| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Művér - 4 |
|
bogumil
 |
Ment is minden, mint a karikacsapás, amíg tartott az eredeti művér. |
7.
Az első tonna művért felküldték az Egészségügyi Minisztériumba. Az államtitkárok azonnal kijelöltek két lepusztult kórházat, merthogy az egyik a kontroll, az ellenpróbát végző, míg a másik a kipróbáló. Tehát kettős vakpróbával dolgoztak. Ment is minden, mint a karikacsapás, amíg tartott az eredeti művér. Szépen gyógyultak a rákos, AIDS-es és más gyógyíthatatlan betegségekben szenvedő betegek. Mire elfogyott az eredeti művér, addigra a kijelölt üzemekben elkezdték a művér szériagyártását.
Volt azonban egy kis probléma. Hamar elfogyott a festőbuzér. Sarjúszénából, műtrágyából nem volt hiány, hanem a festőbuzér. Na, de milyen a magyar: furfangos. Nem lehet az eszin túljárni. Kitalálták, hogy két legyet ütnek egy csapásra. A hegyekben tornyosuló, őrölt pirospaprikát fogják színezésre használni. Miért ne, kitűnő színezék… mivel a paprika-botrány óta bedugult az export, fillérekért fel tudták vásárolni a paprika-gyárak mérgezett, elfekvő készleteit. Még kapóra is jött ez a maflatoxin nevű dél-amerikai gombaméreg, hiszen ez még csak növeli a rák csírájának, az AIDS írmagjának a kiirtását is.
Így is tettek. Hat tonna eredeti, a szabadalmi leírás szerint festőbuzérral színezett anyagot felküldtek a kipróbálóknak, a többit pedig elkezdték az UNIÓ-ba exportálni. Na, ebből lett a baj. A Minisztériumba jöttek a reklamációk a kipróbáláson résztvevő nemzetközi szervezetektől.
– Jó, jó ez a művér, csak olyan mellékhatása van neki, hogy a betegek a felgyógyulásuk után felpaprikázódnak tőle… ezt kellene még kijavítani. – mondták az importőrök.
A Minisztérium azonnal kiszállt a gyártó telephelyre, és megdöbbenve konstatálta, a mérgezett paprikával való művér-hamisítást. Azonnal lakat került az üzemre. Már éppen az egész projekt leállításán tanakodtak, amikor nyugatról jött a kétségbeesett kérés.
– Ha istent ismernek, ne állítsák le a gyártást, mert újabb hatalmas járvány fenyegeti az emberiséget: jön a baromfi ifluenza. Ennek nincs ellenszere, nincs oltás, megelőzés. Úgy fognak hullani az emberek, mint a legyek! Egyedül ez a paprikás művér, ami a maflatoxin gombának hála, szembe tud szállni a vírussal! – mondta kétségbeesetten az UNIÓ egészségügyi biztosa – Mindent megkapnak, toronyórát láncostól, ha tökéletesíteni tudják ezt a szert! – ígért fűt, fát és letette a kagylót. A miniszterelnök azonnal összehívta a válságstábot.
– Ide figyeljenek emberek! Most aztán megfoghatja Magyarország az isten lábát. Kapóra jött nekünk ez a világjárvány. Azt mondják Spanyolországban, máris arat a halál, többen haltak meg, mint 18-ban a spanyolnáthától. Na uraim, elfogadjuk a kihívást?
– El, el – bólogattak a minisztertanács nagyokosai – de miként feleljünk rá?
– Hát, ha esetleg ezt a Balambért fel tudnánk bérelni – hozakodott elő a levitézlett EÜ miniszter – Ő tudná a végső megoldást.
– És, ha nem vállalja?
– Ajánljuk fel neki a Márja-Terézia Valagrendet!
– Már van neki.
– Ütessük lovaggá!
– Két lovagrend tagja.
– Adassunk neki Nobel-díjat!
– Ez az, azonnal elintézzük a svéd királynál: adjon neki egy rendkívüli békedíjat…
– De, miniszterelnök úr? Előre? Ki látott már olyat, hogy megelőlegezünk valakinek egy Nobel-díjat? – okvetetlenkedtek páran, de a miniszterelnök letorkolta őket.
– Kuss, gyáva patkányok! A cél érdekében vessetek be mindent. Fűzzétek meg az emberiség létét fenyegető veszély érdekében a svédeket. Vessenek oda mindkettőnek megosztva egy Nobel-díjat! Ez nem lehet vita tárgya! – fejezte be a miniszterelnök és elbocsátotta lakájait.
És valóban. Pár nap múlva Stockholmból jelentették, hogy útban van a Nobel-díj Budapestre.
A Mucsi tanyára küldöttség ment vörös-bársony párnán átnyújtandó a Nobel-díjat a két világhírű feltalálónak.
Maga az Egészségügyi miniszter és a svéd király hozta a nagy kitüntetést. Igencsak meglepődtek a tanyán munkálkodók a küldöttség érkezésén. Józsi bácsi szokás szerint a budin ülve a Népszabadságot böngészte, Mariska néni a Riskát fejte, míg Balambér a fiúkkal volt elfoglalva. Tóni üldögélt egyedül a kecskelábú asztal mellett lófingatóját és zöld-csigerét szopogatva. Hála, kifinomult hallásának, amit még a tengelyen töltött évek alatt szerzett, előbb meghallotta a közeledő gépkocsikaraván motorberregését, mint a többiek.
Mire beért a szobába, hogy riassza a bent szeretkezőket: „idegenek érkeztek a tanyára”, már be is robogott a konvoj az udvarra. A pöfögő járgányoktól a tehén megriadva akkorát rúgott a fejőszékbe, hogy Mariska nénivel együtt felrepült az eperfa tetejére. Onnan sipítozott a vénség lefelé, a budin ülő élete párjának.
– He, hallja kend, vendégek érkeztek!
Erre jöttek elő Tóniék a tisztaszobából. A küldöttség rögtön a tárgyra tért. Rögtönzött, bensőséges kis ünnepségen adták át a két kipróbált, mindent megélt cimborának a Nobel-díjat. A Miniszter hangsúlyozta a kitüntetéssel járó kötelezettségüket.
– Uraim, a világ megelőlegezte maguknak ezt a nagy kitüntetést. De ez azzal is jár, hogy a világ kipusztulásával fenyegető Honkongi csirke-vészként elnevezett baromfi-influenzának megálljt parancsoljanak! Már Spanyolországban pusztít. Úgy hullanak az emberek, mint a legyek!
Tóni csak hümmögött, Balambér egyik lábáról a másikra állt…
– Mit tehetnénk mi uraim, akik kis csavarok vagyunk csak a gépezetben? Hát, nem elég nagydolog a művér: ez antioxidáns, rákellenes szer. Legyőztük a rákot, az AIDS-et, a leprát, a görvénykórt… kell ennél több.
– Kell. – Térdelt le a küldöttség előttük, és könyörgőre fogták a dolgot
– Uraim segítsék ki az emberiséget ebből a nagy bajából. Most, még az egyszer utoljára, a jutalom nem marad el!
Tóni kis türelmet kért, bement a tyúkólba és ingakoloncát meglengetve bejelentkezett a Mindenhatónál.
– Te vagy az Mindenható Atyám?
– Igen, én vagyok, mi a kérés?
– Annyi, hogy meg tudnánk-e oldani a világjárvány megállítását?
– Bízzad rám, egyezzél bele. A többi az én dolgom. – mondta az Úr és befejezte a beszélgetést.
8.
Európában felgyorsultak az események. Az Egészség- és Járványügyi Világtanács válságstáb felállítását határozta el. Úgy hullottak az emberek, mint ősszel a legyek. Nem állta útját a fenyegető járványnak semmilyen karantén, határzár. Földön, vízen, levegőben alattomosan terjedt a néma gyilkos: a baromfi-influenza.
Kapóra jött az ENSZ-nek a magyarok találmánya, és az AIDS elleni világkampány sikeres vércsere lebonyolítása után azonnal elrendelte a csirkevésznek csúfolt influenza megállítását. Mindent megígértek Balambérnek: kinevezik ENSZ nagykövetté, ha kell akkor az Üdvhadsereg parancsnokává, Olaszliszkai csodarabbinak… sőt, tálcán kínálták fel neki a világpolgárságot, csak segítsen megállítani a járványt. És ők ketten, Tónival akcióba léptek.
Az Úr a következő instrukciókat adta.
– Szervezzétek meg irányvonatok küldését Eliziumba. A vonat, mielőtt Elizium kapuját átlépné a pokolban lévő purgatóriumon, megy keresztül, így a szent füstben felfüstölődve immunissá válnak az alkalmasak. Akik viszont bűnösök, azokat egy mellékvágányra tolatják és Mengeléjék veszik kezelésbe.
Így is történt. Tóni jelentette a felsőbb hatóságnak a megoldás kulcsát. Össze is állt a legveszélyeztetebb korosztályt képviselő csecsemők, gyerekek és aggastyánok számára felállított kontingens. Az első 600 vagon be is futott nyugat-európából. Ehhez kapcsolták a Rákosrendezői pályaudvaron a magyarok szerelvényét. Azonban milyen az ember? Önző A vonatrakomány nagy részét a milliomosok, sikkasztók, maffiózók, elnökök, miniszterek és más potentátok tették ki a családtagjaikkal egyetemben. Nem volt ez másként hazánkban sem.
Elérkezett a nagy nap, hazánkba érkezett az első szállítmány a prominens egyénekkel, személyiségekkel megrakva. Rákosrendezőn rákapcsolták a magyar elitet tartalmazó vagonokat és Tónit reaktiválva még egyszer utoljára a 424-es mozdonyvezető állásába rendelték.
Hogy mi lett a tényleg veszélyeztetett korosztállyal? Azok majd később kerülnek sorra, várjanak türelemmel! Elindult a szerelvény a Mucsi tanya felé. A kanyarba érve Tóni hangos mozdonysíp-jellel adta tudtára a tanyán tartózkodóknak érkezését. Balambér és kerubjai összecsomagolva várták a szerelvény befutását. Józsi bácsit azonban az istennek sem lehetett kicsalogatni a budiból. Így rimánkodott neki élete párja.
– He, hallja kend! Gyűjjék mán ki, mert lemaradunk a nagy utazásról – de az öreg hajthatatlan maradt.
– Nem mék én sehova! Jó nekem itt is, ha meg köll halni, ám legyen, eleget éltem mán. Hanem te Marisom, mehetel. Nem vagyunk összenőve. – Mariska elbizonytalanodott és nekiállt inkább Riskának.
Éppen időben, mert nagy kerékcsattogással, sípolással betolatott Tóni a szerelvénnyel. Annyi időre álltak csak meg, míg vizet vételeztek a gémeskútból, Balambérék felszálltak és egy hangos sípjelet adva nekiindultak Elisiumnak.
Hanem a váltó megint elállítódott és egyenesen célba véve a budit, belerohant a kettesszámú dimenzió-kapuba. Józsi bácsit újságostól felpasszírozta a fűtő-kocsi szénkupacának a tetejére, amitől a Riska úgy megijedt, hogy Mariska nénit fejőszékestől felrúgva a levegőbe röpítette, egyenesen élete párja mellé huppantva a fűtő-kocsi szén kupacának tetejére. Percek alatt átrobogott a szerelvény a II. Dimenziókapun, meg sem állva a pokolbeli purgatóriumig.
Hogy ott mi történt, az olvasó képzeletére bízom. Annyit azonban elmondhatok, hogy Mengelének a karja belefáradt az integetésbe. Négy embert küldött csak jobbra Elziumba: Balambért, Tónit és a két kerubot. Balambér reklamálására megkegyelmezett a két öregnek is, és őket is jobbra irányította..
És mi lett a purgatóriumba került potentátokkal? Annak csak a jó ég a megmondhatója. A Mindenható Atya azonban hallgat, mint a sír. Ámen.
|
Ideje: Február 24, péntek, 10:07:41 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Művér - 4" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Művér - 4 (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Február 24, péntek, 12:02:28
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Jókat rötyögtem. A szomszédom jutott eszembe. Azt mondja, hogy a komonistóknak attam a cédulámat. Akkor biztos jobb lesz magának. Az nem, de rosszabb se. Jó írás volt Bogi! |
|
|
|
|
|
Re: Művér - 4 (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: Február 25, szombat, 19:10:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Jó kis írás volt ez! Karikírozva, de bemutatja, mennyire hülye is tud lenni az ember, ha nagyon akarja!:))))))))))) |
|
|
|
|
|
|
