| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Péntek, tizenharmadika |
|
mango
 |
Nehéz szomorúnak lenni ilyen verőfényes délben, - de nekem ez is sikerült. |
Nem vagyok babonás.
A pénteki tizenharmadikákat pedig kifejezetten szeretem. Valahogy úgy esett ezidáig, hogy ezen a napon mindig valami jó is történt velem, tehát semmi okom félni ettől a mágia által befeketített naptól.
Áprilisban ismét péntekre esett a hónap tizenharmadik napja.
De most nem voltam annyira jókedvű, és nem tudtam örülni semminek, - pedig ez az én tavaszom.
Végre – ha korábban is, és ez még örömtelibb, - igazi tavasz volt ezen a pénteken. Már csaknem nyár...Mondhatom, mégis inkább bánatos voltam. Az ok – vegytisztán magánügy…
Nehéz szomorúnak lenni ilyen verőfényes délben, - de nekem ez is sikerült. Valami ragadós, átható és fullasztó békétlenség járt át, és tehetetlen voltam – minden percemet uralta. Most szinte fizikailag fájt a nap vitathatatlan szépsége, amit ugyan láttam, észleltem, de egykedvű voltam, és így nem bírt a lelkemig férkőzni.
Így gondoltam én.
Hiszen most az arányok nekem eltolódtak: a tavasz és a virágnyílás az örökkévalóság, - a naplemente a világvége.
Lassan bandukoltam lefelé a hegyről - ahogy szinte minden nap - és azon vettem észre magam, hogy a bennem acsarkodó kedvetlenség ellenére rácsodálkozom a gyönyörűséges napsütésben horgonyzó Pasaréti útra. Rá a sok-sok színnel kápráztató kertek mélyén megbúvó kedves családi házakra, ahol az udvaron száradó tiszta ruhák illata éppen úgy itta be a drága napfényt, mint én, aki gondoktól és szomorúságtól leverten elsétáltam az incselkedően kecses, szecessziós kovácsoltvas-, vagy a tömör, de építészeti bravúrral megálmodott, beleshetően foghíjas téglakerítések előtt…
Itt lakott Jávor Pál a közelben - mindig benézek az udvarra, - kicsit arrébb egy kanyargós, kedves utcácskában Nagy Imre háza villan elő a lila orgonabokrok közül, - és a legtöbb udvaron, a sokszínű, áhítatosan szép tulipánok a járda mellett friss és szikrázóan színes virágkelyhükkel szintén a finom meleg napsugarakkal töltekeztek ezen a napon: mind úgy virított, olyan gyönyörűen, hogy megállásra késztetett.
De nem csak Jávor Pál, hanem nagyon sok régi, és ma élő hírességünk élt, él itt, ezen a csodálatos környéken. A téren nem egyszer jött már velem szembe országszerte jól ismert arc is. A tér egyfajta "gyűjtőhely", amolyan kisebb szíve Buda ezen részének, a Rózsadombnak, Törökvésznek, Zöldmálnak, és természetesen Pasarétnek - és miután itt elég sok üzlet és hivatal megtalálható, természetes, ha éppen egy olimpiai bajnok úszó, vagy egy népszerű politikus áll a sorban a videotékában, megy be a lottózóba, esetleg a közkedvelt, nagyon kellemes kávézóba...
Előveszem a fényképezőgépemet, amit mindig magammal viszek mindenhová. Nem paparazzi-nak csapok föl sosem, mert többnyire a szívemnek olyan kedves kis budai utcákat fotózom, több-kevesebb sikerrel...
Már a jelenben vagyok, - és tudatosan figyelek mindenre.
Ezt meg fogom írni – határoztam el.
Az ötös busz lassan halad el mellettem, meglepően tiszta itt a levegő, - különös, de csak jó illatot érzek, semmi sem zavarja a varázst.
Majd kiöblösödik az út, a házak egyforma, mégis különbözően szép sora után egy szabályos körbe érek, ahol az üzletek, és a mindent uraló templom körbeöleli azt a kedves szobrot, amely szerényen álldogál pont a kör közepén, és maga sem tudja, mennyire odaillik.
A Pasaréti tér nekem valahogy majdnem a világ közepe, pedig nem is olyan különleges. Mégis annyira szeretem.
Apró, meghitt és nagyon budai.
Felnézek, magasra fel, túl a templomtornyon, és visszatekint rám a nagyhatalmú hegy minden oldalról, a tér pedig engedelmes, vagy magas láztól szenvedő, ártatlan kisgyermekként bújik meg az ölében.
Buda utánozhatatlan ajándéka a természetnek.
Kincs. Nem találok rá jobb szót, talán nem is létezik, azért.
A szorítás enged valahol mélyen a gyomrom körül, mintha fellélegeznék. Mintha a téren több oxigén lenne, pedig dehogy. Jó itt szétnézni, - soha sem unom meg.
…már minden szegletét ismerem.
Most épp jön két barna csuhás barát, méltóságteljes léptekkel haladnak a hűvös templomajtó felé, egyiknek a keze hátrakulcsolva, a derekát ölelő zsinór bojtja lépte ütemére a térdéhez ütődik. Hallgatagon lépdel társa mellett, majd mindkettő eltűnik a szent csendű hatalmas ajtó mögött.
Az apró virágüzlet előtt megszámlálhatatlan és sokféle virág tobzódik, szinte beleszédülök. Itt szoktam venni a nagy csokor tulipánt, amit a Kedves éjjeliszekrényére teszek egy hatalmas, öblös váza fogságába. A szépséges virág szétbomlik, és amikor oda belépek, első pillantásom a robbanóan piros színt fogadja magába. A kedvenc virágom.
Az újságosnál most nem áll senki, elmegyek mellette, köszönök a néninek, aki már jól ismer, a gyógyszertár nyitott ajtaján át kikúszik a semmi mással össze nem téveszthető illat, talán a frissességé…? A kicsi és családias, de áruval bőségesen megrakott polcaival fogadó üzlet előtt az eladólány a nap felé fordítva arcát, talán a déli ebédideje utolsó pillanatait élvezi; a cseppnyi állatorvosi rendelő előtt egy hatalmas és barátságos kaukázusi juhászkutya ül félénken és reszketve a gazdája lábánál, nyaka körül hatalmas műanyag gallér, - az én vizslám is kapott egyszer ilyet, villan eszembe. Régi, rossz emlék.
A szupermarket mellett lévő pénzautomatához lépek, a kártyámat belecsúsztatom a nyílásba és a kisikkanó papírpénz nagy részét a szemben lévő postára viszem, van pár csekk nálam, belekalkuláltam ebbe az útba a postán való sorbanállást is. Ha jobban belegondolok, ez a jelenet nem ideillő. Ez már a hideg, arctalan materiális lét.
Gyorsan ki a térre.
Éppen a delet harangozza a bölcs templomharang. Helyrebillen minden.
A busz orra feltűnik a Hűvösvölgyi úton, felszállok és leülök az ablak mellett. Szinte kánikula van, a buszban megreked a - talán Moszkva térről hozott…? - forróság és zsivaj. Ahogy kaptat fel a busz a magasba nyújtózó, hegyi utakon, - dohogva, nagyon lassan -, azt a csodát pásztázom, ami még ezen a poros, piszkos ablakon keresztül is elém tárul. Buda vénséges, felfelé törekvő kanyargós útjai gyönyörűek, most ezer harsogó szín: tulipánfa rózsaszínje, orgona lilája, gyümölcsfák hófehérje és fénylően illatos tavasz száll a méregdrága luxusvillák parkjaiban is épp úgy, mint a szerényebb házak között...
Leszállok, a tömeg itt óriási. Közel a Duna, még a HÉV csattogását is hallani vélem olykor, de még a folyó illatát is az orromban. Bizonyára tévedek, - de most nem keresek erre választ.
Az üzleti, - és irodanegyed is olyan tökéletesen simul a hegyoldalba, amin mindig elámulok. Csupa króm,- és üvegpaloták, hipermodern külső liftekkel, óriási ablakokkal, de mind a legkellemesebb színben veti neki oldalát a föléje tornyosuló hegyeknek. Meleg vaníliasárga, nyeregbarna és okker olvad itt össze a zsendülő, egyre élénkebb zölddel.
Már annyiszor láttam, mégis újra és újra végigsimítom a szememmel.
Bent hűvös fogad, és a portás hatalmasat köszön. A második emeletre zajtalanul siklik fel a lift velem, leülök az íróasztalomhoz, és a munkámhoz látok. Zaj van, sok az ember, és habár nagy a tér, zúg minden, mint a kaptár. Ha becsukom az ajtót, a hangzavar kint reked. Ma nem zárkózom be, a jókedv hátha rám is átragad…
A mobilom éppen akkor szólal meg, amikor körülöttem a legnagyobb a nevetés és a hangos szó.
A jólismert Hang.
Elmosolyodom, boldog vagyok, hosszasan beszélgetünk, és észre sem veszem, de a hangulatom pillanatok alatt változik át csaknem tökéletessé.
Ez az apró készülék (ami nem véletlenül pontosan ugyanolyan, mint a Kedvesé) fontos része az életemnek. Nem fényűzésből vagy sznobságból tartott dísz ez, hanem köldökzsinór. Lám, most is segített és noha a munkám végeztével ugyanazt az utat teszem meg, mint idefelé, - mégis másképpen látok mindent.
Még tiszta erőből süt a nap, amikor elindulok hazafelé. Félúton leszállok a buszról, és átvágok a hegyen. Itt még szebb az út, már-már vadregényes, - csak éppen a Pasaréti teret kerülöm ki.
Lenézek, és a lábam alatt ott fekszik szinte az egész kerület, - túl a Svábhegy és a János kilátó.
Ahogy haladok, még a Gellérthegyen pálmaágat tartó szobor is szemmagasságban van velem. Igaz, akkora csak, mint egy apró ólomkatona. Tudom, a hasonlat sántít picit, - de mindig ez jut eszembe.
Lélegzetelállítóan szép.
Ezért sem jövök szívesen autóval, mert akkor mindezt nem látom…És persze mindenhová sokkal gyorsabban elérek busszal, mintha a forgalmi dugó kellős közepébe ragadnék. Így minden tavaszi és nyári napot élvezek…
Olykor az őszit is, de annak már elmúlás-illata van: nem szeretem… Most csodaszép minden.
Soha sem tudok közönyösen elmenni e pompás képek, vidék mellett, pedig szinte naponta teszem meg ezt az utat.
Még néhány kaptató, majd lefelé kell haladnom a csúcsról, - és hamarosan hazaérek.
Kattintgatom a fényképezőgépemet, - egyik-másik kép olyan, mintha képeslap lenne.
A digitális gépemen én legalábbis akkor, ott, jónak láttam, de aztán itthon, - átmásolva a számítógépre - kicsit csalódtam. Hiába, a fényképezés terén lenne még fejlődni-valóm, vallom be egy apró, pironkodó félmosollyal...Azt hittem, jobban sikerültek, és tényleg olyan képeslap-szerűek, mint ahogy azt én gondoltam.
Itt szoktunk a vizslámmal felkaptatni - majd learaszolni ezen a csodaszép lépcsősoron, mely a lakásig vezet, - a végére mindketten kifulladunk...
Ha mégsem túl sikerültnek a fotók, az csak az én hibám. Újságíró vagyok, de nem fotoriporter…
Kibukkanok az utolsó kanyarból, és már látom a sarkot, melytől már csak egyetlen ház, és otthon vagyok.
Péntek volt, tizenharmadika.
És gyönyörű tavasz.
|
Ideje: április 15, vasárnap, 15:37:59 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Péntek, tizenharmadika" | Belépés/Regisztráció | 38 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- blue Ideje: április 15, vasárnap, 15:42:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Anikó, köszönöm a sétát, nagyon jó volt. Nekem a péntek 13-a eddig mindig jó volt, de most az örömbe egy kis rossz is keveredett.
ölellek: gaby |
|
|
|
|
|
Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: április 15, vasárnap, 16:11:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon steretem ezeket a könnyű és mesteri kézzel megrajzolt képeslapokat.
Sokkal irodalmibbak, mint az irodalmiaskodó ismertetők... |
|
|
|
|
|
Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: április 15, vasárnap, 18:53:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Anikóm! Úgy gondolom, hogy sokan tapasztaltuk, hogy épp a közvetlen közelünkben lévő szépségeket, értékeket nem vesszük észre,elmegyünk mellette ,míg valaki meg nem láttatja velünk.Olyan ez, mint a szerelem vagy a barátság, ami ott van karnyújtásnyira a közelünkben, és mi a távolba bámulunk.Jó, hogy Te nem így vagy vele. Holnap talán én is magammal viszem a fényképezőgépet-munkába menet... |
|
|
|
|
|
Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: április 15, vasárnap, 20:16:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Örömmel olvastam, amiről ritkán írunk. Szép a mi fővárosunk. Péntek 13? Nekem nyóc. ;-) |
|
|
|
|
|
Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: április 15, vasárnap, 22:50:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Köszönöm Anikó, hogy a gyönyörű képek és a mesterien megfogalmazott írásod által, megismerhetem a főváros olyan részét is, amit még nem volt módom élőben látni.
A tavaszt imádom és vele együtt a verseid is. Puszi. Lena |
|
|
|
|
|
Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- boblogan Ideje: április 15, vasárnap, 23:31:50
(Adatok | Üzenet küldése) | "népszerű politikus"? Az meg mi? :) A "legnépszerűbb" is max. 50 pontos...
nyeregbarna - ez tetszik; még nem hallottam :)
A második képeslapot én szívesen elküldeném bárkinek, bár az alsó 20%-át levágnám. :)
Szép írás, szép képek, köszi.
|
|
|
|
|
|
Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Piba Ideje: április 16, hétfő, 05:17:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Mango. Nagyon tetszett az irasod, en is ott ereztem magam a Rozsadombon, nagyon regen jartam ott, meg a te idod elott, nagyon megvaltozott a kornyek, nem is ismerek ra most. De emlekeimben megvannak meg ugy ahogy en lattam akkor.
En a Logodi utcaban laktam egy darabig, 49-50 es evekben.
Koszonom hogy visszahoztad emlekeimet.Udvozlettel. Piba. |
|
|
|
|
|
Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: április 16, hétfő, 14:54:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Öröm volt veled sétálni :) |
|
|
|
|
|
Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: április 16, hétfő, 16:09:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Anikó - így igaz, gyönyörű a környék - valaha én is arrafelé laktam - és , ha rágondolok, tudod , mi jut eszembe? Claire Kenneth - Egon Naplója - ez a gyönyörű történet is ott játszódott, abban a környezetben - sokszor gondoltam rá, régebben is , de a helyet sosem kerestem meg - talán majd egyszer megteszem - még az is lehet, higy együtt keressük meg azt a villát... |
|
|
|
|
|
Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: április 16, hétfő, 19:18:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | ""Nehéz szomorúnak lenni ilyen verőfényes délben, - de nekem ez is sikerült". Az irásodban pedig nincs semmi keserűség. Nagyon kellemes és hangulatos sétában vehettem részt! Köszönöm, hogy veled sétálhattam. |
|
|
|
|
|
Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- sete Ideje: április 17, kedd, 22:50:46
(Adatok | Üzenet küldése) | Szép képek kívül és belül… „Már annyiszor láttam, mégis újra és újra végigsimítom a szememmel.” – én is újra és újra végigsimítom a szememmel az írásod nyomán bennem felidézett enyémeket… Köszönöm Anikóm! Jó nálad megpihenni, színekre, hangokra, érzésekre lelni. Sosem mulasztom el.
Ui: Jah! Pénteken, 13-án születtem, 56-ban az emlékezetes Pest környéki földrengés ijesztette rémület miatt még nem várt időben! :) |
|
|
|
|
|
Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- meva Ideje: április 18, szerda, 16:10:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Anikó! Öröm volt olvasni az írásodat, amiből árad a szeretet, amit a környezeted iránt érzel. Szeretettel: Éva |
|
|
|
|
|
Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- hori Ideje: április 18, szerda, 20:39:59
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyon kellemes cikk, jó képekkel. Nekem otthonos látvány. :) Szeretni fogom ezt az írásodat is. |
|
|
|
|
|
Re: Péntek, tizenharmadika (Pontok: 1)
- parakalo Ideje: április 20, péntek, 20:55:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon élveztem ezt a sétát veled. Tényleg szép volt ez a péntek 13.
|
|
|
|
|
|
|
