| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Újabb vallomás - megint S.Georgé-ról (1) |
|
mango
 |
...örül a szívem, ha minél többen megismerik ezt a ragyogó költőt. Hiszen a hozzászólásokból az derült ki, hogy még a világhálón is kevés a róla található információ.
|
A „Vallomás…”-om folytatására késztetett ez a sor egy hozzászólásból: „…de én még annyi mindent olvastam volna Georgéről a Te soraiddal ékesítve „ – és egy másik, mely arról szólt, hogy még csak nem is hallott e csodás költőről, de vette a fáradtságot, és keresgélt anyagot a neten, de alig talált: nos, ezért vettem a bátorságot, hogy a mai vallomásom is róla szóljon még egyszer, - de talán a nálam felhalmozódott rengeteg anyag birtokában többször is, akár folytatásban (…ha nem bánjátok…)
Talán szívesen olvassátok majd, - és örül a szívem, ha minél többen megismerik ezt a ragyogó költőt. Hiszen a hozzászólásokból az derült ki, hogy még a világhálón is kevés a róla található információ.
Valóban méltatlanul keveset olvashatunk Georgé-ről.
„…Ma már tudjuk a csillagképekről, hogy csakis mi látjuk őket egységben, együtt, - a Göncöl, a Fiastyúk, a Cassiopeia minden csillaga sok száz vagy fényévnyire van és ragyog egymástól, noha a Földről nézve együttállónak látszik. Igazából semmi kapcsolatuk egymással. – írja Szabó Ede George-ét méltató írásában. „George, Hofmannstahl, Rilke: ők is egy örök hármas csillagalakzat, a XX. század német lírájának soha meg nem ismétlődő konstellációja.
De vajon igazán összetartozók-e, legalább annyira, mint nálunk Ady, Babits, Kosztolányi, - vagy pedig sebesen távolodnak egymástól a táguló világban? A messzeségek, úgy rémlik, eléggé nagyok. George rajnai német, félig-meddig francia anyanyelvű is, Baudelaire és Mallarmé híve, követője; Hofmannstahl vérbeli bécsi, s élete utolján egyre jobban az; Rilke pedig prágai osztrák, de a legeurópaibb köztük. Mégsem választhatók el egymás ellentéteiként, hiszen sok bennük a közös vonás, és ezt a hármast ma is együtt emlegeti az irodalomtörténet.
Rilke ugyan nem szerette, csak csodálta Georgé-t (emlékezzünk csak a Francis Jammes-essszémben írottakra: Rilke így vallott Jammes-ról: ~Ő az a költő, aki én mindig is szerettem volna lenni!~), viszont Hofmannstahlt Rilkéhez meleg, Georgé-hoz lassan elhidegülő barátság fűzte, sokat tanult is tőle (Rilke még többet); ez azonban fordítva aligha mondható el. Vagyis George egyiküktől sem igen tanult. Nemcsak a legidősebb, de a Mester is ő volt kezdetben.
Németh László Adyval állította szembe s egyszersmind párhuzamba is Georgé-t. Ma úgy látjuk, - s erre Keresztury Dezső nyitotta rá a szemünket -, hogy Ady nyugati ellenpárja Rilke: ha politikai-forradalmi értelemben nem is, de költői nagyságban mindenképpen.
George költészete, tanítványnevelő szerepe, kulturális küldetése inkább Babitséval rokonítható, bár persze, -sok egyéb mellett – annyiban más, hogy George úttörő volt, „új vizeken” járt, mint Ady, s csak később vált „Babits”-csá… Különös, hogy Babits – akihez George görögsége, klasszicizmusa, és katolicizmusa oly közel állhatott volna, - egy sort sem fordított tőle, és az Európai Irodalom Történeté-ben mindössze háromszor, futólag említi meg. Nyílván nem szerette, mint ahogy sokan mások sem kedvelték. Hazájában éppoly kevéssé volt népszerű, mint nálunk, ahol ez idáig jóformán csak Szabó Lőrinc mintegy harminc-negyven mesteri versfordításából ismerjük. Otthon is, itt is közöny, gyanakvás, elutasítás vagy – s ez a jobbik eset – háborgó viták gyűrűzték körül életművét."
Itt megállok egy pillanatra, - és három versével bezárom a George-méltatást… De hamarosan folytatom, hiszen annyi mindent kellene még minél többen tudnunk Stefan Georgé-ról.
Íme a három vers, - elemzés nélkül…Gyönyörködni….
Egy találkozásról
Hosszú árnyak, izzásra enyhületnek,
s moccan, hűs hullám ajkait követve
a test, mely délben ernyedten pihent meg
- és beléptél az oszlopok között Te.
Tekintetem csak engem elragadni,
de fehér arc s halánték bársonyán
oly alig s félénken mert megtapadni
- válasz nem, vissza maga jött csupán.
Látta az édes test léptének ívét,
karcsún, ölelő, bűvös őrületben –
vágytól nedvesen térült vissza ismét,
mielőtt megmerült volna szemedben.
Ó, bár visszahoznának még szeszélyek!
Messzi alakot itt új ne zavarjon :
parancsa lett ez nálam annyi éjnek,
hogy másod éljen bennük, mintha rajzon.
Hiába; eső hull, a mű vizes folt,
kilúgozódik, ami nem a máé.
Tűnik…a hajad, a szemed milyen volt?
Tűnik s elhal, szétrebbenő finálé.
(Tandori Dezső fordítása)
Hajnali ének
Hisz az új reggelen még éjnek árnya,
és itt szobád
védelmet ád,
s még soká örömünk tanyája :
miért, hogy csendesen sírsz,
szemeden gyötrelem?
- Örömöt sohasem bírsz
meghagyni, sors, nekem?
Vedd vígasz-eskümet :
látlak eztán is szűzien,
lábadhoz leborulva
csak mint angyalt köszöntelek,
s így mindörökkön újra ;
tested kedves és szent marad nekem ;
és minden porcikád
áldja áhítatom,
lehunyt szemem imád –
így Isten fogadom.
S bár válnunk kell ma már – út messzi vár -,
kincset kezem keblemre zár :
selyemkendőt, rajta ott a neved,
mely nekem ima lett,
mérkőzésre, csatára
erő s győzelmi jel
- ó, induljon csak akkor könnyem árja,
ha az őr kürtszavára menni kell.
(Tandori Dezső fordítása)
Szüret után
10.
Írtam: ne rejtse többé már titok,
amivel immár összeszokni tudtam,
mit nem tudsz, és én nem gyaníttatok:
a boldogságig nálunk hosszú út van.
Egy hervadó virágú karcsú szár
megmondja most kezedben, sejtve várom…
A hófehér szirom, mely földre száll,
rikoltó szín a szürke rónaságon.
(Áprily Lajos fordítása)
(folytatása következik...
|
Ideje: Október 29, szombat, 19:55:33 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Újabb vallomás - megint S.Georgé-ról (1)" | Belépés/Regisztráció | 12 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: mango : Újabb vallomás - megint S.Georgé-ról (1) (Pontok: 1)
- Maurice Ideje: Október 29, szombat, 20:51:44
(Adatok | Üzenet küldése) | | Örömmel olvastam a folytatást. Misszió George költészetéért...:-) |
|
|
|
|
|
Re: mango : Újabb vallomás - megint S.Georgé-ról (1) (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Október 29, szombat, 21:16:28
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szépek ezek a versidézetek,de ennyi erővel annyi más elfelejtett költőt is lehetne piadesztálra állítani,amikor még a leghíresebbeket sem olvassa az átlagember. Nem,tudom,elbizonytalanodtam,hogy érdemes-e ilyen mélyen belemenni rég elfeledett költők életébe,műveinek elemzésébe. Nem tudom,nem értek hozzá. |
|
|
|
|
|
|
