| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Olvasgatok - 12. |
|
mango
 |
A regényíró egyetlen becsvágya csak az lehet, hogy az egész életet hozza, érzékletes mivoltában... |
…már megint Kosztolányi. Nem hiszem, hogy meg lehetne unni.
Hogy nekem miért nem jutnak ilyen ragyogó gondolatok az eszembe…?! Ahogy leírtam a mondatot, máris látom: butaságot írtam.
Hát már hogy is juthatna? Kosztolányi – az Kosztolányi. Kész.
A minap egy hatalmas reklámtábla előtt álldogáltam. Meghökkentem.
A cifra, de apró betűk ezt hirdették: „Nagyon kell vigyáznom magamra. Belőlem csak egy van. Másnak könnyű. Belőlük sok van. De én csak EGY vagyok. Hát nagyon vigyázok magamra.”
Hm…
És most ezt olvasom Kosztolányi tollából, Igék cím alatt:
„Gyakran olvasom, hogy ez, vagy az a regény valami ~nagy~ kérdést tárgyal. Megírja például a háború vagy a házasság válságát, vagy egy faj, egy nép előretörését és hanyatlását. Azt hiszem, hogy ezek a ~nagy~ kérdések a jellegzetesen kis kérdések. Ez a grand art (nagy művészet - mango megj.) voltaképpen a petit art (kis művészet – mango megj.), mert az életet elszűkíti, körülkalodázza. A regényíró egyetlen becsvágya csak az lehet, hogy az egész életet hozza, érzékletes mivoltában, embereket, akik azonnal régi ismerőseinkké válnak, és tárgyakat, melyek meghittebbek, mint tulajdon bútoraink. Nincs csodább csoda, mint az a realizmus, mely elfelejteti velünk a körülöttünk lévő valóságot, és megáhíttatja azt a valóságot, mely a papíron van. Uraim, tessék megérzékeltetni egy pohár vizet – jelzők és mesterkedések nélkül -, szerényen, de oly igézően és kelletően, hogy az olvasó megszomjazzék, és inni kívánjon. Aki ezt eléri, az nagy író, az ~nagy~ kérdésekről ír. Csak ilyen varázslónak érdemes lenni.”
Pesti Hírlap, 1929.július 14.
Hát igen.
Így kellene.
No nem ránk vonatkozik ez, - hiszen mi itt lelkes amatőrök vagyunk mindannyian (néhány igazán nagy tálentumtól eltekintve, akik valóban képesek a fent említett „csodára”…) – de megfontolni és elgondolkodni mindenképpen érdemes ezen a kis tárcán…
De jó lenne csak egy kicsit is hasonlítani Kosztolányi Dezsőre, …az ő tudásából, gondolataiból meríteni egy hatalmas, sűrű szövésű hálóval, mielőtt leülök régi, kissé már kopott bellentyűzetű gépem elé egy-egy cikk megírásakor – sóhajtok fel néha, nem titkolt, egészséges irigységgel…
Aztán minden marad a régiben.
Írok.
Írok tovább, mint eddig.
…de valahol a kisagyamban ott előszobázik Kosztolányi minden fent idézett mondata, és figyel engem.
|
Ideje: Február 15, szerda, 14:28:38 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Olvasgatok - 12." | Belépés/Regisztráció | 14 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok - 12. (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Február 15, szerda, 16:51:21
(Adatok | Üzenet küldése) | | Igen,Kosztolányi mestere volt a tollnak,minden téren és maradandót alkotott.Hogy aztán a lapra írók közül (velem együtt) ki növi ki magát az , az egyén talentumától,és a szerencsétől is függ,hogy fel fedezik-e még életében. |
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok - 12. (Pontok: 1)
- szemilla Ideje: Február 15, szerda, 19:25:27
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Épp Kosztolányit olvasok.. Nero a véres költő.
Ezek szerint jó kezekben vagyok:))
|
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok - 12. (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Február 16, csütörtök, 06:15:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Érdekes párhuzamot hoztál nekünk Anikó. Bár én nem igazán gondolkodom ezen. Most, ahogy elolvastam írásodat viszont én is átszaladtam az egészen. Lehet, hogy többször is át kéne. |
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok - 12. (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: Február 16, csütörtök, 07:19:19
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves mango! A legjobb úton haladsz.
Ezen a kis tárcán valóban érdemes elgondolkodni, a te írásodat meg dícsérni, hogy felhívtad a figyelmet rá!
|
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok - 12. (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Február 16, csütörtök, 09:18:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Anikó! Ezzel az amatörséggel én úgy vagyok, hogy szerintem majd azt, hogy ki nem volt amatör, az idő dönti el. Nagyjaink esetében is sokszor tanui lehettünk ennek. Ezen a portálon elég szép csokor van olyan tehetségekből, akiket az idő, tudom, hogy igazolni fog.... Szeretem az elmélkedéseidet olvasni, tovább gondolkodásra késztetnek....
Szeretettel Anna :)))) |
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok - 12. (Pontok: 1)
- soman (soman@vodafone.hu) Ideje: Február 16, csütörtök, 10:19:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Elgondolkodtatál kedves Anikó. Kosztolányira valószínűleg emlékezni fognak 100 év múlva is, bár...abban sem lehetünk biztosak, hogy milyen irányban fejlődik a kultúra, egyáltalán lesz-e kultúra, de ez most nem idetartozik, ám hogy folytassam magam, ki tudja, belőled, ő belőle, vagy belőlem mi marad majd hátra.
Másik gondolatom az első tulajdonképp, mármint az, hogy teljesen egyetértek azzal a gondolattal, hogy a legnagyobb művészet megérzékeltetni egy pohár vizet úgy, hogy az olvasó megszomjazzék.
Ez óriási igazság.
Valahol remélem jó felé haladunk mi itt a Fullon. Kosztolányi ide, vagy oda... |
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok - 12. (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: Február 17, péntek, 05:30:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Igen valóban elgondolkodtató az írásod Anikó.
Én is azt hiszem, hogy az idő majd eldönti, hogy kiből lesz "nagy" író, vagy költő.
De még ha nem is leszünk nagyok, legalább hasznos időtöltést választottunk magunknak már azzal is, hogy ezen a portálon egymás műveit olvasgatjuk.
Puszka: Zsuzsi |
|
|
|
|
|
|
