| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Szerelmeslevél - 8. |
|
mango
 |
Olyan közel áll hozzám ez a levél, mint kevés, eddig itt, e sorozatomban megjelent hasonló szerelmeslevél. |
Most az egyik tépetté olvasott könyvemből idézek szerelmeslevelet…
Annyira bátor még ma sem vagyok, hogy József Attilát - a saját szemüvegemen át – boncolgassam, más számára. Magamnak igen. Sokszor, hiszen naponta veszem kezembe a kötetét. Ám „férfiasan” (ez egy kis képzavar, bocsánat érte…) bevallom, - noha igazi költőfejedelem ő, - de nekem Tóth Árpád, Dsida Jenő, Szabó Lőrinc valahogy a lágyabb, simulósabb verseikkel, stílusukkal jobban a szívembe tudják írni magukat... Újabb vallomás ezért nem született még József Attiláról, - de az alábbi szerelmeslevelet nem lehet kihagyni…(Talán egyszer „vallomást” teszek mégis róla…)
Olyan közel áll hozzám ez a levél, mint kevés, eddig itt, e sorozatomban megjelent hasonló szerelmeslevél. Ezzel mélységesen azonosulni tudok, akár én is írhattam volna, - ha tudnék így fogalmazni, ha csak fele ennyire cseppent volna vénámba írói vér, mint a mi nagyszerű József Attilánkéba.
Hihetetlen az az érzékenység, ami ebből a fájdalmasan gyönyörű írásból árad. És hihetetlen az a szeretet is, ahogy József Attila Vágó Mártát szerette…Ez a részlet már szerelmük vége felé íródott…Ekkor Vágó Márta már szinte menekülni akart a költő érzelmi szorításából, amit József Attila nagyon nem, vagy talán egyáltalán nem akart tudomásul venni. Vágó Márta finoman bár, de gyakorlatilag halasztgatásokkal, kifogásokkal takarózva, igenis visszautasította a költőt, amikor az feleségül kérte... József Attila mégis hitt, bízott Mártában, - azt hiszem, ekkor már minden hiába volt: a lány belül, mélyen már elszánta magát a szakításra. Pedig szerette „Atilkát” – ahogyan ő nevezte…De a társadalmi különbség elriasztotta ettől a frigytől. Fogalma sem volt, mekkora kincset perget el az ujjai közül…(Mondom én, de ezekbe a szív-ügyekbe nagyon nehéz beleszólni…)
Íme, a levélrészlet:
**
Pest, 1928. december 15.
Mártikám,
megállapítod, hogy gyűlölködő hangulatú a levelem, de nem próbálod megérteni, hogy miért. Sőt, egész levelemet nem érted.
Hogy miről való lemondásomat követeled? Abban az írásodban, amelyben a 2 fontot visszaküldted, írtad, hogy „figyelmeztetlek, hogy istenke csavargójának lenni szép dolog, de akkor CSAKIS azt szabad választani”. – Holott fogalmaim és képzeteim szerint Istenke csavargójának is lehet felesége. […] Hogy soha eszedbe sem jutott engem valahová is követni, ez tény. Kétségtelen, hogy házasságunkat nem képzeled el másként, mint hogy abban is a mainak megfelelő társadalmi pozíciód legyen, mindjárt kezdetben. Tény az, hogy amikor én mindenféleképp spekuláltam, hogy milyen módon csinálhatjuk meg házasságunkat a lehető legszerényebb alapokon minél előbb, akkor te megelégedtél a jövő zenéjével. […]
Nem „vádoltalak”, hogy velem nem törődtél, csak magaddal, - csupán megállapítottam. Én a törődést nem is úgy értettem, ahogyan egy szegény fiúval, avagy okos gyerekkel, tehetséges rímnökökkel törődnek, hanem amint azt SZERELMESÉVEL teszi az ember.
Azt írod: „Tudtuk mi első perctől fogva, hogy halálra van ítélve a mi szerelmünk, hogy gyöngék vagyunk az egész világgal szemben, ami nem akarja.” – Látod, kicsi, még önmagaddal szemben sem vagy őszinte. Nagyon jól tudod, hogy nem vagyunk gyöngék, ha erősen szeretsz, ha igazán szeretsz, amint azt mondottad, hiszen ha nincs benned az a hagyományos női ingatagság, ha arra a pergőtűzre csupán a válladat vonogatod, akkor már rendben van minden. Nagyon jól tudod, hogy nem az ellenző világon, hanem rajtad fordult meg minden, annál is inkább, mert ez az ellenző világ nem parancsolt rád, hanem csupán folyamodott hozzád, és a döntést mégiscsak rád bízta. Én csupán veled szemben voltam gyönge, ami természetes: ketten pedig csak olyan fokig voltunk gyöngék, amennyire te gyönge voltál. Ne feledd el Márti, hogy rajtad fordul meg és ma is tőled függ minden.[…] Amikor azt mondtam, hogy nem tudom magam férjnek elképzelni, az nem is jelenthetett mást, mint hogy nem tudom magam olyan embernek, olyan párnak elképzelni, aki azért csókolja meg kötelességből a feleségét, mert erre ígéretet tett egy államhivatalnok előtt – ez csak azt jelenti, hogy a házasságban is szerelmes ember maradok, de nem intézményesített szerelmes ember. Továbbá ijesztettelek legbízóbb perceidben, hogy ha a feleségem leszel, akkor már én leszek fontosabb neked, mint te nekem stb. Ha igazán szeretsz, úgy nem tudom, ez miért befolyásol, hiszen akkor már most is csak abban versengzünk, hogy ki fontosabb a másiknál.
„Én nem vagyok elég erős, nem tudok senkinek fölébe helyezkedni, minden vélemény, minden indoklás elég ahhoz, hogy gondolkodásra, kételkedésre, újra és újra való öntépésre indítson, és oly messze, oly absztrakt vagyok…”
Pedig tőled függ minden. Az is rajtad fordult meg, hogy olyan messze vagyok és olyan absztrakt.
Tudom, hogy most már nem szeretsz, írod is, hogy nagyon-nagyon, végtelenül szerettél – így mondod, múlt időben.
Én nagyon szeretlek most is, minden ingadozásod és mindenek ellenére. Félre sem vonulok, nem is lépek elő, vagyok és leszek, ahol, ahogyan hagysz. Csókot sem fogok én most már kérni soha, de ha szólsz, megölellek. Történni fogok csupán, úgy, és ahogyan akarod.
Ölel
Attila
**
…mit mondhatnék? Az utolsó négy mondat szerintem nem csak a magyar, de a világirodalom legeslegszebb, valaha leírt szerelmes négy mondata…
Már nagyon régóta kívülről mondom vissza akár az egész szerelmeslevelet, - annyira belémmarta magát ez a már-már kétségbeesett, szenvedő, mégis higgadt és megfontolt levél…Tudom, már megint elragadtatom magam, - de hiszen ez a levél annyira csodálatos és annyira tud fájni…Még ma is, még nekem is, - mit érezhetett József Attila ezen a régi decemberi napon, mikor mindezt papírra vetette…?
Ilyen megismételhetetlenül gyönyörűen.
Vajon mit…?
|
Ideje: Március 28, kedd, 15:36:40 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Szerelmeslevél - 8." | Belépés/Regisztráció | 18 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél - 8. (Pontok: 1)
- Maurice (maurice@maurice.net.hu) Ideje: Március 28, kedd, 15:58:36
(Adatok | Üzenet küldése) | | Valóban a lgszebb szerelmes sorok...És valóban az írásod szép, okos, empátiában gazdag, megértő és olvasmányos... |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél - 8. (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Március 28, kedd, 16:42:12
(Adatok | Üzenet küldése) | | Én ,mivel József attila a kedvenc költőm,minden rávonatkozó,és kapható könyvet,visszaemlékezést megvásároltam ,vagy könyvtárból kihozva elolvastam.Szántó Judittól-Gyömrői Editig.természetesen Vágó Márta visszaemlékezéseit is olvastam.A nagypolgári család nem nézte a frigyet jó szemmel,és Mártát,felejteni Londonba küldte.Valóban,az idő és térbeni távolság elrendezte a házasság sorsát.Attila mindenkibe szerelmes volt,Kozmucza Flórába-őt is feleségül kérte-,de úgyanúgy Gyömrői Editbe is.Hallatlanul tehetséges és nekem nagyon szimpatikus,mint költő.Emberileg,ha nem lett volna elmebeteg,akkor is megbukott volna,mert élhetetlen volt.Olyan sokan támogatták,próbáltak a hóna alá nyúlni,de minden kifolyt a kezéből.Ezért ő házasságra éretlen volt.Lásd a Szántó Judittal-aki gyakorló feelség volt- Szántó Béláné, aki kivitette a lányukat válásuk után Moszkvába,és Hidas Antalként költősködött....szóval vele sem mentek simán a dolgok.A szerelmeslevél valóban megható. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél - 8. (Pontok: 1)
- edami Ideje: Március 28, kedd, 20:15:45
(Adatok | Üzenet küldése) | Valoban nagyon faj,...erezni erzekeny szep megkozelitesed.
Nem Marta szeretett ki Attilabol, a kulso korulmenyek hatasara kellett elvalniuk,de ezt nem merte, vagy nem tudta megmondani neki, ezert felvallalta a szerepet.
Szeretettel:edami
|
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél - 8. (Pontok: 1)
- prayer Ideje: Március 28, kedd, 21:35:23
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves mango! Elolvastam cikkedet, és a hozzászólásokat is. Amikor J.A. verseit emlited, a bibliámról beszélsz, sokunk bibliájáról.... S hogy semmilyen körülmény?.. - Ki tudja! |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél - 8. (Pontok: 1)
- Fata_Morgana (eveerdei@gmail.com) Ideje: Március 29, szerda, 15:46:24
(Adatok | Üzenet küldése) | | .. pontosan azt, amit én most. Halogattam a levél olvasását, azt gondoltam, biztos van, amiben szebb szavakat használ, ami az én kedvencem, cirádás hasonlatokat, vagy humorral fűszerez. Tudom, mert még séta közben is olvastam a leveleit, de ez most (és valószínűleg újra) nagyon eltalált. Engedd meg nekem ezt a régóta dédelgetett és nagyképű mondatot, hogy engem kellett volna feleségül kérnie. :))) Jó lenne idézni a levélből, hogy mit gondolok hasonlóan (szerelemről, házasságról), de az majdcsak az egész levél lenne... Ennek a cikknek most nagyon örülök, köszönöm, mango! |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél - 8. (Pontok: 1)
- Julianna (oredit.1@posta.net) Ideje: Március 29, szerda, 15:52:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tényleg gyönyörü! Köszönöm, hogy felhívtad erre a szép levélre a figyelmemet. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél - 8. (Pontok: 1)
- soman (soman1@citromail.hu) Ideje: Március 30, csütörtök, 09:12:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Tényleg fájó és csodálatos e levél, és itt és most attól van még különlegesebb értéke, ahogy Te Anikó tolmácsoltad. "Körítésed" nagyszerű, egy költő prózája.
Azt hiszem, arról nehezen lehet bármikor is fogalmunk, hogy akkor és ott mit érezhetett J.A. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél - 8. (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: április 02, vasárnap, 17:14:59
(Adatok | Üzenet küldése) | Lehettek volna ezek a sorok cikornyázott szavakkal teletűzdelve, akkor sem tudták volna kellően kifejezni azt az érzést, amit közvetíteni akart szerelmének. Valóban az utolsó négy modata felejthetetlen vallomás.
Tetszenek a levél bemutatásához írt gondolataid. Puszi: Éva |
|
|
|
|
|
|
