| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája |
|
mango
 |
Az ember esendő és nem tévedhetetlen lény. Furcsa anyagból van gyúrva.
Mindaddig tamáskodik valami létezésében, míg a saját bőrén meg nem tapasztalja, hogy bizony, tévedett... |
Igazából a „csoda” nekem mindig olyan megfoghatatlan, ködös dolog volt. Talán azt is mondhatnám, alig-alig hittem benne.
Eddig.
Azt hiszem, át kell értékelnem az ezzel kapcsolatos vélekedésemet.
Az ember esendő és nem tévedhetetlen lény. Furcsa anyagból van gyúrva.
Mindaddig tamáskodik valami létezésében, míg a saját bőrén meg nem tapasztalja, hogy bizony, tévedett…
Egyetlen egy nap alatt lejátszódhat benne egy egész emberöltő végtelen bánata, önsorsrontó kínlódása és a földöntúli boldogság, a katarzis maga, - mégpedig egyetlen picike másodpercbe sűrítve.
Egy csepp boldogság-koncentrátum.
Mikor már minden körötted létező dolog eresztékeiben recseg-ropog és minden, de minden veszni látszik: a nyár, a józan ész, a vitalitás, amikor elsüllyed kutyád borostyánsárga, hű tekintete a te száraz, égő szemeidben, amikor elillan a jólismert és imádott hegy hajnali derengése és finom illata, amikor minden nagyhatalmú fenyőfa ott fenn a hegyen gyufaszállá válik erőtlen pillantásod tükrében, amellyel még magadhoz öleled Budát, amikor jelentőségét veszíti a tűzliliom szépsége, a munka, a Milka csoki selyme a nyelved hegyén, a napsütés, a zserbó illata, a legszebb tűsarkú cipőd, a kávé aromája keserű ciánná válik az ínyeden, amikor a lehetőségeid köddé válnak, mintha sosem lettek volna, - gyakorlatilag minden addig működő dolog megsemmisül, ami addig - hitted! - tied volt.
Amikor valószínűtlen, hogy másnap is nap lesz, létezhetetlen, hogy valaha lehet még élet, létezés, - nos, a csoda akkor történik.
Pedig bizton tudod, hogy eljött a huszonnegyedik óra utolsó másodperce, már csak pillanatok vannak előtted és nincs kiút, nincs egérút, csak a puha semmi, ahová már olyannyira vágysz, mert ennél rosszabb már nem jöhet, - ...akkor hirtelen megtörténik a csoda.
Egy matematikailag zéró (vagy elhanyagolható) eshetőségű valami, az a bizonyos dolog, ami egy hang, egy szó, vagy akár egy máskor hétköznapinak tűnő csengetés képében, ezek köpenyébe bújva bukkan fel, - a Csoda maga, - ami abban a pillanatban megfordítja (vagy visszafordítja…?) az életedet, és egyúttal újat kínál, egy továbbélhetőt, emberi léptékkel mérhetőt, kézzel foghatót, valóságosat, a mindent...
[…]
Nem gondolom, hogy ez mindenkivel megeshet…
És nem lehet megfejteni, hogy ki érdemli ki.
Talán nem is kiérdemlés útján lesz a tied.
Talán ez a kegyelmi állapot száz évben csak egyszer fordul elő.
Talán csupán minden ötezredik évben egyszer.
Talán kéthetente.
Megfejthetetlen, - mint ahogy az is, valóban megérdemled-e...? Vagy ha igen, mivel érdemelted ki…? Meg tudod-e eléggé köszönni…?
És legfőképpen: meg tudod-e becsülni, és örökre megtartani…?
Talán annyit vezekeltél már, hogy szükségszerű a megtörténte.
Talán méltatlan vagy erre a hatalmas jóra, - de mégis szorítod a fogaid közt, mint anyatigris viszi óvatosan újszülött kölykét a barlang hűsítő zugába, belekapaszkodsz, mint hajótörött a tajtékos vízben málladozó deszka-darabkába és alig hiszed, hogy veled ez még megtörténhet. A legkevésbé számítottál rá, hiszen farkasszemet néztél az éppen megsemmisülő világ kakofóniája közepette a reménytelenség acélkék ridegségével.
És mégis.
A csoda megtörténik.
Tudod, hogy megmenekültél, hogy újra édesedhet majd a szádban a sárgabélű, magvaválós őszibarack, hogy mehetsz a Farkasréti temetőbe a drága sírhoz, hogy lesz csikorgó tél, amit szidhatsz, hogy fájhat még a fejed egy ködös, nyálkás és szürke kedden, hogy felállva tapsolhatsz egy szép május estén, párás szemmel egy káprázatos Maugham-színdarab után, hogy nagyfiad új autóját is megcsodálhatod, hogy hallhatod újra a Cavatina gyönyörű dallamát, hogy érezheted ismét az ereidben és a bőröd alatt a „…már hamvassá vált az út, és árnyak teste zuhant át a parkon” megismételhetetlen, utánozhatatlan szépségét, vagy láthatod gyönyörűszép lányodat hófehér, suhogó esküvői ruhában az oltár elé lépni…- pedig mindezekről már lemondtál, és valamiféle ólmos lankadtság miatt ez nem is esett nehezedre.
…aztán lassanként visszaszivárog a kívánatos, édes csönd és béke a szobádba, a világ napsütötten sárga és gömbölyű, újra várod a holnapokat, - és akkor az éjjeliszekrényed fiókját halkan becsukod, felülsz a széles franciaágyon, épp elcsörömpöl a busz a kanyargós budai utcában, nyár van, érik az őszibarack, a lányod szerelmes, a kutya ott ül a hálószoba zárt ajtaja előtt, hallod, ahogy türelmesen vár, és néha fészkelődik, szól Rahmanyinov zongoraversenye, - és tudod, hogy Isten létezik.
Már hiszel a Csodában.
|
Ideje: Június 30, szombat, 22:28:51 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája" | Belépés/Regisztráció | 82 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Július 01, vasárnap, 05:30:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Igen, Anikó, ha már megtörtént a Csoda, akkor elhísszük, hogy létezik, de addig súlyos gyötrelmeken kell átesni, írásoddal érzékelteted ezt. Elgondolkodtató dolgok ezek. Jó volt olvasni soraidat. |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Július 01, vasárnap, 06:51:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Drága Anikó! Te ebben a lírai tanulmányban megírtad a" Gyönyörűvé válik az élet" színfóniáját. |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Július 01, vasárnap, 07:19:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Jaj, Anikó, ez valami gyönyörű lett... Csodálatosan bánsz a szavakkal. Hihetetlen, hogy hogy építetted fel ezt az írásodat: nemcsak hogy van eleje, közepe, vége, felébreszti az érdeklődést, fogva tart, aztán elenged úgy, hogy benned csengenek a mondatok, hanem mindezzel együtt rájön az olvasó: tényleg, talán én is átéltem már ezt a csodát, ismerem azt, amikor így, a teljes reménytelenségből bukkan fel. Aki pedig nem ismeri, azt mondhatja: hát, tényleg létezik? Van, aki ezt már megtapasztalta? Akkor soha nem szabad feladn, soha nem fogom feladni, akkor sem, ha a pokol legmélyéről kell visszatornásznom magam. Mert érdemes hinni benne, hogy létezik az a csoda, ami segít kikapaszkodni.
Örülök ennek az írásodnak, meg egyáltalán mindegyiknek. Sokak számára mérce, ahogy írsz. |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Július 01, vasárnap, 07:34:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Egészen elképesztő ez az írásod. Még akkor is a stílusát, színeit, hangulatait, lelki emelkedettségét fogom dicsérni, ha tudom, hogy minden sora az életből párolgott finom esszenciává.
Most nekem ez az írásod a megközelíthetetlen csúcs. |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Július 01, vasárnap, 13:57:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anikó, ismerjük egymást. Nem kicsit és nem is felületesen.
Örülök, hogy megszületett ez az írás, és tudom, hogy nálad jobban, senki nem írhatta volna meg.
Más okból, de számomra is ismert az újjászületés pillanata, és őszintén mondom, hogy tökéletesen ilyen, mint amilyennek leírtad.
Kivételes tehetséged van az írás művészetéhez.
Ölellek szeretettel Anna |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- blue Ideje: Július 01, vasárnap, 17:18:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kicsit másra számítottam...és be kell, hogy valljam csodálattal olvastam az írásod. Megint nagyon szépen használatad a szavakat, úgy, mint itt senki más.
ölellek: gaby |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- nagyadam Ideje: Július 01, vasárnap, 19:28:12
(Adatok | Üzenet küldése) | | Egy másik oldalon már szóltam a művedhez, fenséges...Rám is rám férne egy hasonló csoda:) |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- Lexi Ideje: Július 01, vasárnap, 20:09:29
(Adatok | Üzenet küldése) | Csodaszép írás!
...most kifaggatlak a részletekről :)
|
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: Július 01, vasárnap, 22:59:57
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyszerű volt olvasni ezt a remek írásod! Soraid segítségével újraéltem az én nem is olyan régi csodaélményemet! Köszönöm, hogy olvashattalak. |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Július 01, vasárnap, 23:06:58
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia Anikó!
Elmélyülten olvastalak. Lenyűgőzően írsz. Amit Neti leírt, teljes mértékben úgy gondolom én is. Gratulálok! Remélem a csoda valóban új élet kezdete, mely örömteli...
Puszillak: Éva |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- edami Ideje: Július 02, hétfő, 07:31:50
(Adatok | Üzenet küldése) | Nagyon jo, hogy az "elet" hited ilyen sugarzoan szep vallomasban feltort.
Szeretettel: edami
|
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack ? avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- 102 Ideje: Július 02, hétfő, 12:12:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | szép gondolatsor, kevés méreggel, sokkal több gyümölcscukorral, csúcsminőségben tálalva. olvaslak és figyellek ám... :) p, százkettes |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- hori Ideje: Július 02, hétfő, 14:39:55
(Adatok | Üzenet küldése) | Most nagyon, de nagyon csodálatosat írtál! De ne feledd: Istennel könnyebb! :))
|
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Július 02, hétfő, 20:52:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Visszatértem... Nagyszerű alkotás, felülmúlhatatlan... |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- sete Ideje: Július 02, hétfő, 21:11:52
(Adatok | Üzenet küldése) | | Istenem, de szép! Csak ültem a soraid által körülölten… Panelunk sok-kockás, fáradt-kék egén a felhőket kerestem, összesimuló arcuk között a nap mosolyát, és a tiédet... De jó, hogy vagy nekünk, de jó! Csodaszépet alkottál, gyönyörű vagy Anikóm! |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack ? avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Július 03, kedd, 13:23:43
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Éppen az elmúlt órában ért egy ilyen csoda, a 24-ik óra, utolsó másodpercében... Napok, hetek óta így vagyok, ezernyi gond és teendö, megoldatlan kérdések között mindig megérkezik a segitség. Ezen gondolkodtam, mielött elolvastam cikkedet drága Anikó! S azon, hogy ha mégsem érkezne meg, akkor sem tehetek mást, mint folytatni az Életet, hinni, örülni annak, ami van.
Nagyon mélyen éríntett irásod, a szívemböl szóltál...
Szeretettel:
Zsuzsi:)) |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: Július 03, kedd, 14:50:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anikó - köszönöm a gyönyörű élményt...
|
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- lena1 Ideje: Július 04, szerda, 00:08:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Drága Anikó, írásod lenyűgözött, mert a csoda megtörtént Velem egy párszor és Én merem állítani, hogy ezek a csodák igenis léteznek. Köszönöm, hogy olvashattam. Puszi.Lena |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Július 04, szerda, 17:24:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Kedves Anikó! Nagyon örülök, hogy elolvastam az írásodat... teljesen feltöltődtem tőle ezen a hideg, esős délutánon...Azt hiszem az ilyen írásokra mondják: lélekemelő... És ismerős a "csoda" amiről írsz... az előtte és az utána, bennünk lezajló "folyamat"... és néha egészen apró dolgok is "csodát" művelnek.... Gyönyörű írás! |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- Lexi Ideje: Július 04, szerda, 17:37:41
(Adatok | Üzenet küldése) | Én még csak most jutottam el idáig, és csak csatlakozni tudok az előttem szólók jogos, helyén való és megérdemelt méltatásához.
Ez valóban egy kivételesen szép, lírai és lélekemelő írás, - még akkor is az, ha én tudom már a csoda mibenlétét is...
De én bízom abban a csodában, amelyik azon a bizonyos napon a segítségedre sietett.
Bízom benne, hogy mindig melletted áll majd, és mindig "megment", már azzal is, hogy VAN, - amit ezúton is köszönök...
Köszönöm szépen...
Az írásod gyönyörű, - de a gombóc itt ül a torkomban.
szeretettel: G. |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- Bluesky (ttbluesky@ctromail.hu) Ideje: Július 04, szerda, 18:48:31
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nem csak verset tudsz irni, aztamindenit mennyire jó irás ez te lány! |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- dzsini Ideje: Július 05, csütörtök, 12:16:11
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ez gyönyörű érdemes volt felnéznem ma ide! |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Július 07, szombat, 21:34:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Mert megtörténik.
... és akkor a Befogadás hadakozik bennünk, a "Miért éppen én?! " még hinni nem merő másikkal.
Csak Hidd! Mert megtörténik.
A Kezdet.
Ugye azon meg már túlmentél, hogy véletlenekre gondolsz?!
Igaz Utat!
fTJános
|
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- aranytk Ideje: Július 08, vasárnap, 19:10:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Meghatódva olvastalak, Anikóm... s mert életem során ilyen páratlan csodában nekem is volt már részem, tudom, érzem, mit éltél át. Én úgy hiszem, a Csoda maga a Gondviselés szerető üzenete. Hidd, hogy az a kilátástalan utolsó pillanat mindig, MINDIG visszafordítható. Hitet, Erőt kaptál. Fényt, Szeretetet. S úgy hiszem, a Köszönet nem lehet más, mit méltósággal viselni tovább a terheket, fel nem adni, csak menni, menni tovább az Úton, és hinni, hogy mindig vigyáznak ránk...
Ölellek, szeretettel: Kati |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- Jega (sibbe@freemail.hu) Ideje: Július 08, vasárnap, 20:47:38
(Adatok | Üzenet küldése) | | Megannyi apró csoda, bennünk és körülöttünk. Élet és halál, majd újjászületünk reggelente. Napok, hetek és évek. Névnélküliek, maradandó csodákkal. Remek írás Kedves Mangó. |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- Miszimaszi Ideje: Július 09, hétfő, 09:45:10
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ez csodaszép, Mangó! |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- Silverblue Ideje: Július 09, hétfő, 09:47:15
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyon így van, gyönyörú írás! Kézcsókkal! |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- Bluesky (ttbluesky@ctromail.hu) Ideje: Július 09, hétfő, 10:21:09
(Adatok | Üzenet küldése) | | ez még ma is csoda! |
|
|
|
|
|
Re: Cián és őszibarack – avagy a csoda anatómiája (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Július 30, hétfő, 12:55:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Visszatértem, s erőt merítettem ebből a nagyszerű írásból... |
|
|
|
|
|
|
