| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A lét és a semmi |
|
mango
 |
Sartre felfogása meghaladni készül a hegeli lényegtant is: a jelenség nem elrejti a lényeget, hanem feltárja azt... |
Sartre:
A lét és a semmi
Sartre abból az alapállásból indítja monumentális művét, hogy a modern gondolkodás megszabadította a filozófiát a dualizmus néhány formájától, a gondolkodás már nem hisz a megjelenés mögötti létben, a megjelenés a megjelenés mértékét jelenti. Nincs már mögöttes valódi lét, de nincs már a potencia és aktus dualitása sem mert minden aktualitásban van. Sartre felfogása meghaladni készül a hegeli lényegtant is: a jelenség nem elrejti a lényeget, hanem feltárja azt, míg Hegelnél a lényeg a jelenség habja. A grandiózuss munka célja: a dualizmus meghaladása. Előlegként: ”Ennek a csészének az a valósága, hogy az nem én vagyok.” Azaz Sartre a megjelenés létét írja le, mely túlhaladná a csésze fenoménja és a lét fenoménja közti ellentétet. Lényegében ez egy Heideggerrel szembeni polémia: a tárgy nem birtokolja a létet, de nem is részesülés a létből, van. Ennek a megoldása Sartre-nál a lét transzfenomenalitása. Mindez természetesen olyan ismeretelmélet kérdésekhez vezet, melyek kapcsán Sartre Berkeley, Husserl gondolati hagyatékával kénytelen szembenézni. Ahhoz, hogy számoljunk, rendelkeznünk kell a számolás tudatával, azaz, mondja Sartre: minden tudatos létezés a létezés tudataként létezik. Sarkítva: nem az a paradoxon, hogy vannak önmaguk által létező dolgok, hanem, hogy csak ilyenek vannak. Így a megismerés ontológiai alapjává egy olyan abszolútum válik, aminek viszonylatában minden fenomén relatív. Azaz a tudat léte elegendő-e ahhoz, hogy Sartre megalapozza a megjelenés létét? Sartre a tiszta megjelenéstől eljut a teljes létig: azt állítja, hogy a tudat olyan lét, amelynek létében kérdéses saját léte, mivel egy olyan létet von maga után, amely nem ő . Létdefiníciójában Sartre harcol az antropomorfizmus ellen: a lét önmaga, nem is aktivitás, nem is passzivitás. Sartre három fontos dolgot mond: A lét van. A lét önmagában való. A lét az, ami. Azt ezt követő 734 oldalas elemzés aztán a semmi problémájával folytatódik, avagy a vörös absztraktum, mert nem létezhet szín alak nélkül…..A probléma persze nem lehet meg a tagadás nélkül, de ez csak az emberi elvárások keretei közt értelmezhető, Sartre ötletes hasonlatával: pénztárcámban azért találok csak ezerháromszáz frankot, mert azt várom, hogy ezerötszázat fogok találni. Aki úgy értelmezi a phantha rei fogalmát, hogy még egy sört, az meg fog lepődni: Ha az autóm lerobban, a karburátort kérdezem ki, ha az órám megáll, kikérdezhetem az órást a megállás okairól. Amit a karburátortól várok , amit az órás az óra rugóitól vár, az nem valamilyen ítélet, hanem annak a létnek a feltárulása, amely alapján ítéleteket hozhatunk. S amikor a lét feltárulására várok, a nem-lét feltárulásának eshetőségére is fel vagyok készülve. Ha a karburátort kérdezem, lehetségesnek tartom, hogy semmi nincs a karburátorral. Ebből fakadóan Sartre eljut a konklúzióhoz: A kínai váza létébe be van ivódva a törékenység, a pusztítás objektív tény, s nem egy gondolat, ezért a nemlétnek is van egyfajta transzfenomenalitása, akárcsak a létnek. Így veti fel Sartre a semmi fogalmát, mely úgymond kísérti a lét fogalmát. A lét és a semmi viszonyánál azonban elkerüli a két kategória olyan szembeállítását, mely mondjuk a tézis-antitézis ellentétére épül, mert Sartre szerint a két kategória közt nincs logikai egyidejűség. Sartre szavaival: a lét van, a semmi pedig nincs. Konkrétabban: a semmi tagadás, mint lét. A semmi szívében hordozza a létet. Sartre gondolati erőfeszítéseket tesz, hogy számot vessen Heideggerrel (Miért van inkább a létező, mint inkább a semmi?) és Hegellel: a megoldás: a semmi fogalma révén tagadjuk meg az attribútumot a szubjektumtól. Konkrétabban: a tagadás az a cement, mely a két pont közti távolság eszméjét megteremti. A semmi eredetének az eszméjéhez Sartre bevezeti a nemlegesség fogalmát (a semmi irizálja a világot, megcsillan a dolgok felszínén).
Itt következik a filozófia fordulata: a szabadság az, mely révén az ember létében a semmi létrejöhet. Ez az összefüggés, mely nélkül a hatvanas évek diákmozgalmai érthetetlenek lennének, hiszen az emberi lét ontológiáját kapcsolja összesen Sartre a szabadság fogalmával, bárhogy is értelmezze azt Daniel Cohn Bandit, Herbert Marcuse mindezt, ráadásul az első nem is vádolható szubsztilis fenomenológiai elemzéssel. Mindezt kedvcsinálónak szántam.
Ha ehhez Sartre hozzáfűzi, hogy a szabadság a saját múltját hatályon kívül helyező emberi lét, akkor ebben csak a XX. század elejének filozófiai ditirambusát kell látnunk.
Sartre gondolkodói és művészi pályafutásának ténye, hogy filozófiai szintézisével egy időben összegzi az Undor c. regényben nézeteit, alapvetését: Milyen viszony van a létezés és az egyén közt, azaz miképp adhat értelmet az ember a létezésnek? Jóllehet az egyénnek nincs kitüntetett létezése a dolgok rendjében, a szabadság és a választás aktusa az individuum önmegvalósításának kalandja. Ezt nevezhetjük Sartre saját metafizikai tradíciójának, fundamentálontológiájának. Ha a descartesi cogitó szolgálna az egzisztenciális analitika kiindulópontjául -írja Heidegger-, akkor nem csupán meg kellene fordítani és a sum-mal kezdeni, hanem ennek tartalmát is alaposan meg kell változtatni. Sartre pontosan erre vállalkozik. Az ittlétnek az emberbe történt beleveszésével eldöntetett lenni tudása, ám elrejtődött, hogy itt választásról van szó. Az ittlét Heideggernél lehetőség, hogy az ember önmagát válassza (vagy sem), s Sartre itt folytatja. a kérdezés feltétele a szabadság, másképp: az a szorongás, ami a cselekvés és a motiváció közé fészkeli be magát. Hovatovább: az ember a szabadság kedvéért létezik. Míg Gabriel Marcel szerint az ember lényege azért nem ragadható meg egyértelműen, mert spontán szabadsággal alakítja saját magát, addig Sartre a világgal való dialektikus viszonyban mutatja fel a végső valóságot. Jaspersnél a lét csak sifrírozva írható le, a metafizika a lét rejtjele, gondolkodásunk a szubjektum-objektum hasadása, mindent csak tárgyként tudunk megragadni, a lét sem objektum, sem szubjektum nem lehet, behatolni a létbe csak közvetve lehet. Míg a Sein szót a kései Heidegger csak áthúzva nyomtatja ki, addig Sartre-nál a szabadság az emberi lét alapstruktúrája. „ Tulajdonképpen egy értékvilághoz kötődöm. Az értékek, mint szabadságom által fenntartott dolgok szorongó észlelése csak utólagos és közvetített fenomén. A világ jelenti a közvetlent a maga sürgetésével, s ebben a világban, amelyben el vagyok köteleződve, cselekedeteim úgy szabadítják ki ezeket az értékeket, ahogy a foglyokat szoktuk.” A kötet a rosszhiszeműség és a hazugság elemzésével folytatódik. Szerves gondolatmenet, lassan építkező, s Sartre műve befejezésében még egyszer visszatér rá:” A komolyság szelleme számára a kenyér azért kívánatos, mert élni kell (olyan érték, mely az érzékfeletti mennyben íratott meg), és mert megehető formában van. A komolyság szellemének, amely tudjuk, uralkodó a világban, az a következménye, hogy a dolgok szimbolikus értékét empirikus különösségükkel itatja fel, ahogy a tintát itatjuk fel az itatóspapírral, elővesszük a vágyott dolog átlátszatlanságát, és azt önmagában redukálhatatlan kívánatosságnak tekintjük. Már az erkölcs területén vagyunk tehát, de a rosszhiszeműségén is, mert ez egy olyan erkölcs, amely szégyenkezik önmaga miatt, és nem meri elárulni nevét, elfedte minden célját, hogy megszabaduljon a szorongástól. Az ember vaktában kutat a lét után, elrejtve maga elől azt a szabadkivetülést, ami ezt a kutatást alkotja, olyanná teszi magát, akire az úton heverő feladatok csupán várnak. A tárgyak némakövetelések és ő csupán ezeknek a követeléseknek való engedelmességként létezik.”
Kerekes Tamás marlonbrandy www.transycan.net/cafe
L’Harmattan
harmattan@harmattan.hu
www.harmattan.hu
746 oldal, 4200 forint
fordította Seregi Tamás
|
Ideje: Szeptember 13, szerda, 17:21:47 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A lét és a semmi" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
