| Küzdőtér |
|
|
|
 |
…és újra május |
|
mango
 |
A májusnál kevés dolog lehet szebb – mondom én, aki megrögzött május-imádó vagyok. |
Már az április is őzbőr-puha kesztyűs kézzel simított végig rajtunk a szokatlanul enyhe tél után. És lám, most megint szemöldökig állunk a legeslegszebb hónapban, ami csak a naptárban fellelhető…
A májusnál kevés dolog lehet szebb – mondom én, aki megrögzött május-imádó vagyok.
Ma sok elintéznivalóm akadt a városban, és hiába élek Buda legzöldebb szívében és naponta adatik meg a rácsodálkozás élménye egy ablak-kitekintéssel a zöld ezernyi szépséges árnyalatára és a virágok ezerszínűségére, - mégis apró tűszúrásokat éreztem valahol a gyomrom tájékán, ahogy a gyönyörű és imádott budai kis utcákon gurultam bámészkodón lefele a hegyről. Májusban az orgonák - mióta csak az eszemet tudom – tombolva lilultak, hol erősebb, hol halványabb árnyalatukkal vagy ártatlan hófehérségükkel megigézve engem, és ontották zsongítóan finom illatukat.
Most május negyedikét mutat a naptár itt az íróasztalom sarkán, - hatalmas piros felkiáltójel emlékeztet arra, amire talán emlékeztetni sem kellene, mert semmiképpen sem felejtettem volna el, most mégis áthúzva árválkodik: későbbre kellett rajzolnom sajnos azt a nagy, piros felkiáltójelet, - és ez egy merőben személyes mondat nézessék el nekem… Akinek kell, úgyis érti… - ebben biztos vagyok.
Szóval, május negyedike van – és az orgonák már elvirágoztak szinte az egész budai hegyoldalon.
Nekem ez fáj. Szinte fizikailag is fáj.
Már az orgonabokor kidagadó, zöld harsogásába ájult a sok picike lila szirom, rozsdássá, fakóvá válva, színét immár hűtlenül hátrahagyva. Ezt láttam, ahogy elindultam ma délelőtt és egyre lejjebb jutottam a belváros felé. Már csak jövőre lesz újra ennyire színpompás, csupa orgonalila a számolatlanul sok budai kis utcák és kertek mélye, a kerítés mellett sorjázó és a házakat jótékonyan elrejtő bokrok mámorosan tobzódó szépsége.
Hamarabb jött és hamarabb is hagy magamra ez a varázslat.
Mondom, fáj.
Ahogy dolgaimat elrendezve újra beülök az autóba és kanyargok hazafelé – szánt szándékkal másik utcácskákon, hogy azokat is szemügyre vehessem, - még szembeszökőbb ez az „orgona-halál”.
Ha rövidül a tavasz, mindig az a kényszerképzetem támad, hogy a fejemben is egyre rövidebb gondolatokat termel majd a hiány…Már oda a tulipán, most oda az orgona is – mi fog még így fájni…?
Már így is megbicsaklottam erőmben, ahogy a naptárt átfordítottam áprilisról májusra. Micsoda butaság – korholom szinte naponta magamat, - tudom én, hogy ebben az évben szeretett áprilisom csúful becsapott, és hiányjelekkel tűzdelte meg a mindennapjaimat, de nem szabadna máris siratnom a tavaszt.
De hisz annyira kevés jut belőle! Minden új tavasszal egyre kevesebb…
… és megint nagyon személyes gondolatok jönnek, más számára meddő, hasznosíthatatlan, sőt, érdektelen, mégis le kell írnom, akkora a közlésvágy és a vívódás bennem. Éjjel, úgy éjféltájban, (ekkor már saját gondolataimmal is csak ritkán zavarom a véghetetlen rózsadombi csendet és magamat) amikor lekattintom a kis fekete éjjelilámpámat kettesben maradva Chopinnel, John Barry-vel vagy épp Mascagni Intermezzojával: pillanatképek villannak fel az éppen eltelt napból. Mostanában nagyon kedves pillanatképek, - hangok - az eddigiekhez képest is gazdagabbak és még több örömöt adók.
Mérhetetlenül szeretem ezeket a hangos pillanatfelvételeket, - és nagyon igyekszem nem gondolni arra a képre, ami bizony gyakran elébem tolakszik, és jó nagyot kiharapva nyugalmamból, kíméletlenül a kétségbeesés szélére szokott lökni. Kétségbeesés?
Talán nem is az.
Irigység...? Féltés...? Önzés...? Talán a mindezekből összegyúrt elegy. Sokszor birkózom ezekkel a démonokkal, pedig a józan ész mindig felemelt mutatóujjal fenyeget. Hiába. Nem tudom magamat legyőzni, - pedig hányszor eszembe jut, hogy „egyensúly tartassék a világ szűkmarkúsága és mértéktelen vágyaink között”! Hányszor mondom fel magamnak a leckét, amit Lawrence Durrell Alexandriai négyese óta betéve tudok, és próbálok alkalmazni, ahogy és amit Durrell hőse, Nessim vallott: „Mit tehettem volna? Erősebb volt nálam, sokféle tekintetben. Egyetlenegy téren győzhettem le: ha még annál is jobban szeretem. Ő kiforgatta az embereket a régi énjükből. Az ilyesmi szükségszerűen fáj, és sokan félreértik ezt a fájdalmat. De én nem – és mosolygott, jól ismert mosolyával, amelyben az édes keveredett a kimondhatatlan keserűvel, és halkan, szinte lehelve megismételte a két utolsó szót: - Én nem.”
Micsoda nagyszerű könyv ez! Vajon hányszor fogom még elolvasni, és vajon hogy történhet meg, hogy mindig magamra ismerek egy-egy fejezetben…?
De elkalandoztam, vége a személyeskedésnek - vissza a májushoz!
Minden napját ki akarom élvezni, elvégre ez a legszebb évszak…
Még csak negyedike van, kora délután, és én egy mozgalmas, túlzsúfolt délelőtt után itt ülök Budapest egyik legszebb panorámája előtt, fölött, sőt, benne, - és minden elkövetkező napot várok.
Május van.
A legszebb hónap. Anyák napjára pedig már itt lesz a csodaszép, rózsaszín pünkösdi rózsa…
Hazafelé jövet azonban boldogan láttam, hogy bizony még néhány orgonabokor teljes színében pompázik!
A Kapy úton még jópár kertben gyönyörűen teljesedik ki a lila ezerféle csodája.
Megnyugodtam.
|
Ideje: Május 04, péntek, 16:52:44 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "…és újra május" | Belépés/Regisztráció | 26 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: …és újra május (Pontok: 1)
- edami Ideje: Május 04, péntek, 18:03:54
(Adatok | Üzenet küldése) | Valo'ban me'lyen" Te" vagy ebben az ira'sban, onmagad sze'pse'ge'ben.
Szeretettel:edami |
|
|
|
|
|
Re: …és újra május (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Május 04, péntek, 19:21:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szeretni valón szép írás; csapongásában is emelkedett, tisztaságában nyugalmat adó… |
|
|
|
|
|
Re: …és újra május (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Május 04, péntek, 22:21:38
(Adatok | Üzenet küldése) | | Virágok éledése, virulása, hervadása...és az érzések...és a május...Mennyi minden előjött belőled. Puszillak: Éva |
|
|
|
|
|
Re: …és újra május (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Május 05, szombat, 06:23:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Bizony különös a kert mostanában. Legalább két héttel sebesebb, hiszen nálunk most nyílnak javában az orgonák, és a gyümölcsfák is elvirágzanak lassan, de már a fagy is járt nálunk. Bánja is a barackfám egyik fele. Aztán sajnos ez nem jót ígér Anikó. Esős, hűvös május-junius jöhet - mondja népi bölcselet. Reméljük nem így lesz. |
|
|
|
|
|
Re: …és újra május (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Május 05, szombat, 06:48:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Annyira szépen írsz, Anikó... |
|
|
|
|
|
Re: …és újra május (Pontok: 1)
- meva Ideje: Május 05, szombat, 18:32:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Anikó, amit írtál: költészet prózában. Nagyon tetszik, ahogy gondolkozol és írsz a körülötted lévő világról, belecsempészve a legmélyebb érzelmeidet is. Öröm volt olvasni! Szeretettel: Éva |
|
|
|
|
|
Re: …és újra május (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Május 05, szombat, 20:47:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon szép, bensőséges, meleghangú írás! A személyes érzelmek sem hiányoztak.
Szeretettel: Péter |
|
|
|
|
|
Re: …és újra május (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Május 06, vasárnap, 14:54:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Olvasom soraid, kinézek a szomszéd orgonájára, és tényleg már teljesen elvirágzott. De sebaj, győnyőrű már a bazsarózsám, meg vannak nyíló virágaim. Más dolog fáj, mástól félek, attól, hogy eltünik a tavasz, vagy más évszak. A globális felmelegedéssel ijesztgetnek. Legyen meg a négy évszak,a Viváldi hangulat. Jó volt olvasnom írásod a májusról. |
|
|
|
|
|
Re: …és újra május (Pontok: 1)
- hori Ideje: Május 07, hétfő, 10:03:16
(Adatok | Üzenet küldése) | Ugye tudod, hogy írásod újból elbűvölt!? :)
Aztán az a könyv... kétszer olvastam mind a 4 kötetet. Nem lehet kibújni hatása alól. De nem is kell. Az illető hölgy valóban rendkívüli és a többiek is.
Az idézet ilyen alkalmazása (szinte fordítva) találó, és valóban egy sarkalatos gondolat.
|
|
|
|
|
|
Re: ?és újra május (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Május 07, hétfő, 22:20:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Anikó!
Mindig élvezettel és örömmel olvaslak! Hogy úgymond: csemegének tartogatlak.. Szépen bánsz a szavakkal, érdekes, bármiröl is irsz. De hisz ezt Te is jól tudod!
Szeretem én is ezt a hónapot, a jóniust csak azért jobban, mert akkor születtem :)))
Sok-sok puszi:
Zsizsud
Ui: " Leveles a május, vrigágos a rét..." Ismered? |
|
|
|
|
|
Re: …és újra május (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Május 07, hétfő, 22:28:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Igen a május....Nekem is a legszebb hónapom... Ahogy Te szólsz róla, az varázslatos....Magaddal ragadtál. Írásod olvasva, most éreztem és láttam azt a májust amit annyira szeretek, és amit már a sok rohanásban észre sem veszek...Köszönöm, hogy megállítottál egy időre...:))))) |
|
|
|
|
|
|
