| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A doktor bácsi áldott aranyember… |
|
mango
 |
...szívem szerint a nevét csupa petárdás-világítós, villódzó nagybetűkkel írnám ide, de ugye ez nem a reklám helye... |
Fogorvoshoz járni nem jó.
Azt hiszem, ezzel a kijelentésemmel könnyű szívvel mindannyian egyetérthetünk.
Persze hogy nem jó, hiszen ott minden csupa macera.
Nincs olyan művelet, tevékenység, amely akár csak a legcsekélyebb mértékben is jól tudna esni. Hiába kutakodom az emlékeim között, egészen a gyermekkoromig visszatekintve - nem és nem. Nincs.
Egyszerűen nincs olyan, ami abban a szép fehér rendelőben cseppet is kedvünkre lenne…Hacsak azt a nagyszerű érzést nem számoljuk ide, amikor már kilépünk a rendelő ajtaján. De ne fussunk ennyire előre.
Már az a sajátságos „illat” is rémisztő, ami abban a pillanatban az orrunkba kúszik, ahogy ide a lábunkat betesszük.
Sőt, már az utca végében is mintha ott lebegne ez a semmi mással össze nem téveszthető, szagnak is bátran nevezhető valami, - aztán azzal egyenesen arányosan, ahogy közelebb kerülünk ahhoz a bizonyos ajtóhoz: már töményen jelen van. Az a tipikus „fogorvos-szag”…
A fém-szerkentyűk (amik vetekszenek a spanyol inkvizítorok mütyürkéivel...) sokat (és rosszat) sejtető, halk koccanása, a fúrógép sziszegése, ahogyan kisüvít a zárt ajtó mögül, a feldagadt arcú, beesett szemű, szorongó emberek látványa – mind-mind csak tovább ront az amúgy is elkeserítő, és kétségbeesett helyzeten.
Mindenki idegesen gyűrögeti a papírzsebijét szép, gömbölyű kis gombóccá, - és a szeme sarkából hol a betegtársakat, hol a sarokban diszkréten elhelyezett televíziót figyeli, ahol véletlenül éppen a világ legtökéletesebb fogfehérítő eljárását reklámozza több tucat ember, 153 vakítóan fehér foggal, - de bizton állíthatom, senki sem tudja, mit néz. Néz, de látni nem lát…Egyiknek bánatosabb a képe, mint a másiknak. Sorstársaim.
Ám ma megállapítottam, hogy én különlegesen jó helyzetben vagyok, már-már kiváltságosban: a szemem nincs résnyire szűkülve a lobos fog csúnya eredményeképpen; nem kell az arcomra szorítanom a kezem, csitítandó a lüktető fájdalmat; sőt, majd ha kiszabadulok onnan bentről (óh, boldog pillanat!), nem fog kilógni egy cseppet már átvérzett papírtampon a szám sarkából…
…de ez az idegölő várakozás. Ez letális. Rettenetes hangok szűrődnek ki a zárt ajtó mögül…
És amikor a kedves asszisztensnő szélesre tárja azt a fehér ajtót, és beinvitál, - az maga a beduin pokol.
Szinte bekúszom minden alkalommal a patyolattiszta rendelőbe, elfészkelődtem a sokat szidott és rettegett székben, a mosolygós és szeme összecsippentésével bíztatást adó Julika csinos kis világoskék műanyag partedlit köt a nyakamba – sosem lehet tudni…
És hát igen…
A fájdalomtól megszabadulni akaró, vagy egy új porcelánkorona hófehérségére vágyó idekerülő szerencsétlen delikvensnek a kínlódás már azzal elkezdődik, hogy nagyra kell tátani a száját, ami furcsa módon sosem eléggé nagy ahhoz, hogy benne a fogdoki szabadon, minden nehézség nélkül kotozhasson, matathasson, tegyen ezt-azt. Ami – valljuk be! - szintén csupa rossz érzés, és kisebb-nagyobb fájdalmak láncolata.
No, én még csak két napja (bővebb értelemben véve egy hónapja) járok a világ legtutibb, legaranykezűbb fogorvosához, - szívem szerint a nevét csupa petárdás-világítós, villódzó nagybetűkkel írnám ide, de ugye ez nem a reklám helye, - mégis már az idegösszeomlás határán állok.
Naponta járok ide még jó ideig, és hiába tudom, hogy a végeredmény minden félelmet és szorongást feledtetni fog velem és a Mikulás hófehér, hibátlan gyöngyfogacskákat hoz nekem ebben az évben, - mégis minden reggel nehéz szívvel ébredek: megint a rendelőben töltöm a délelőttömet…
Pedig ennél már nem lehetnek velem kedvesebbek, előzékenyebbek, mosolygósabbak: aki ezt kétségbe vonja, még csak köszönőviszonyban sincs a valósággal.
És én mégis, hálátlan módon, eléggé el nem ítélhetően alig várom azt a napot, amikor az én drága, határtalanul tisztelt doktor bácsim aranykeretes szemüvege fölött kipillant (jól írja Kosztolányi Dezső: „A doktor bácsi áldott, aranyember, világító, nyugodt szemei kékek” – tényleg azok!) és végleg elbocsát.
Azt hiszem utoljára úgy négy éves koromban vártam ennyire a Mikulást.
Valószínűleg jól viselkedhettem ebben az évben, mert nemhogy virgácsot nem kapok, de tényleg maradandó ajándékkal lep meg a doktor bácsim, - igaz, toronymagasan nem is ez lesz a legolcsóbb, piros celofánba csomagolt ajándék, amit valaha is kaptam így december elején…
Ezúton is köszönöm neki.
Nem csak a Mikulásnak, de annak is, aki tudja, hogy ez a rövidke írás neki szól…
Egyszóval – nagyon köszönöm…
*
|
Ideje: November 22, szerda, 17:32:50 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A doktor bácsi áldott aranyember…" | Belépés/Regisztráció | 20 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A doktor bácsi áldott aranyember… (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: November 22, szerda, 19:51:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Drága Barátnőm....kitartás....valaki okos ember egyszer azt mondta, hogy "a szépségért meg kell szenvedni...." sajnos igaza volt....:))))) Viszont az eredmény majd feledteti....:)))) |
|
|
|
|
|
Re: A doktor bácsi áldott aranyember… (Pontok: 1)
- pacal2 (pacal2@freemail.hu) Ideje: November 22, szerda, 19:56:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) |
Anikó!
Biztos , hogy szép lesz!!!!
Biztos, hogy jólesz!!!
Biztos, hogy kényelmes lesz!
Megéri, ha egy kicsit szenvedős!
pacal(Laci) |
|
|
|
|
|
Re: A doktor bácsi áldott aranyember… (Pontok: 1)
- Emerick Ideje: November 22, szerda, 20:41:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Én a fogdokitól jobban félek, mint bármi mástól, aki személy. (Nem igaz, mert a tanszékvezetőmtől még annál is jobban a vizsgák miatt...) És előre félek, hogy egy ilyen székbe bekerülök, mert szinte biztosan be fog következni előbb-utóbb...
De ha jó a doki, akkor tényleg enyhíthet a pánikon...
Üdv:Emerick Imi |
|
|
|
|
|
Re: A doktor bácsi áldott aranyember… (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: November 23, csütörtök, 03:25:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Jaj, nekem is le kellene mennem Anikó, de csak húzom, húzom és húzom!!!
Majd jó ráfázok, azt hiszem. A fiam olyan félelem nélkül megy, hogy irigylésre méltó.
Azt mondja Ő nem fél egy picit sem.
:)))))
Kívánom, hogy tényleg gyönyörűek legyenek azok a fogak, ha már ilyen bátor "lyány" vagy!!!!:)))
Puszillak: Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: A doktor bácsi áldott aranyember… (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: November 23, csütörtök, 08:31:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A szorongók nevében csatlakozom az írásodhoz. Ugyanígy gyerekkorom óta hurcolom ezt a rettegést, ami a fogászat kapcsán belémépült. Pedig szerintem senki nem így születik - van egy gyanúm, hogy ezt valahol az iskolai fogászat környékén szúrják el, de nagyon. Na meg mondjuk az éjszaka belobbanó fogfájdalmak mián' a Szentkirályi utcába kényszerülő rettenetes órák környékén. Hiába éltem át már nem egy valóban kibírható kezelést, a szorongás, sőt inkább félelem már sose múlik el, ha a fogorvosokra gondolok. Ezzel együtt én is csókolom mindazon dokik kezét, akik nem felejtik el, hogy időnként még nekik is megfájdul a foguk. |
|
|
|
|
|
Re: A doktor bácsi áldott aranyember? (Pontok: 1)
- 102 Ideje: November 23, csütörtök, 08:43:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Jól írsz! Jól! 102 |
|
|
|
|
|
Re: A doktor bácsi áldott aranyember… (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: November 24, péntek, 06:50:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kevés ember van, aki nem tapasztalta meg a fogfájás gyötrelmeit. Emiatt nagyon aktuális a cikked. Nekem szerencsém van, mert mióta egy kedves doktornő kezeli a fogsoromat, azota nyugodtan beülök a székbe, ő mosolygósan, csevegve elintéz minden műveletet, én csak annyit kérdezek: " Már kész?". |
|
|
|
|
|
Re: A doktor bácsi áldott aranyember… (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: November 24, péntek, 08:12:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves mango!
Fogorvoshoz menni nagyon nem jó - nade jönni kifele... az aztán mindent megér, és ráadásul jelentős sebességbeli különbségeket is fel lehet fedezni a két ténykedés között! : )))
A téma komolysága ellenére is nagyon jót nevettem azon a részen, hogy semmit nem látni a TV ben, csak meredten nézni...
Ezsembejutott, néhány éve, amikor én jártam ugyanígy. Ültem kint a váróban, és valami nagyon szép prospektust böngésztem " hatalmas lelki nyugalommal",azonban fogalmam nincs arról, és akkor sem volt, hogy miről szólt az a prospektus! :)))
Remélem - nagyon boldog Mikulásod lesz - és mégboldogabb Karácsonyod! |
|
|
|
|
|
Re: A doktor bácsi áldott aranyember… (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: November 27, hétfő, 19:39:32
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szerencsére nem sűrűn kellett eddig mennem ilyen helyre. :) Jót írtál újból, tetszett! |
|
|
|
|
|
|
