 |
Sztori: Lelkes Miklós: TÉRKÉP /AZ |
|
 |
A szemet vídámító színes térkép sok politikushoz képest relatíve becsületes, mert csak afféle félcsaló: képnek igazán kép, de térnek csak alig-alig tér. Nem csoda ez manapság, amikor alig-alig akad valaki, aki jó útra tér!
|
Az ember nézi a képet és eltűnődik, hogy arra tér-e a tér, amerre ő menni akar. A térkép azonban nagy ravasz: mutat hegyet, völgyet, kisvárost, nagyvárost, benzinkutat, áruházláncot, - csak azt nem utatja, amit keresnek rajta.
Persze, azért keresnek rajta, ugyanis jó áron eladják a boltban azoknak, akik úgy vélik: megtalálják azt, amit keresnek rajta. A hozzám hasonlóknak.
Nézem a térképet, velem sem tesz kivételt, mindent megmutat, amit nem keresek rajta, de amit meglátni szeretnék tarka ábrázatán, - azt nem!
Hohó! Rajtam nem fogsz ki, térképecském! Ha nem találom rajtad azt, ahová menni akarok, akkor oda megyek, ahová nem akarok! Kisbürgözd helyett Nagybürgözdre, Savanyúsóskád helyett Sóssavanyúkádra! Nem mindegy? Valaki itt is rí, ott is rí, mindenütt csak HUNGARY!
Igen, ez jó gondolatnak látszik, de mégsem bizonyul annak.Kiderül:Nagybürgözd sokkal unalmasabb falu Kisbürgözdnél, nincs ott csak egy tönkrement téesz, hét sovány tehén, meg tizenkét cigánycsalád /azaz bocsánat: romafamília!/, azok meg éppen az önkormányzattal perlekednek-huzakodnak. Mindkettővel: a nem-romával is, meg a romával is. Két önkormányzat, kettős élvezet…
Hazautazom, büntetésül kettészakítom a térképet, halmazati büntetésül a kukába dobom. Hűha! Ekkor az egyik szakadás szélén megpillantom rajta Kisbürgözdet.
Késő bánat…de sebaj! Majd jönnek új térképek, új bánatok…
|
Ideje: December 17, péntek, 20:27:12 - lelmik
|
|
| |
|
