Küzdőtér |
|
|
|
|
Jó a skizofrénnak , mert soha nincs egyedül? |
|
Az indigóval írt élet olyan veszélyes, mint mélyvíz úszni nem tudóknak.
Jákob és Ézsau óta ritka az irodalomtörténetben a hasonlóság témájának happy anding-es feldolgozása. Az lehet, hogyha két példányban létezünk, akkor csak másnaponként kell bejárnunk dolgozni, de dupla adót kell fizetnünk. A dupla dinamitként viselkedő hasonmás téma a filmvászonról visszatért az irodalomba, melyet nemcsak egypetéjű ikrek olvasnak. A XIX. században , amikor szinte divattá válik a hasonmás-motívum, az akkor még fiatal Dosztojevszkíj fantáziáját is megihlette és Chamissóhoz, Hoffmanhoz, Gogolhoz hasonlóan ő is megalkotja a maga kettévált életű, megkettőződött tudatú hősét, a tragikus és humoros sorsú Goljadkin urat. A nagy orosz lélek ismerősei számára könnyen belátható, hogy az orosz irodalomban a téma felbukkanása adóügyi okok miatt köevetkezett be. Gogol a pétervári novellák sikere után /melyben megírta az egyéniségtől elszakadt, önálló életet élő orr történetét/ hozzálátott, hogy a Holt lelek c. poémájában kiteljesítse az általa felfedezett motívumot. A XIX. század Oroszországában csak az a nemes rendelkezett italfőzési és mérési joggal, aki legalább kétszáz lelket, jobbágyot tudott felmutatni. Innen eredt a nemesek azon erőfeszítése, hogy a halottakat élőként tüntessék fel, s innen Gogol művének hátborzongató jellege. Dosztojevszkíj művében a szerencsétlen, balsikerekkel és metgaláztatásokkal terhes életű kishivatalnok harca a " másikkal", a sikerekben gazdag, pénzzel, életkedvvel, beteljesült szerelemmel, kitüntetésekkel rendelkező fiatalabb önmagával, törvényszerűen kudarcba, tragédiába torkollik. Dosztojevszkíj a drámát szinte teljesen belülről ábrázolja, realizmusa úgy villog, hogy irónia és belső megjelenítés szövődik teljesen egymásba. Az emberi lélek küzdelme legnagyobb ellenfelével-önmagával-ez a tárgya Goljadkin címzetes tanácsnok úr történetének. A lélektani ihletésű dosztojevszkíji epika remeklése csak látszólagos fantasztikus történet-valójában, mint az igazi lángelmének minden alkotása, mindnyájunk története. A hasonmás történet felbukkan Mikszáthnál, majd az amerikai Mark Twainnál teljesedik ki. Mark Twain ugyanis megírja a témát előbb, mint Koldus és királyfit, majd később Pudingfejű Wilson c. regényével dupláz rá-valahogy úgy, mintha drámaíróként megfogadná Arisztotelész tanácsát, ki azt írta, hogy az igazi művésznek tudnia kell témáját tragédia és komédia formájában Is megírnia. José Samarago, Nobel-díjas portugál író, legújabb regényének főhőse éppen depresszióval küszködik: történelemtanárként unalmasan telnek a napjai, s miután néhány éve elvált, belesavanyodott az egyedüllétbe. Van ugyan szeretője, aki szívesen hozzáemenne feleségül, de Tertuliano vele is szakítani akar. Egyszóval igen nagy szüksége lenne lenne valamire , ami kizökkenti jelenlegi állapotából. Élete ekkor váratlan fordulatot vesz, egy silány vígjátékban felfedezi tökéletes hasonmását-s ha eddig nem volt tisztában önmagával, igazi vágyaival, törekvéseivel, most még az is nehezíti helyzetét, hogy kettő van belőle. Elképzelhető, hogy ő csak valakinek a másolata? Egyáltalán, miként lehetséges a józan észnek a természet működésének ellentmondó tökéletes azonosság? És milyen /egyelőre beláthatatlan/ következményekkel járhat ez a felfedezés?Feldúltan nyomozni kezd, s egyszercsak egymással szemben állnak ők ketten: Tertuliano Maximo Alfonso és a hasonmása, egy színész, akinek még az újjlenyomata is pontosan ugyanolyan, mint az övé. Samarago legújabb regényében meghökkentő fordulatokban bővelkedő történetet sző a világirodalom egyik hagyományos témája, a hasonmásmotívum köré-s nemcsak az irodalmi előzmények, hanem amű groteszk-sejtelmes atmoszférája is tragikus végkifejletet sugall...
|
Ideje: április 03, szombat, 11:25:08 - thkerekes
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
|
|
|
|
|
"Jó a skizofrénnak , mert soha nincs egyedül?" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|