| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Újabb vallomás - 9. |
|
mango
 |
Poéta doctusként, kész, tökéletes kulturköltőként indul, mint nálunk Babits. Szokás őt a „költészetről szóló költészetnek” nevezni. |
Lehet, most újabb meglepetést okozok Gulyás Pál után, és talán egy csaknem ismeretlen nagy-nagy „szerelmem”-ről írom e sorokat. Valamint azt is tudom, van, aki nem szereti őt…Én nagyon, végtelenül szívesen olvasom verseit, akármikor, bármilyen hangulatban, akárhol, - örömmel.
Oszip Mandelstam.
Tudom, kevesen ismerik…Ennek is oka van, - de mindent sorjában…
A XX. század talán egyik legnagyobb költőzsenije volt. 1891-ben született Varsóban és nem tudni egész pontosan mikor, de kb.1938-ban halt meg.
Mandelstamot nem csak elhallgattatták a szovjet korszakban, de azóta is, évtizedekig hallgattak-hallgatnak róla…Hisz Ő volt az, aki korai költészetének éterien cizellált verseiben Aphroditét és Persephonét dalolja meg lírájában, és elsőnek mondja ki a Szovjetunióban „kitetsző mezítelen rettenetet”. Majd ciánba mártott tollával gúnyverset ír a „svábbogár bajszú” ellen, és korunkat, a XX. századot „farkaskopó századnak” titulálja. Ez utóbbi verseiért 3 évre száműzik Voronyezsbe, míg végül szovjet koncentrációs táborban, emberhez méltatlanul pusztul el.
Ismerős életút, kelet-európai költői sors.
Műveltségének hatalmas, összemberi mérete babitsi hasonlóságú, és a pokol bugyraiból küldött voronyezsi versei a mi Radnótink vagy József Attilánk utolsó költeményeivel mutatnak hasonlóságot.
Mandelstam előbb Pétervárott, Heidelbergben, majd Párizsban végezte egyetemeit, filozófiai tanulmányait, ami egyúttal európaiságának lesz alapja. Poéta doctusként, kész, tökéletes kulturköltőként indul, mint nálunk Babits. Szokás őt a „költészetről szóló költészetnek” nevezni. Később is, különböző méretekben bár, úgynevezett objektív líra az övé: sosem személyes, sosem tudálékos, - de kiegyensúlyozottan egy csaknem egész világkultúra szikrázik verseiben. Az orosz költő legtöbbször a görög gyökerekbe kapaszkodva ír, a görög otthon rávetül a krími otthonra, a kancsó, az amfora, az Akropolisz és a görög mítoszok világa és alvilága egész szóművészetének központja lesz. Még Euridikét (és a róla szóló, örök művészetet jelképező Gluck-muzsikát) is a fagyos orosz télbe ülteti át.
Oszip Mandelstam 18 évesen kezd írni. Az orosz avantgarde egyik sajátos irányzatához, az akmeizmushoz csatlakozott. Ez az orosz szimbolizmustól való részleges elszakadását is jelentette, és a háromdimenziós, anyagszerű, míves költészet felé közelített. Ádámizmusnak és klárizmusnak (gyönyörű világosság) is nevezték: ez a verselés a hellén, áttetsző kifejezésmódhoz hajlik. Ebben hasonlatos másik nagy orosz kedvencemhez, Anna Ahmatovához, - de ide sorolható Gumiljov és Gorogyeckij is; mindannyian másképp értelmezve ezt a világosságot, de ugyanazon tőről fakad látásmódjuk.
Mandelstam vers-és műveltségeszményei sorra megjelennek verseinek témájában is. Számtalan katedrálisnak, épületnek szentel tematikus verset. Ír a Notre Dame-ról, a Hagia Sophia-ról, a pétervári székesegyházról…Verse építészeti, amelyben világosan elválik a struktúra és a dísz. Babitshoz hasonlóan, neki is Dante volt meghatározó élménye, 1934-es híres tanulmánya, a „Beszélgetés Dantéról” egyúttal saját metafora-elmélete is. Versei egy-egy szó, asszociáció, alliteráció, hangzás jelentésfeltöltésére épülnek.
De élete révén is lehetne Mandelstam az orosz Dante: a sztálini Oroszországban járta a dantei poklokat. Már 1923-ban kiközösítik az orosz írószövetségből, állandó megaláztatások tárgya a húszas évek kezdetétől. És mikor a rettenet országossá válik, 1933-ban megírja híres Sztálin-ellenes gúny-versét, az „Úgy élünk itt…” címűt, - persze ezért letartóztatják, de jellemző a zsarnokra: nem azonnal végezteti ki…Ellenben felhívja telefonon Mandelstam kortársát, Paszternákot, és azt firtatja, nagy költő-e a letartóztatott…? Majd magát dicsőítő ódát akar Mandelstammal íratni. De az efféle versekben a költő - mint rémről, rémképekben ír. Három évre száműzik feleségével együtt, ahol megszületett a híres „voronyezsi füzetek” – most juthat eszünkbe Radnótink „bori füzete” és József Attilánk „semmi”-vel szembenéző utolsó versei. A gödör legmélyéről küldött híradások ezek, melyekben dermesztően láttatja meg (és csodálkozik rá maga is) még nyomorúságában és kínszenvedései közepette is a „síkság lélegző csodái”-ra, a park „bőséges és fenséges” pazarságára, a „csíráskedvű” feketeföldre, és a „szent gyökerek”-re. Száműzetése letelte után Moszkvába megy, de 1937-ben ezúttal Szibériába toloncolják, ekkor már felesége nélkül. Soha többé nem tér vissza…Halálának ideje ismeretlen.
Legendája van, akár Radnóti halálának, - egyik feltételezés szerint (rá oly jellemzően!) éppen Petrarcát olvasott a tábortűznél, mikor agyonverték. Mennyire hasonlít ez Radnóti dacához, ki a haláltáborokban is a tökéletességhez, a hexameterekhez ragaszkodott…!
Legtöbb versét Lator László mellett Erdődi Gábor fordította, és az ő méltatása, kutatásai szolgáltak alapul dolgozatom megírásához. Már az is csodálatra méltó, ahogyan versei fennmaradtak az utókor számára: csodával határos – tudom meg Erdődi Gábor írásából. Mandelstam felesége kívülről megtanulta, másolta és illegálisan, kézről-kézre adta azokat. Nagyezsda Mandelstam nem olyan rég halt meg, visszaemlékezése döbbenetes dokumentum a két ember heroikus, kompromisszum nélküli ellenállásának egy népírtó, totális diktatúrával szemben…
Erdődi Gábor csak New-York-i és német kiadások révén jutott verseihez, és azok alapján fordította Mandelstamot.
…és hatvan év elhallgatás után még mindig várat magára egy teljes szovjet kiadás…
*
Hadd álljon itt egy (nekem nagyon kedves) verse, egy szép, szerelmes líra, amely azért ennél sokkal több is…Örülnék, ha sikerülne meggyőznöm a talán ma még őt nem-kedvelőket, netán elítélőket - költői nagyságáról…A vers magáért beszél, önnön magát képes megvédeni…
Mert nem tartottam
Mert nem tartottam elég szorosan a kezed,
mert elveszítettem a gyönge, a sós-ízű szádat,
most várom az Akropoliszban a szürkületet.
Hogy gyűlölöm, ó, ez öreg, szomorú boronákat!
Künn nyergeli már az acháj had a jó lovakat,
a falba harapnak a nagy, fogasélű fűrészek,
a vér reszelős zuhogása sehogy sem apad,
nincs név, nincs hang, nincs kép, ami visszaidézhet.
Hogy mertem hinni, hogy is, hogy valaha még
tán visszajöhetsz? Mért válni időnek előtte?
Nem szólt a kakas, nem ritkult még a sötét,
nem zúdult még le a forró fejsze a rönkre.
Átlátszó könny a falon: lágy gyanta csöpög,
megsajdul a város tölgy-bordázata, érzi,
de árad a vér, rohamozza a vén küszöböt,
álmában a férfit a nő háromszor igézi.
Hol Trója, a szép? A királyi, az asszonyi lak?
Priamosz hegyi fészke, erős bástyái ledőlnek!
Száraz, kopogó faeső zuhogása: nyilak,
nyílvesszőkből mogyorós sűrű bokrai nőnek.
Egy csillag tűhegye sápadoz – az se gyötör,
megkoccan az ablak: a fény, kicsi fecske leröppen,
s a reggel, mint zizegő szalmán az ökör,
érdes tereken mocorog, - még álomütötten.
(Lator László fordítása)
|
Ideje: Október 06, csütörtök, 18:49:03 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Újabb vallomás - 9." | Belépés/Regisztráció | 32 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Újabb vallomás - 9. (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Október 06, csütörtök, 19:36:11
(Adatok | Üzenet küldése) | | Jó írást hoztál Mandelstanról.Bizony szomorú időkben,a sötétség délben óráiban élt a szerencsétlen sorsú költő.Láttam a Kun Miklós sorozatában egy beszélgetést a feleségével,Nagyazsdával.Sokmindenről volt szó,s megrázó volt a visszaemlékezése.Sztálin roszabb volt a hátramenésnél.És mégis micsoda művészek nőtek ki abban az időben a sötétség országából.Valamint a svábbogárbajszú szörny által rájuk kényszeritett tatalitarizmusból. |
|
|
|
|
|
Re: Újabb vallomás - 9. (Pontok: 1)
- Maurice Ideje: Október 06, csütörtök, 20:36:29
(Adatok | Üzenet küldése) | Nyomozást végeztem Mandelstam-ügyben. Mandelstam olyan jelentéktelen szerző volt, hogy az akkori irodalomtörténészek meg sem említik. Elolvasván az összes versét, a magam 11 évnyi orosz tudását hozzáadva a lövetkezőket tudom megállapítani. Babitsot, aki tisztelek, nagyon, de nem szeretek, tehetség és művészet dolgában magasan Mandelstam felett áll.
Mandelstam valójában egy jelentéktelen epigon, aki tevékenyen kommunista is volt, de erőteljes talmudista szemlélete miatt a másik Joszip indexre tette.
Ha csak belegondolunk a Jeszenyinnel való összehasonlításba, akkor körülbelül azt a képletet kapjuk, mintha József Attila költészetét és Ignotus barbár dadogását hasonlítanánk össze.
Mandelstam túlzó képei, unalmas magárólfecsegése, mesterkélt bánatai inkább gusztustalanok, mint kellemetlenek.
Anikó, hogy Mandelstam lett volna a XX. század egyik legnagyobb költője...ezt Te sem gondolhatod komolyan. Kapásból mondok tíz másodvonalbeli magyar költőt, akik messze felülmúlják. De József Attilával, Adyval, Tóth Árpáddal, Rilkével, Georgéval Jeszenyinnel egybevetni...hát, elakad a lélegzetem... |
|
|
|
|
|
Re: Újabb vallomás - 9. (Pontok: 1)
- Paulus (pogonyi.pal@chello.hu) Ideje: Október 06, csütörtök, 21:25:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Olvastam Mendelstam verseket, ha nem is mindet, ezelött is. Mangóval értek egyet. Engem nem érdekel ki volt mi volt, ki mit írt róla, ki hogy itélte meg. Ha önmagában a verseit, költészetét nézzük - kitünő! |
|
|
|
|
|
Re: Újabb vallomás - 9. (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: Október 07, péntek, 12:07:52
(Adatok | Üzenet küldése) | Hát én beismerem férfiasan, nem ismertem ezidáig, de gondolom, ezt elnézed nekem, mivel én inkább más területeken vagyok jártas. Jó cikk, örülök, hogy elolvastam! :)) Üdv.
|
|
|
|
|
|
Re: Újabb vallomás - 9. (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Október 07, péntek, 23:19:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Anikó, engem meggyőzött a vers is és Te is. :))))) |
|
|
|
|
|
|
