| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Az Androgyn jelenség |
|
Audrey
 |
...egyre nyilvánvalóbb, hogy egy újfajta nőtípus van kialakulóban a fejlettebb kultúrákban. |
Itt állunk a harmadik évezred küszöbén, és egyre nyilvánvalóbb, hogy egy újfajta nőtípus van kialakulóban a fejlettebb kultúrákban. Beszélhetünk egyben új férfitípusról is, mert ez a jelenség kétoldalú; az egyik nem átalakulása szükségszerűen a másikat is változásra kényszeríti. De a fejlődés a nők esetében, éppen a több ezer évig fennálló férfiközpontú társadalomnak köszönhető elfojtások felszínre kerülése miatt, sokkal látványosabb. Ezért ez az összeállítás ezúttal inkább a modern kori Éváról fog szólni.
Az ókori görögök úgy képzelték - legalábbis erről ír Platón A lakoma című művében -, hogy az emberek eredetileg kétneműek voltak. Elválaszthatatlan egységet alkotott nő és férfi; olyanok voltak, mint egy gömb, négy karral és négy lábbal. Ők voltak az androgyn-ek.
Az Androgyn (lsd.még androgin vagy androgün) szó jelentése a görög androsz (=férfi) és güné (=nő) szó összetételéből származik, magyarul: férfinő. Ez az ún. harmadik nem, amely sem nem nő, sem nem férfi, és mégis mindkettő, de nevezhetjük akár semlegesnek is. Tökéletes harmóniájukat még az istenek is megirigyelték, ezért aztán fogták, és egy szép napon kettéválasztották őket. Azóta boldogtalan minden ember, és egész életében keresi elveszített másik felét. Amikor azt hiszi, hogy megtalálta, akkor szerelemben egyesül vele, és arra a kis időre újra átélheti az elveszített tökéletesség és harmónia állapotát. Valójában sosem találjuk meg, amíg magunkon kívül keressük, mert bár elválasztva, de mégis minden egyes nő és férfi magában hordozza az ellentétes nem egy darabkáját, ahogyan azt a kínai yin-yang szimbólum is ábrázolja. Az ősi kínai kultúrában a Yang testesíti meg a férfi princípiumot, tehát mindazt, ami termékenyítő, fallikus, racionális, elemző, logikus. A Yin pedig azt, ami a nőiességhez kapcsolható: befogadó, lágy, érzékeny, változó, emocionális.
De az androgynitás nem idegen más kultúrák és vallások mítoszaitól sem. A sámánok például képesek voltak transzállapotban nemet cserélni, és kilépni a földi ember nemiség okozta korlátaiból, hogy kapcsolatot teremthessenek a magasabb rendű transzcendens világokkal. A taoizmus is céltudatosan alkalmazza a lelki androgynitást a fejlődés érdekében. A zsidó-keresztény teremtéstörténet szerint, amikor az Isten megteremtette Ádámot, az egy személyben férfi és nő is volt, tehát androgyn, egészen addig, amíg álmában az oldalbordáját kivéve, abból meg nem alkotta Évát. Még a szexualitást oly nagyon elutasító kora kereszténység idején is megjelenik az androgynitás, mint a természetfölötti misztika, a férfi és nő spirituális szinten kívánatos egyesülése formájában. És mindezeken túl ott van a Teremtő neme körüli örök filozófiai probléma is. Az androgyn jelenség - a nemi kettősség felismerése – tehát mélyen benne gyökerezik az emberiség kultúrtörténetében. A teljességet és a magasabb egységet képviselő ősi istenségek mindkét nem jellemzőivel rendelkeznek, többnyire anatómiai, illetve lélektani értelemben is. Az androgynitás nem elsősorban a szexualitással összefüggő nomenclatura, hanem sokkal inkább egyfajta törekvés az egységre, a teljességre, a lelki szétdaraboltság helyreállítására, és a magasabb szintű én-tudatra. Az androgynitás fölötte áll a szexnek - akár férfiról, akár nőről van szó -, a cél a Kozmikus Ember megtestesülése, inkarnációja. A legtöbb ősi vallási rendszerben a legfelsőbb entitást a férfi és női princípiumokat önmagában egyesítő androgyn jelképezi.
A modern korral a nők számára a szabadság új lehetőségei nyíltak és nyílnak meg, a korábbi generációk nőtagjainak korlátok közé szorított életéhez hasonlítva ma már egészen más utakat járhat be a serdülő lány, a fiatal nő, az érett asszony, illetve az idősebb korosztály. Ez azt jelenti, hogy egy megszülető lánygyermek sorsát nem predesztinálja semmilyen társadalmi konvenció a hagyományos női szerep vállalására, és egy nő előtt a gyermekvállaláson túl a kiteljesedés más útjai is nyitva állnak, mint lehetőségek. A nőben szunnyadó kreatív képességeket többé nem szorítja kordába a férfi szerepét túlmisztifikáló, ugyanakkor a nőét méltatlanul lealacsonyító szemlélet- és gondolkodásmód. A nő végre szabad és független! Ez a legjelentősebb vívmánya az elmúlt évezrednek. Mint minden keretek közé kényszerített dolog esetében, a zárak feloldódása a hirtelen túláradáshoz, vagyis a másik végletbe történő akadálytalan elmozduláshoz vezet, ami természetes jelenség. Ezt egyesek a szélsőséges feminizmus megnyilvánulásaiban látják, ami félelemmel tölti el a konvencionális értékrendek alapján felnőtt férfitársadalmat. Pedig aggodalomra nincs ok, a mérleg nyelve előbb-utóbb be fog állni a szélsőségmentes egyensúlyi állapotra, amint a nő újra megtalálja az őt ősidőktől fogva megillető méltó helyet a férfi mellett, vele egyenrangú minőségben.
Mielőtt tovább mennénk, pár szóban érdemes definiálni a jung-i pszichológia néhány alapvető fogalmát. Mint tudjuk a tudattalanban létezik a tudatos énnel ellenkező nemi polaritású lélekkép. Az animus a nő férfi polaritású lélekképe, mely megtestesíti a nőben lakozó férfi-elvet, és képviseli az ideális férfi vágyképét a tudattalan szintjén. Így tehát az első és meghatározó animus formáló élmény általában az apa, a fiútestvér, a gyerekkori fiúélmények, szerelmek, szexuális kapcsolatok. Ugyanez fordítva is létezik, az anima a férfi női polaritású lélekképe, amely tartalmazza azt az ideálképet, amit a férfi egész élete során a nőben keres. A férfiak esetében az anya formálja leginkább ezt az anima képet. Jung fontosnak tartja az animus/anima közvetítő szerepét a tudat és a tudattalan között. A lelki sérülések például kiszolgáltatottá teszik a női tudatot az animus támadásainak (pl. animus megszállottság). Az animus/anima felismerése nehéz, ez egy véget nem érő pszichikus folyamat, melynek katalizátora szükségképpen a párkapcsolat maga. Minderre azért kellett kitérni, hogy lássuk, a nőben eredendően – bár legtöbbször elfojtva - megtalálható a férfi énkép, és persze fordítva. Mivel minden harmónia az egyensúly elvén alapul, ezért olyan fontos, hogy minden nő felszabadítsa a benne rejlő férfi princípiumhoz tartozó minőségeket, és megtalálja a kapcsolatot saját animusával. Ha ez sikerült, csak akkor válhat a nő saját szerepében kiegyensúlyozottá és boldoggá.
Mindez arra enged következtetni, hogy a nők évezredeken keresztül boldogtalanságra voltak kárhoztatva. El kellett fojtaniuk vágyaikat, ha ugyan nem nyomták el bennük gyermekként még csírájában, nem élvezhették a szexualitás gyönyöreit, és nem élhették ki kreativitásukat, alkotóképességüket. Szerencsésebbek voltak azok, akiknek nem voltak ilyen képességei, mert ők talán kevésbé érezhették nemiségük börtönét, és poklok kínjait szenvedték meg azok a nők, akiknek lelkében a tűz a megvalósulás szintjén nem tudott utat törni az anyagi világ felé. A bennük lakó animus, a teremtő logosz nem tudott ilyetén megnyilvánulni, és ez nagyjából ahhoz fogható, mint amikor egy vulkán nem tud kitörni.
Mohás Lívia a tanulmányában - amit forrásként e cikkhez felhasználtam - a nők számára elsősorban a menopausa (klimax) szakaszát jelöli meg, mint az androgynitás megjelenési lehetőségét, hiszen fiatalabb korban a női lét legfontosabb eleme az életlánc továbbvitele, a reprodukció, és a menopausával éppen ez a vonal szűnik meg. A legtöbb nő ezt valamiféle veszteségként éli meg, és nehezen tudja elfogadni, mint természetes folyamatot. És sajnos legtöbben nincsenek a tudatában annak, hogy ezzel együtt új kapuk és lehetőségek nyílnak meg számukra. Ilyenkor ugyanis a nő pszichikumába beléphetnek olyan vezérelvek (princípiumok), amelyek korábban nem, vagy alig voltak jelen. Úgy is felfogható ez az életszakasz, mint a második felnőtt kor, az egyéniség beérésének ideje, ahol többé már nem a biológiai funkcióké a főszerep, hanem sokkal inkább a lelki és szellemi síkokon történő megnyilvánulásoké. Ebben az életszakaszban erősödik meg és teljesedik ki igazán a karakter.
Theodore Roszak, amerikai társadalomtudósnak van egy könyve, ami a fiatalok és az idősek mai harcáról szól, amiben az idősek győznek, hiszen öregedő társadalmunkban ők vannak egyre többen, és belőlük lesznek a vezetők. Forradalmasítják a társadalmat, a túlélésre összpontosítanak, méghozzá a jóindulat túlélésére, a nemes nyájasság, a szelídség, és finomság túlélésére. Egyensúlyba hozzák azokat az értékeket, amik a korosodás idején különösen fontosak, mint pl. a fájdalmak enyhítése, az erőszakellenesség, az igazságosság, a szociális gondoskodás, illetve bolygónk szépségének megőrzése. Ez is lehet egy bizonyos irány a karakter továbbfejlődéséhez akár férfiről, akár nőről legyen szó.
Én személyes tapasztalataim és átéléseim alapján úgy gondolom, az androgynitás, mint lelki jelenség, a nő életében nem csak és kizárólag a menopausa szakaszában jelenhet meg. Miután korábban már említettem volt, hogy a modern nő számára a kiteljesedéshez nem kizárólag az utódnemzésen keresztül vezethet út, így megkockáztatom a kijelentést, hogy bármely fogamzóképes korú nő megélheti az androgenitással együtt járó teljességet és harmóniát, ha megtalálja önmagában saját animusát, a benne lakó férfit, és elfogadja azt. A nőknél a kiteljesedés felé haladó személyiségben határozottabban megmutatkozik a psziché eredendő kétneműsége, ekkor felerősödnek a "férfias" princípiumok, aminek rosszabb esetben hátrányos vonzatai is lehetnek (brutalitás, agresszió), de ideális esetben épp a teremtő erő, az alkotótevékenységek iránti érdeklődés erősödik fel. Az animusz ugyanis a fejlesztő, nemző, amely alkotni, létrehozni akar valamit, dinamikus, aktív, agresszív, céltudatos, racionális, és önérvényesítő.
Ha a nő kreatív tulajdonságai teret kaphatnak, és lehetősége is nyílik saját alkotói készsége kibontakoztatására és annak megélésére, akkor megtalálhatja igazi önmagát. A legboldogtalanabbak azok az emberek, akik elutasítják, elnyomják magukban akár a férfi, akár a női princípiumokat, ezáltal önnön lelkük teljességét csonkítva meg. Többnyire rossz beidegződések, hibás családi minták, illetve a konvencionális női szerepekre vonatkozó társadalmi elvárások több évszázados hagyománya alkotja mindazokat a gátakat, amelyek ellehetetlenítik, hogy a nők felszabadíthassák a bennük rejlő teremtő erőket. "A legrosszabb az, ha valaki a kreatívnő-szindróma foglya, és nem ismeri fel e sorshelyzet erőit, dinamikáját. Az utat nem lelő tűz tönkretehet kapcsolatokat, sőt magát a személyiséget is." /Mohás Lívia/
A jövő női nemzedéke már önnön rejtett értékeivel, és képességeinek erejével alighanem ösztönösen tisztában lesz, és ezt adja tovább az utódainak is. Nem arról van tehát szó, hogy egyfajta szerepcsere zajlik le férfi és nő között, ennek, úgy gondolom, nem is volna értelme, hanem arról, hogy a nő végre megtalálja a helyét a világban, és szabadon teret engedhet kreatív fantáziáinak az évezredeken keresztül – igazságtalanul - viselt béklyók lerázása által. Ez nyilván a hagyományos férfi-szerepeket is alaposan felforgatja, de az új férfitípusnak már nem lesz szüksége a maszkulin vonásokra, mert a fizikai erő használata egyre kevésbé játszik szerepet a mindennapokban, hiszen már nem kell közelharcot vívni, és az erőkifejtést is gépek végzik el helyettünk. Végeredményben tehát a férfi inkább feminin jelleget ölt, felfedezi és elfogadja önmaga anima képét, a nő pedig felszabadítja animuszának teremtő erőit, ezáltal pedig a két nem közelebb kerül egymáshoz, a különbség kevésbé lesz polarizált, és a nemi hovatartozás maga, többé nem lesz diszkriminációs ok társadalmi szempontból. Az Androgyn nő tökéletesen ismeri és elfogadja a férfit, nincsenek vele a meg nem értésből fakadó problémái, és szexuális kérdésekben is tökéletes közöttük az összhang.
Az átalakulás átmeneti időszaka azonban nem lesz problémamentes, mert túlságosan mélyen gyökerezik bennünk a hagyományos felfogás és szemléletmód ahhoz, hogy egyik generációról a másikra nyomtalanul eltűnhessen. A változás először a fejlettebb, nyitottabb és magasabb intellektuális szinten létező társadalmi csoportokat érinti, és csak fokozatosan válhat általánosan elterjedté. A kilátások mindenesetre biztatóak, és van remény arra, hogy hamarosan egyetlen nőnek sem kell rabszolgaként megszületnie…
Forrás: Mohás Lívia – A nő kiteljesedése és az androgyn, 2005., Magyar szemle 14. évf. 9-10. sz. 65-76. oldal
|
Ideje: Február 27, kedd, 09:45:51 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Az Androgyn jelenség" | Belépés/Regisztráció | 32 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Az Androgyn jelenség (Pontok: 1)
- prayer Ideje: Február 27, kedd, 20:45:11
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves Audrey! Ez a téma, nem az erősségem. Viszont, talán ennek köszönhető, hogy roppantul érdekesnek találtam. A szexualitásra visszatérve, az Androgynia nem jelent szükségszerűen hermafroditizmust. Tudom, hogy ezt nem állítottad, de nem is cáfoltál rá. Mivel tökéletesen kidolgoztad a cikket, ezért csak gratulálni tudok a tudásodhoz, mert nem igényel kiegészítést. |
|
|
|
|
|
Re: Az Androgyn jelenség (Pontok: 1)
- mango Ideje: Február 27, kedd, 21:29:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Már csak azért is érdeklődve olvastam a cikkedet, Aud, mert én - ebben a tekintetben, - egy meglehetősen konzervatív gondolkodású nő vagyok, és mindig elcsodálom hogy mennyire mások azok a nők, akikről írsz, mint amely kép az én fejemben él a "mai, tökéletes" nőről.
Érdekes gondolatok :) |
|
|
|
|
|
Re: Az Androgyn jelenség (Pontok: 1)
- szemilla Ideje: Február 28, szerda, 12:21:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | én nem hiszek abban, hogy én, mint nő, jelentősen más lehetnék, mint amilyen koromban a nő.
a világ változik és benne az ember: mások ma a lehetőségei, a vágyai, más a feladata és célja ma egy nőnek, mint száz évvel korábban, éppenúgy, ahogy a férfiak lehetőségei, vágyai, céljai, feladatai is változtak az idővel.
abban azonban hiszek, hogy alapvetően évezredekre "kódolt" (hogy csizit idézzem) a férfi és női szerep.
le lehet teperni a férfiakat, és ujjunk köré csavarhatjuk a világot, ha azt a legősibb, iratlan törvényt betartjuk: hogy a férfi az isten, a nő csak szeretni jött a Földre. |
|
|
|
|
|
Re: Az Androgyn jelenség (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: Február 28, szerda, 16:29:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon egyetértek veled. A férfi nem isten, vagy akkor a nő is az. A baj csak az, hogy egy kis rétegen kívül a férfiak még ennek ellenállnak. Siratják a régvolt "barlanglakó" életet. De az idők változnak, hála a jó égnek, és nincs már olyan, hogy alsóbb és felsőbb. Az oldalborda szerintem csak mese, olyan mese, amit a férfiak találtak ki. / mindenkitől elnézést, nem a hitüket bántom/ Amikor a falak közé bezárva éltünk, el lehetett kábítani mindenféle homályos, és hagyományokon alapuló szabályokkal, de ennek mára vége. Kinyílt a világ, kinyílt a szemünk is. Nem véletlen, hogy csak a roppant zárt közösségekben maradt fenn a női elnyomás. Az ember elsősorban "ember", és az szerintem csak a szexben érdekes, ki a nő, ki a férfi. A mai korban az a fantasztikus, hogy mindenki megmutathatja milyen valójában. Nem kell a férfiaknak sem kötelezően magukra erőltetni a machóságot, ha egyébként köszönőviszonyban sincsenek vele. A mai kor őket is felszabadítja. |
|
|
|
|
|
Re: Az Androgyn jelenség (Pontok: 1)
- hori Ideje: Március 01, csütörtök, 08:01:41
(Adatok | Üzenet küldése) | Nem tudhatjuk mit hoz a jövő, de az már tisztán látszik, hogy a nemek szerepe változóban van. (De azt se feledjük, hogy csak a Föld lakosságának egynegyedére, inkább a „nyugati” világra érvényes. ) Amíg az egyik fél nem nő (vagy nem akar nőni) a másik fejére, addig nincs probléma. Aztán meg férfias nő, és nőies férfi... persze mindkét félből van a másikban az ellenkezője is. Az androgynitás nekem még újszerű gondolat korunkra értelmezve, amin érdemes lesz eltöprengenem.
Örülök a cikknek, amit hoztál, érdekes volt.
|
|
|
|
|
|
Re: Az Androgyn jelenség (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Március 01, csütörtök, 08:42:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tetszett mívesen kidolgozott cikked, gratulálok. cs |
|
|
|
|
|
Re: Az Androgyn jelenség (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Március 01, csütörtök, 20:43:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Én úgy gondolom, hogy nincs azzal gond, ha egy nő is megvalósítja álmait. A hangsúly azon van, sikerül e ezt a családdal összeegyeztetnie.
Ha nem, akkor hiába lesz bármekkora sikere a munkában, soha nem lesz igazán boldog. Életünkben mindennek eljön az ideje... Nekünk nőknek, kell rájönnünk arra, hogy igazán akkor lesz életünk teljes, ha ezeket az időket felismerjük, elfogadjuk.
Amikor a gyermekek még kicsik, szükségük van a teljes figyelemre, odaadásra. Akkor egy anya, ne a saját jövőjét építse. Energiáját és kreativitását gyermekének nevelésére kellen fordítsa.
Mikor ezen túl van, jöhet a teljes értékű munka.Sajnos a mai társadalmi berendezkedés, nem igen biztosítja a családiélet kiteljesedését.
Cikked kapcsán merültek fel bennem ezek a gondolatok.. Írásod tetszett...:)))) |
|
|
|
|
|
Re: Az Androgyn jelenség (Pontok: 1)
- Boki (pipics@freemail.hu) Ideje: Március 02, péntek, 15:15:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Érdekfeszítő a téma, különösen abból a szemszögből olvasva, hogy a nő alárendeltsége és kiszolgáltatottsága vonul végig és ennek az állapotnak a megszüntetése az elvárható és üdvös. Teljesen egyetértek ezzel a megállapítással, ugyanakkor felvetődik bennem az a kérdés, hogy ugyan miért szűnt meg a matriarchátus a társadalmi szerveződések fejlődésének kezdetén, mi vezetett oda, hogy a nők feladták vezető szerepüket, „hatalmukat”, irányítóként elfogadott helyüket, miért tűnt el az u.n. anyajogú társadalom. Jó lenne ezt a történelmi fejlődést is ilyen szintű és alaposságú írásban közreadni.
Tibor |
|
|
|
|
|
|
