
Sőt.
Ez az utolsó mondat minden filmjére érvényes.
Nekem a legnagyobb kedvencem a Szilaj filmzenéje, amiben Bryan Adams is jelentősen közreműködött, és a hatalmas nagy történelmi film, a Gladiátor.
A történet Krisztus után 180-ban kezdődik, Marcus Aurélius utolsó hódító hadjáratán. A rómaiak sikeresen megnyerik az utolsó csatát is a barbár germánok ellen. A csata után Maximusnak, a dicső hadvezérnek egyetlen vágya, hogy hazatérhessen a családjához, de a sors közbeszól. A haldokló császár nem bízik meg saját fiában Commodusban, ezért azt szeretné, hogy Maximus legyen Róma kormányzója, és állítsák vissza a köztársaságot, ha a szenátus ismét képes lesz irányítani a birodalmat. Maximus apjaként szereti az öreg uralkodót, és egykor lányával Lucillával is jóban volt, mégsem tud dönteni. A császár halála után mégis Commodus kerül hatalomra. Első parancsaival halálba küldi vetélytársát, és annak családját. A hadvezér megmenekül, de családján már nem tud segíteni. Ő rabszolgasorba kerül, és egy távoli provinciában gladiátorként tengeti napjait, és szeretné megbosszulni szerettei halálát. Eközben a kissé beteg lelkű Commodus próbálja kormányozni a birodalmát, de ez egyre kevésbé megy neki. A szenátussal szembeni ellenszenve csak a testvére miatt nem torkollik vérontásba. A húga is tisztában van a problémákkal, csak gyermeke élete miatt nem mer nyíltan szembeszegülni a bátyjával. Commodus, hogy a nép kedvére tegyen 150 napig tartó harci játékot rendez. Természetesen a játékokon felbukkan Maximus is, mint gladiátor. Az egykor kiváló katona sorra nyeri meg a küzdelmeket, és hatalmas népszerűségre tesz szert a nép körében, Lucilla és a szenátus Maximusban látja meg azt a személyt, aki segítségükre lehet Róma megmentésében, de sajnos tervükre fény derül, és ezáltal elszabadul a pokol...Talán alig találunk embert, aki e filmet ne látta volna. Nagyszerű mozi, hihetetlenül jó instrumentális zenével…Kell-e ennél több..?!
Élmény.
Filmzenét úgy kell írni, ahogyan azt Hans Zimmer teszi.
Mondom én, - én azt hiszem, most tényleg igazam van.
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A zeneszerző-király" | Belépés/Regisztráció | 20 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A zeneszerző-király (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Szeptember 13, kedd, 23:28:18
(Adatok | Üzenet küldése) | | Jó, hogy felsoroltad a "filmjeit", mert így egy-kettőnek a zenéje olvasás közben már szólt a fejemben. :) Egyébként ugyanis nem tudtam volna, hogy mikre gondoljak, mert nem ismertem a zeneszerző nevét. Ez csak az én hibám, vagy mások is úgy vannak vele, hogy valamiért a filmek zeneszerzőire kevésbé emlékszünk, mint a rendezőre (a főszereplőkről nem is beszélve)? Nem tudom, de mostmár legalább Hans Zimmer megvan. :) |
|
|
|
|
|
Re: A zeneszerző-király (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Szeptember 14, szerda, 07:45:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anikó, most bemuttatad a kedvenceimet. Nekem az Utolsó Mohikán, az Esőember, és a Pearl Harbor maga a tökély. Nemcsak a filmmel együtt nézve ad igazi élményt, hanem önmagában a zene is megállja a helyét. Sőt. Köszönöm, hogy emlékeztettél ennek a nagy zeneszerzőnek a nevére.
Szeretettel Anna |
|
|
|
|
|
Re: A zeneszerző-király (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 14, szerda, 09:26:49
(Adatok | Üzenet küldése) | | Most derül ki,hogy az ember a film cselekményének élvezetébe belefeledkezve mennyire nem figyel az alkotókra.Mert nem csak a rendező,hanem a zeszerző is létfontosságú.Ha a zene és a cselekmyény tökéletes öszhangban van,akkor nincs hiányérzete az embernek a szemlélődésben. |
|
|
|
|
|
Re: A zeneszerző-király (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: Szeptember 14, szerda, 13:15:25
(Adatok | Üzenet küldése) | | Valóban, az egyik legjobb! A kedvencem nekem is! Üdv. |
|
|
|
|
|
Re: A zeneszerző-király (Pontok: 1)
- Jules Ideje: Szeptember 14, szerda, 13:29:29
(Adatok | Üzenet küldése) | Sosem szerettem Zimmert...ezt be kell vallanon. Általában a filmzeneszerzők egy hanyag mozdulattal fosdztogatják a nagy klasszikusokat, különösen Wagnert. Különösen John Williams teszi. Különösen a Star Wars-filmekben követhető nyomon.
Zimmer gyakran ismétli önmagát, sokszor érzem úgy, hogy a Gladiátor zenéjét hallom viszont, holott az Arthurt nézem, ami filmként is igen gyenge alkotás. Inkább James Newton Howard vagy George Delerue.
És Barry, akire hivatkoztál.
Zimmer nálam másodrangú....Sajnálom! |
|
|
|
|
|
Re: A zeneszerző-király (Pontok: 1)
- Jega Ideje: Szeptember 14, szerda, 13:52:36
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Mango! Mint nagy, s rendes filmrajongó, csak úgy ugaranak be a zenék a címek alapján. Érdeklödve várom majd további ismertetéseidet, közte a számomra is No. 1 Vangelissel, meg persze a többiröl is. Jó ezeket olvasni, felfrissíteni. |
|
|
|
|
|
Re: A zeneszerző-király (Pontok: 1)
- OldBlade Ideje: Szeptember 14, szerda, 18:32:40
(Adatok | Üzenet küldése) | Mintha már én is hallottam volna valahol a zenéjét ...;)
Egy kis ajánlat: http://www.hans-zimmer.com/
Old Blade |
|
|
|
|
|
|
