| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Nem minden az, aminek látszik, - avagy újra a barátságról |
|
mango
 |
A kapcsolatok csak ritkán halnak meg úgy, hogy hirtelen elillan belőlük az élet. |
...egy nappal szeptember harmadika előtt...
Valamikor régen már írtam (tőlem telhetően a legalaposabban körüljárva) egy elemző cikket a barátságról, - és most jött el annak az ideje, hogy néhány gondolat erejéig az eddig leírtakhoz hozzátoldjam az azóta bennem felhalmozódott, merőben szubjektív mondandómat.
Talán azóta lappang ez az írás bennem, mióta Erich Fromm nagyszerű könyvéből citáltam ide bölcsességeket - a szeretetről.
Már akkor elgondolkodtam, vajon hány és miféle különbséget találunk a baráti szeretet és az érzelmek királynője, a szerelem közt? Miféle vékony vagy kevésbé vékony határvonal választja el e két nagyszerű érzelmet egymástól? Mitől válik az egyik érzelem örökös barátsággá, vegytiszta, önzetlen érzéssé, - és mitől lesz egy másik kevesebb…? több…? mint a barátság.
Lehet-e rangsorolni egyáltalán? És ami még ennél is fontosabb: kell-e…?
Ki tudja megmondani, melyik a tökéletesebb? Azt hiszem mindkettő.
De nem keverhető össze egymással semmiképpen, és nem is behelyettesíthetők egymással. Azonnal elmondom, mire gondolok, mikor ezeket a sorokat írom. Előbb határozzuk meg a fogalmakat.
A barátság definíciója pofonegyszerű.
„A barátság egy olyan kapcsolat, melyben megmutatkozik az ember semmilyen más teremtménnyel össze nem hasonlítható egyedisége - a személyessége, és különleges helye a teremtésben. Olyan mély kapcsolat, amire csak az ember képes, ezért ilyen kapcsolata az emberen kívül más élőlénynek nincs, és nem is lehet. Nagyon kevés olyan kapcsolati forma létezik, amiről annyit írtak volna, mint a barátságról. Talán a szerelem az, ami vetekszik - mint örök írói téma - a barátsággal. Homérosztól Shakespeare-ig sokan és sokféle módon írtak eme embert-gazdagító kapcsoltról. A feltétel nélküli szeretet képes arra, hogy két személyt igaz baráttá, egy lélekké fonjon össze. A mély, őszinte, igaz barátság alapja ebben rejlik. Az emberi kapcsolatok legnagyobb ellensége, ha a szeretetünket valamilyen feltételhez kötjük. ~Szeretlek, ha te is szeretsz engem, szeretlek, ha...~ Itt már bicsaklik és csorbul ez a nemes érzelem.
Az igaz barát szerepe, hogy mindig teljes elfogadást mutasson a másik iránt, a másik érdekeit helyezze előtérbe. Az nem barátság, ami saját érdekeire mutat; az csupán szentimentális érzelmi kötődés. Sajnos gyakran előfordul, hogy két ember egy érzelmi kötődésben él, és meg vannak győződve arról, hogy az egy jó barátság. Pedig minden olyan kapcsolat, ami nélkülözi a másik felé való szolgálatot, csak az önző érzelmek kielégítését szolgálja. Az igazi barát, minden helyzetben a másik érdekeit tekinti elsődlegesnek. Ez a fajta barátság nagyon ritka, és éppen ezért nagy-nagy kincs, amit meg kell becsülni.” – írja Duló Attila, aki nagy szaktekintélynek számít már ebben a kérdésben, több publikációja hozzáférhető és olvasható akár az elektronikus, akár az írott sajtóban.
Itt gondolkodom én el leginkább: „…az nem barátság, ami saját érdekeire mutat…” És akkor mi történik, ha a két fél közül az egyik „csak” barátságot érez, és ehhez ragaszkodna is, mondván, hogy jó a másikkal beszélgetni, sokat tanulhat tőle, és hasznára van a másik…? Ám e kettős másik tagja többet lát ebben a bizonyos „jól érzem magam vele”-kitételben, akár még a szerelem körvonalait is…?! Netán többet érez, mint amit a barátság megkövetel…?!
Nos, akkor ez már nem barátság.
Jól mondom…?
A kapcsolatok csak ritkán halnak meg úgy, hogy hirtelen elillan belőlük az élet. Lassan múlnak el, mert az ember felméri, hogy mennyi örömöt, várakozóan boldog napokat élt meg, kapott cserébe értük; törődést, időt, munkát, szeretetet és gondoskodást igényelt, ami olyan jó érzés volt, - hiszen egy olyan embernek „adta” ezeket a szép és értékes tulajdonságokat, akinek mindezt szívesen tette meg. Sőt, vágyott rá, hogy tehessen valamit érte. És ami a legfontosabb: mindez és minden a szívben dől el… Ott születik meg egy semmi mással össze nem hasonlítható érzés, amitől egész egyszerűen boldog az ember.
Ezek kivételes pillanatok egy ember életében: használjuk ki, éljünk vele... Sokan élnek úgy, hogy engedik elsuhanni maguk mellett a legszebb, legtisztább érzéseket, - és végül magukra maradnak, vagy boldogtalanná válnak. Ezt nem engedheti meg senki magának, mert luxus, mert olyan nagyon kevés idő áll rendelkezésünkre, - olyan fontos, hogy minden szépet közel engedjünk magunkhoz, befogadjunk, mert ezáltal többek, gazdagabbak, értékesebbek leszünk…
A barátság kiválthat ilyen érzéseket. De ez nyomaiban sem hasonlít a szerelemhez. Ahhoz valami egészen más szükségeltetik...Jön majd a definíció is. De még mindig a barátságról:
„Lehetnek olyan helyzetek a barátok életében, hogy átmenetileg el kell, hogy váljanak egymástól, de ez egy igaz barátságot nem ingathat meg. Sokan úgy gondolják, hogy attól barátság a barátság, hogy folyton egymás szoknyáján vagy gatyáján ülnek. A barátságot nem korlátozza idő vagy tér. A barátság a szív szándékán múlik és nem azon, hogy minden nap együtt töltik az idejüket. Lehet, hogy évente egyszer tudnak csak találkozni, lehet, hogy több ezer kilométer választja el őket, de a szívükben megvan az a hely egymásnak, amit más nem tölthet be.” – ezt már megint csak Duló Attila írja, és én hiszek neki.
És ezzel igazolva látszik az a tétel is, amit én gondolok: hogy tudniillik a barátság nagyobb teret hagy a mozgásra az élet hatalmas játszóterén, - míg a szerelem bizony megkívánja az állandó és folytonos jelenlétet: a találkozást, az egymással töltött sok-sok időt, meg,- és kiismerését a másiknak, sőt, erre törekszik mindkét fél. És ez így van jól, - mondom én. Hozzátéve, hogy nem az egymást megfojtó örökös együttlétre gondolok! Az nyomasztó tud lenni, és elronthat mindent. De vissza a barátsághoz:
„A barátság a legegyedibb kapcsolat, ami két személy között létezhet. Minden más kapcsolattal ellentétben, a barátságnak nincs alá, vagy fölérendeltje. Ez egy olyan kapcsolat, ahol a résztvevők egyenlő szinten vannak. Ha megnézünk más kapcsolatot, például a főnök-beosztott, vagy férj-feleség, esetleg szülő-gyermek kapcsolatát, láthatjuk, hogy ezeknek a kapcsolatoknak státusilag van egy fölé, és egy alárendeltje, hogy egészen pontos legyek: van vezetője és vezetettje. A barátságban ezzel szemben, a felek abszolút egyenrangúak.” – így ismét Duló Attila. Megint csak nagy igazságot mond ki, könnyű vele egyetérteni.
Most jöjjön végre a szerelem definíciója: A Magyar Értelmező Szótár szerint „a szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem.”
A nagy különbség ebben a mondatban rejlik.
La Bruyere, a francia gondolkodó ezt írta egykoron: „A szerelem szerelemmel kezdődik, és a legerősebb barátságból is csak gyenge szerelem fejlődhet. A hirtelen támadt szerelemből a leglassabban gyógyulunk ki, és jó tudni, hogy a szerelem és a barátság kölcsönösen kizárja egymást.”
Igen, igen, vannak kivételek...
Ezt már én teszem hozzá, - és erősen gyanítom, ezek a kivételek erősítik a szabályt.
Fentebb írtam, hogy az, amire gondolok, - megváltoztathatja egy kapcsolat útvonalát…Kivételes eset, tudom, - de létező dolog mégis…
Barátságnak indul, - de szerelemmé válik.
Ez, - ha lehet, - még ritkábban fordul elő. És talán még erősebbé is válhat, mint amit „egyszerű” testvére kiválthat…Hiszen már megismertük a másik lelkét, ismerjük a gondolatait, tudjuk, hogy amikor kimond valamit, mi játszódik le a lelkében, - anélkül, hogy ezt bőven és hosszasan ki kellene fejtenie, hiszen már jól ismerjük őt. Olyannyira ismerjük, hogy nem kellenek a felesleges magyarázkodások. Ez az érzés hatalmas dolog, nagy adottsága (még inkább ajándéka) az életnek, - ugyanakkor ritka is, mint a fehér holló.
Ez talán a legmagasabb rendű szeretet, - de lehet velem vitatkozni erről. Mégis hiszem, hogy igazam van. Talán ellentmondásnak tűnhet, - de a szépsége, izgalma és a vibrálása is ebben rejlik.
Mindkét érzés óriási dolog: becsüljük meg akár ezzel, akár azzal ajándékoz meg a sors. És ne menjünk el mellette, mert később már nem hozható helyre a ma elkövetett rossz ítélkezés.
…itt jut eszembe a híres, I.században élt aforizmaköltő, Publius (helyesen írva: Publilius, de már a régi, rossz írásmód terjedt el) Syrus bölcsessége, rögtön kettő is (az első nem a barátsághoz kapcsolódik, - azon kissé túlmutat...) : „A szerelem sebét ugyanaz gyógyítja meg, aki ejtette.”
És a még bölcsebb állítás, mely időtállóan érvényes mind a mai napig: „Rossz a döntés, ha változtathatatlan.”
Azt hiszem, nagyon igaza van.
Hiszen nem minden az, - aminek látszik…
Budapest, 2006.szeptember 2.
*
|
Ideje: Szeptember 02, szombat, 11:53:30 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Nem minden az, aminek látszik, - avagy újra a barátságról" | Belépés/Regisztráció | 32 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Nem minden az, aminek látszik, - avagy újra a barátságról (Pontok: 1)
- blue Ideje: Szeptember 02, szombat, 13:31:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szia Anikó!
A barátság számomra ott kezdődik, hogy a barát vagy barátnő nem a hülyeségeimet támogatja, hanem elmondja a véleményét, mégha az nem is tetszik nekem. Sértődés nincs, ezért van egy Barátnőm, 30 éve. Mindamellett, ha a bartságban bekövetkezik egy törés, meg kell nézni a miértjét. Az igazi barátok újra képesek egymásra találni, és nem szükséges a magyarázkodás, ott folytatják, ahol abbahagyták, és nincs semmi gond. A valód barátot meg lehet ismerni a bajban is. És most jön a szerelem: ha egy nőnek férfi barátja van, vagy fordítva, lehet, hogy egy idő után kölcsönös vonzalom alakul ki, akkor is el lehet dönteni, hogy barátok akarnak-e maradni, vagy felvállalják egymást és szerelmek lesznek, de ettől függetlenül lehetenek nagyon jó barátok is, mert lehet, hogy vele sokkal többet meg tud beszélni, mint mással, és akkor viszont nagyon jól össze van kötve az egész, mert a szerelme az embernek egyszerre a barátja is, és őt már ismeri a bajban is és annélkül is, tudja, hogy rá feltétel nélkül számíthat. A szerelem a világon a legjobb dolog, akár a barátság, mert mindkettőre feltétel nélkül van szüksége mindenkinek.
szeretettel: gaby |
|
|
|
|
|
Re: Nem minden az, aminek látszik, - avagy újra a barátságról (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: Szeptember 02, szombat, 14:26:28
(Adatok | Üzenet küldése) | Emlékszem arra a bizonyos írásodra... beszéltünk róla sokat, ezzel, így most még kerekebb. De ami új nekem, az az, hogy akkor most lehet végre „csendben” szeretni, mivel, ahogy írod:”...Hiszen már megismertük a másik lelkét, ismerjük a gondolatait, tudjuk, hogy amikor kimond valamit, mi játszódik le a lelkében, - anélkül, hogy ezt bőven és hosszasan ki kellene fejtenie, hiszen már jól ismerjük őt. Olyannyira ismerjük, hogy nem kellenek a felesleges magyarázkodások...” Hát ezt mondtam, vagy akartam én mondani mindig is. Jót írtál, megint!
|
|
|
|
|
|
Re: Nem minden az, aminek látszik, - avagy újra a barátságról (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Szeptember 02, szombat, 14:37:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Elgondolkodtató írás, mango. Hiszek az igaz barátságban, hiszek az adott szó erejében, hiszek két ember egymásra figyelésében. Pedig nem könnyű ez. Mert hiszen valljuk be, az önzés egyikünkből se hiányzik. Ez talán abból fakad, hogy szeretjük magunkat, amit viszont feltétlenül fontosnak tartok, hiszen enélkül másokat sem tudnánk szeretni. Azt írod valahol, egy barátságban az ember mindig a másikat kell, hogy maga elé helyezze. Igaz, tényleg így volna szép és nemes, és talán épp ettől lenne igazi. Mégis azt mondom, nagyon nehéz ez. Hiszen egy barátság az egyik legszubjektívebb érzés, tele emlékekkel, belül őrzött mondatokkal, esetleg érintésekkel, megélt élményekkel. Egy-egy rosszkor, rossz hangsúllyal elhangzott szó aztán bele tud rondítani ebbe a gondosan őrzött érzésvilágba - és ideig-óráig úgy érezzük (ha minket bánt a legjobbnak tudott barát), hogy csatlakoztunk abban, akit pedig annyira szeretünk. És máris színre lép az önzés: keressen ő, kérjen bocsánatot, mert ÉN vagyok a sértett, mert NEKEM fáj. És akkor nem feltétlenül gondolunk arra, NEKI fáj-e, és hogy esetleg történt már olyan, mikor mi magunk bántottuk őt. Tehát nem egyszerű dolog a barátság, de valóban, az egyik legfantasztikusabb dolog, ami megadatik az embernek. Egy kincs, amire vigyázni kell. Olyan ékszer, amiből a kevesebb több, azaz lehet, hogy csak 1-2 személy az, akit igaz barátunknak mondhatunk, de ők fényesebbek, értékesebbek számunkra mindenki másnál.
A szerelem-barátság határvonal még nehezebb kérdés: a magam részéről egy esetben tudom elképzelni, ha az első pillanatban, mikor "rezeg a cél", tisztázzák egymás közt, ki mit is szeretne, illetve nem szeretne. Egyébként, ha ez nem mondatik ki, akkor mindig ott lappang a FÉRFI és ott lappang a NŐ - amitől az már mindig inkább a szerelem, de legalábbis a vágy felé tendál a dolog.
Köszönöm, hogy elgondolkodtattál :) |
|
|
|
|
|
Re: Nem minden az, aminek látszik, - avagy újra a barátságról (Pontok: 1)
- edami Ideje: Szeptember 02, szombat, 19:08:15
(Adatok | Üzenet küldése) | | Jo cikk, eros erzelmi indittatasu, lehet hogy sokszor ok es okozat osszemosodik |
|
|
|
|
|
Re: Nem minden az, aminek látszik, - avagy újra a barátságról (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Szeptember 02, szombat, 21:47:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon fontos kérdés az ember életében. Szerelemre szükség van bizonyos időszakokban, de az igazi barátság tényleg örök, önzetlen. Gyerekkorom óta megvannak a barátaim, annak ellenére, hogy évekig nem találkoztunk. Bennük nem csalódtam, de a szerelemben, közeliekben igen. |
|
|
|
|
|
Re: Nem minden az, aminek látszik, - avagy újra a barátságról (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: Szeptember 03, vasárnap, 09:23:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Remek kis cikket hoztál Anikó!
Elgondolkodtatóak nagyon a sorok.
Meg kell hogy mondjam, tényleg önző az ember egy kicsit, még a legjobbak is!
Valahol egy bizonyos fokig én ezt olyan egészséges önzésnek tartom, de lehet, hogy tévedek - engem könnyű meggyőzni!:))
Barátságból - szerelem? Igen hallottam és láttam is már ilyent. Ám szerintem ez már nem olyan mindent elsöprő szerelem, hanem inkább mondanám nyugisnak, biztosabb a dolog. Már ismered a társad, nem érnek meglepetések, csalódások, (vagy csak igen ritkán)ezért is mondom, hogy nyugis szerelem.
Nincs bajom ezzel se, hiszen egyszer minden szerelem lehiggad, szeretetté válik és ragaszkodássá. Ha nem, akkor bocs!!!:)))
Puszi: Zsuzsi
|
|
|
|
|
|
Re: Nem minden az, aminek látszik, - avagy újra a barátságról (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu (suzanna.kobrehel@club-internet.fr) Ideje: Szeptember 04, hétfő, 13:59:17
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Mangó!
Olyan sok gondolatot ébresztettél bennem, hogy csak néhányat tudok itt leirni. Inkább kiegészitö gondolatok, mert irásod annyira jól felépitett, hogy nehéz is hozzászólni.
Édesapám gyakran mondogatta, hogy az igaz szeretet viszonzást nem vár. De én hozzáteném, hogy az igaz szerelem igen, mert épp ez a lételeme.
Egyébként szerintem a szerelemben sincs alá és fölérendeltségi viszony, talán inkább más-más módon tudják a felek érzelmeiket kifejezni.
" Rossz a döntés, ha változtathatatlan" - ezzzel teljesen egyet értek, s eszembe juttatja egy régi, igaz barátomat, aki egyszer azt mondta: " Ne mond azt, hogy "soha". Akkor nem értettem, de egyre inkább felfogom jelentöségét.
Egy mondatodat azért mégsem értek: " A szerelem sebét ugyanaz gyógyitja meg, aki ejtette." Mit értesz ez alatt?
Egyébként gratulálok irásodhoz, nagyon tetszett.
Szeretettel:
Zsuzsi
|
|
|
|
|
|
Re: Nem minden az, aminek látszik, - avagy újra a barátságról (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Szeptember 04, hétfő, 19:19:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Anikó, nagyon mély filozófiai hozzáértéssel boncolgatsz egy nagyon nehéz kérdést.
Szerintem a barátság és a szerelem nagyon egy tőről fakad. Nekem az a véleményem, hogy a kapcsolat elején ami férfi és nő között zajlik, előszőr soha nem a barátság az ami előtérbe kerül, hanem a nemiség, a vágy. Ez esetleg indittatás hiányában, viszonzatlanság miatt, lelohad barátsággá. Ezzel ki is mondtam, hogy nem hiszek férfi és nő közötti barátságban, csak akkor ha ezt a kérdést tökéletesen tisztázták mindketten magukban is és egymással is.
Nem véletlen az, hogy klasszikusan a barátság azért inkább azonos nemű emberek között alakul ki.
Ezzel nem azt mondom, hogy nem fordul elő az, hogy igazán jó barátok férfi és nő, de a parázs az minden esetben ott lappang.
Szokták mondani az ördög nem alszik...:-) |
|
|
|
|
|
Re: Nem minden az, aminek látszik, - avagy újra a barátságról (Pontok: 1)
- Emerick Ideje: Szeptember 05, kedd, 09:41:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon tetszik a cikked! Az a bizonyos határvonal tényleg nagyon vékonyka, de talán mégis jobb az, ha azt nem lépik át, mert sokkal könnyebben alakulhat ki konfliktus is.
Szívesen olvasnék még hasonló írásokat a témával kapcsolatban a jövőben. Ebből mindig tanulhat az ember, igaz, az életben adódó helyzetek mindig mások...
Üdv: Imi |
|
|
|
|
|
|
