| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Kedd, november, dél... |
|
mango
 |
Koppantak a durva, élesen húsba fúródó és mélyre metsző mondatok... |
Nincs bocsánat.
Sem ma, sem holnap, sem ezután.
Az asszony úgy érezte, hogy ebben az idegemésztő, egyensúlybontó pillanatban, így déli 1 óra körül, melynek célja csakis „önelvesztése”, egyénisége lebontása, tudata érzéktelenítése lehetett – már-már elérte célját a fia. Amennyire csak velőt-csorrantó fájdalmat okozni lehetett: abban remek munkát végzett…
Koppantak a durva, élesen húsba fúródó és mélyre metsző mondatok, és hangos csörömpöléssel törtek ezer és ezer darabra a konyha nagy, fehér járólapjain…Szilánkokká, mely szilánkok minden egyes picinyke része – mint egy-egy mérgezett hegyű nyíl - testében rezegve állt volna meg… Még csak megmagyarázni sem tudta senkinek, mit érez, mekkora üresség ásít benne, miután a fia köszönés és egyetlen pillantás nélkül rácsapta az ajtót. Csak állt a konyha közepén elárvultan, egyedül az egész világgal, a mindenséggel szemben, - nem mozdult, csak annyit érzett, hogy a lelkét épp most dobták bele egy szalámiszeletelőbe, és az ott csendben, lassan szétforgácsolódik: megsemmisül, nincs, eltűnik, meghal.
A nagyfia...
Több mint huszonöt éven át önmaga egyik fele, a legkisebb túlzás nélkül is állítható: élete volt ez a nagyra nőtt, talán nyers, talán túl kemény, talán túl öntörvényű srác, aki a maga utánozhatatlan módján lakta be anyja életét, kitöltve ott csaknem az összes, rendelkezésre álló helyet. Épp csak annyi „űrt” hagyott maga mellett, amennyibe a testvére is még emberléptekkel mérhető módon elhelyezkedhetett. Valami mélységesen mély kapocs volt anya és fia közt.
…legalábbis azt hitte az asszony, - egészen addig a novemberi kedd délig. Most tudta meg, hogy ez nem így volt. Hitetlenkedve és teljes valójában értetlenül – mintegy önmagának - ingatta a fejét, akárhányszor ez eszébe jutott. És azóta a napjai azzal teltek, hogy ez a gondolat és fájdalom percről percre szőtte magát a lelkében. Eddig azt hitte, hogy a „szívfájdalom” szó merő stílfordulat; most már tudta, mit jelent. Erős fizikai érzés, fájdalom, kín, mely szüntelenül tépi, falja belülről.
A fia elment, kilépett az életéből, és még csak a pontos, akár csak halványan megfogalmazható okát sem tudta.
Hozzávágta a hiányát, - és magára hagyta a fájdalom, a bánat és az alatt a hiány alatt összeroskadt anyját.
A rászórt „szitkok” alapján mindenért hibásnak kellett volna éreznie magát: még csak azért is, amiért megszülte azon a régi, csodaszép és feledhetetlen, boldogságtól részeg napon. Amiért nem volt annál is erélyesebb, mint ahogy annak idején nevelte őt; amiért az apja egyénisége feloldódott az italban; amiért a gyermekkorában érték olyan traumák, amitől nem csak ő, de az anyja is épp úgy szenvedett, - és egyáltalán: mindenért. Még azért is, amiért „túlságosan” szerette…Ezt is most tudta meg…Idáig azt hitte, jó anyja a gyerekeinek. Tévedett. Tévedett…?!
Most volt igazán hálás a sorsnak, hogy van még egy gyereke…Legalább ő megmarad neki. Erre a gondolatra szívéből az arcáig futott a mosoly. Talán nem marad teljesen egyedül…A kisebb gyerek és a váratlanul talált, utolsó boldogság, az ívelt, férfias szemöldök alatt felragyogó meleg, csodaszép és szeretettől sütő szempár majd segít. Bízott benne, hogy legalább ebben nem téved. Igaz, néha félt és kétségek gyötörték, (talán még oka is volt rá…) de most erre nem akart gondolni. Hinni akarta, hogy a lánya és a delejes szempár tulajdonosa megmarad neki, - mert ha ők sincsenek: senki nem tudja tovább ezen a földön tartani. Már régóta tudta, hogy a halál teljes figyelmünket lekötő, mindenfajta mellébeszélést és bandzsítást kizáró tevékenység, - a születésünk első másodpercében beszippantott levegővételnél is fontosabb és jelentőségteljesebb. Lemészárolva érezte magát, szinte az egész asszony egyetlen szabad idegvégződés lett. Valami létfontosságú húr pattanhatott el benne ezen a napon, mert egy olyan különlegesen érzéketlen kábulatba került, hogy sem enni, sem megnyugodni nem tudott. Ha nincs mellette a lánya és egy határozott, de simító szavú kedves férfi: már rég hátat fordított volna a létnek.
Az asszony keserű, mélyről szakadó és mázsás súlyú sóhajjal nyitott be a fürdőszobába, mert meghallotta, hogy a mosógép beteg nyikorgással befejezte a centrifugálást: a régi gép már lassan cserére szorul. Lassú mozdulattal nyitotta fel a tetejét, - és elkezdte kiszedegetni az illatos, nedves ruhadarabokat.
Elmosolyodott, mikor egy fekete férfiinget emelt ki onnan. A mosoly épp leheletnyi volt csak, és ahogy végigsuhant az arcán, mintha kicsit megszépítette volna azt.
Furcsa gondolatai támadtak, és ezek a kósza értelmi irritációk szinte egymás sarkára tapostak a fejében.
Arra gondolt, hogy amikor épp becsukódik előttünk egy ajtó rémületesen nagy robajjal és eresztékeiben recseg-ropog minden körülöttünk, - egyszerre csak felpattan egy másik, ami bár nem pótolja az épp végképp becsapódottat, de erőt tud adni a továbbéléshez…Erő. De nagyon nagy szüksége volt most erre…
Az asszony fogta a kezében a fekete inget, simított egyet a gallérján egy könnyed és szelíd mozdulattal, ahogy a vállfára felakasztotta, és a patentokat kezdte egyenként, automatikusan bekapcsolgatni…
Hirtelen azon kapta magát, hogy szinte imádkozik, arra kérve sorsát, hogy ha valaha is keresztútra lökődik, és végképp minden összeomlik az életében, mentessen fel a döntés elviselhetetlen joga alól: ne kelljen ítélkeznie, sem önmaga, sem fia felett. Önmaga felett azért ne, mert a lelkiismerete teljesen tiszta volt, - a fia felett pedig természetesen nem akart…Még most is pont úgy szerette, mint születése óta. …mitől is változott volna meg…?!
Az asszony feszített önuralommal, de egy csöpp lágy vonással szája szegletében utolsót simított a fekete ingen.
Talán ekkor egy pillanatra boldog volt.
|
Ideje: November 26, szombat, 16:02:24 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Kedd, november, dél..." | Belépés/Regisztráció | 25 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- cincoka Ideje: November 26, szombat, 16:26:23
(Adatok | Üzenet küldése) | | Rátapintottál az anyai önzésre. Arra pillanatra,amikor a fiúgyerek végleg kiszakad,leválik a hozzás foggal-körömmel ragaszkodó anyáról. Mert a lagtöbb fíús anya hibája,hogy nem tudja elengedni a fiát,és ha az megnősül,s ki akar lépni az anya életéből,minden alkalmat felhasznál,hogy visszaszerezze.Sok házasság az anyós lehetelen viselkedésén bukik meg. |
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- mango Ideje: November 26, szombat, 17:30:01
(Adatok | Üzenet küldése) | ...cincoka, ma valami furcsa konstelláció lehet...Én nem erről akartam szándékaim szerint írni ebben a novellában, - de ha te ezt olvasod ki belőle, az sem baj...
Szó nincs itt a "fiúgyerek végleg-elszakadásáról", - csakis az én hibám lehet, hogy tompa fakéssel nyúltam a témához és képtelen voltam visszaadni egy anya őrületes fájdalmát, amikor a saját gyermeke - vélt vagy valós bűnök miatt, - végleg hátat fordít szülőanyjának, és felszámolja vele végleg a kapcsolatot...Ez egy családi dráma és életvezetési válság: de ezek szerint nem jól van megírva.
Sajnálom, cincoka, - a hiba minden bizonnyal az az én "készülékemben" van :)
Azért köszönöm, hogy olvastál. :) |
]
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: November 26, szombat, 18:59:57
(Adatok | Üzenet küldése) | | Egyet ne felets:mindig van visszaút. És a tékozló fiúnak mindig megbocsájt a szüléje. |
]
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- mango Ideje: November 26, szombat, 20:05:55
(Adatok | Üzenet küldése) | | A szüléje igen...És a fiú...?! |
]
|
|
|
|
|
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- soman (soman@vodafone.hu) Ideje: November 26, szombat, 17:35:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Prózád - akár verseid - áttetsző, mély, érzékeny és lágy, mint egy hárfa rezdülése. Nem szorulsz dicséretre, de lenyűgöző, ahogy így dél, egy óra körül finoman átsiklik bennünk ennek az asszonynak az érzése, fájdalma, gondolata. |
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- mango Ideje: November 26, szombat, 17:58:20
(Adatok | Üzenet küldése) | Hálásan köszönöm neked soman, hogy értő szemmel és "füllel" azt olvastad ki belőle, amit én írni akartam.
Igen...Ez egy anya nagy-nagy fájdalma lehet.
Köszönöm még egyszer,sőt, sokszor.:) |
]
|
|
|
|
|
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- Maurice Ideje: November 26, szombat, 17:48:40
(Adatok | Üzenet küldése) | Dicsérni jöttem mangot, nem ....
Nagyon jó írás, sűrű szövésű kemény mondatok, úgy tekergőznek és kapaszkodnak, mint elszabadult villamosvezetékek, melyek minden érintésre kisülnek... |
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- mango Ideje: November 26, szombat, 18:07:56
(Adatok | Üzenet küldése) | ...köszönöm, Maurice. Nagyon...
Te és soman visszaadtátok megtépázott hitemet, hogy hályogkovács módjára nem tudom átadni a bennem megszülető gondolatokat azoknak, akik olvasnak engem...
Azt szerettem volna, hogy a sorok "minden érintésre kisüljenek", és ahogy soman írta, "így dél, egy óra körül finoman átsiklik bennünk ennek az asszonynak az érzése, fájdalma, gondolata."
Köszönettel tartozom tehát, méghozzá duplán...Vagy inkább triplán.
Az olvasásért és a dicséretért - de leginkább az értő fülért, szemért.... Ha sikerült megértetnem magam, - azt Neked és a bölcs tanításaidnak köszönhetem... :)
|
]
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- mango Ideje: November 27, vasárnap, 10:43:47
(Adatok | Üzenet küldése) | ...annyira remélem, és bizakodom vak, konok, legyőzhetetlen hittel, hogy EZUTÁN is lesz még mit megköszönnöm...
"Most bút fogan a szív,
de türelmet tanul..."
Tanulom...És várok. |
]
|
|
|
|
|
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: November 26, szombat, 18:11:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anikó,
Nagyon jól írsz prózát is. Jól érezteted az anyai érzés mélységét, a sokszor felmerülő problémákat is, amelyek néha nagyon súlyos következményekkel járhatnak. Bizony sok ember él úgy, hogy a gyermekei nem törődnek vele, mert az élet nehézségeiért,- melyet a mai fiataloknak többszörösen nehéz elviselni- a szülőket okolja a gyermek. A nagy különbségek, melyek az emberek megélhetési viszonyai között van, irritáló egy fiatalnak, és még nem elég bölcs, hogy belássa, a szülőnek sem mindig van lehetősége máskép élni, többre vinni, mint amit elért életében.
Nagyon tetszik a végén a bizakodás a jövőbe, hisz tényleg azt mondják, ha isten becsuk egy kaput, azért valahol biztos nyit egy ablakot, valószínű nem pontosan idéztem, de valami ilyesmi az értelme... Gratulálok.
Szeretettel Anna :) |
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- mango Ideje: November 26, szombat, 18:18:42
(Adatok | Üzenet küldése) | Köszönöm Annám, - akkor mégsem kell mély búnak eresztenem tán a fejemet - már ami az "íráskészségemet" illeti, és amely pár perccel korábban egy csepp csorbát szenvedett :)
De elbízni sincs okom magam, tudom. Ennyi telik, és ezzel kell megelégednem...
Köszönöm, hogy olvastál... :) |
]
|
|
|
|
|
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: November 26, szombat, 19:33:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szia Anikó!
Gyönyörű az írásod, mélyen megérintett.
Bántani csak az tud, aki fontos nekünk, de nem hiszem, hogy egy fiú végleg hátat fordít az anyjának. Majd ha lehiggad, átgondolja a dolgokat, visszasomfordál és bocsánatot fog kérni. Addig... addig viszont mások ott vannak vele, neki. Gondolni kell arra is, hogy ezeknek az embereknek mennyire fontos az ő közelsége
Szeretettel: Andi. |
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- mango Ideje: November 26, szombat, 20:08:06
(Adatok | Üzenet küldése) | ...igen, gondolom, minden olyan anya, aki kénytelen ezt átélni, - mind ebben hisz...És bízik...Azt hiszem...
Köszönöm, hogy olvastál, Andikám. |
]
|
|
|
|
|
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: November 26, szombat, 19:53:03
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megrendítően szép írás, mango. Az érzelmek szinte sütnek a sorokból, mélyen átérezhetően. Hallani a csapódó ajtót, hallani az asszony szívverését, szinte látom a kétségbeesést. És igen... az anyai szeretet vmi semmi máshoz nem fogható dolog. Az anya is haragszik, dacol, vádol, hibázik - nem is egyszer -, de egyikkel sem tudja kilökni a szívéből az érzést a gyereke iránt. És ez így van jól, így kell lennie. Köszönöm az élményt! |
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- mango Ideje: November 26, szombat, 20:10:17
(Adatok | Üzenet küldése) | Netikém, mi, akik ismerjük ezt a semmi máshoz nem fogható és hasonlítható érzést, - mind megértjük az olyan szörnyű tragédiát átélő anya sorsát, mint novellám főhősnőjéét.
Sose kelljen közelről megismerni...
Köszönöm, hogy itt jártál. :) |
]
|
|
|
|
|
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: November 27, vasárnap, 03:40:35
(Adatok | Üzenet küldése) | Nehéz napok. Nem hiszem, hogy egy gyerek valójában el tud szakadni az anyjától, legfeljebb úgy tesz. (De vajon miért történhetett ez meg?) Az írás természetesen kiváló, tetszett! Átéreztem!
|
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- mango Ideje: November 27, vasárnap, 08:14:11
(Adatok | Üzenet küldése) | Köszönöm, hori, bizony nehéz napok lehetnek...Senkinek se kelljen átélnie...
Köszönöm, hogy itt jártál. |
]
|
|
|
|
|
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- hontalan Ideje: November 27, vasárnap, 08:28:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anikó!
Nem nagyon tudok mit írni.
Hisz nekem nem adatott meg az anyai szeretet érzése, de mint apa, már éltem át fájdalmakat.
Írásod segít éreztetni a nagy fájdalmat, kínt, amit egy anya érezhet gyermeke -valószinűleg- meggondolatlan lépése miatt.
Tisztelettel: hontalan |
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- mango Ideje: November 27, vasárnap, 09:00:09
(Adatok | Üzenet küldése) | Köszönöm, hontalan, - igen, egy apa is érezheti azt a kínzó fájdalmat, amit főhősnőm a novellában.
Nagy fájdalom, nem szűnű, - úgy gondolom...Ilyenkor tán az idő sem segít...Sőt...
Köszönöm még egyszer, hogy itt jártál.
|
]
|
|
|
|
|
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- Paulus (pogonyi.pal@chello.hu) Ideje: November 27, vasárnap, 08:56:17
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Remek vagy prózában is. Az írás tartalmáról: a fiak (a gyermekeink) szoktak ilyesmit csinálni, de tudni kell, az életben semmi sem végleges, főleg nem egy anya-fiú kapcsolatban, az nagyon mély gyökerű kapcsolat, eltéphetetlen. Van persze gyűlöleten is alapuló, de az is ugyanolyan érzelmi intenzitású. És az idő a legjobb sebgyógyító. Az is igaz, gogy gyermekeink jelleme, tettei a mi tükürképünk, a hibái a mi hibáink, stb. csak ezt nagyon nehéz bevallani magunknak. |
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- mango Ideje: November 27, vasárnap, 09:05:21
(Adatok | Üzenet küldése) | Köszönöm,Paulus értő, okos szavaid, - és teljesen egyet is értek veled.
Történetem hősnőjét valószínűleg az éltetheti még, hogy "...de tudni kell, az életben semmi sem végleges,..." - talán megoldódhat az ő gondja is...Talán...
Köszönöm, hogy itt jártál, és hálás vagyok a dicsérő szavakért. |
]
|
|
|
|
|
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- Khama Ideje: November 27, vasárnap, 09:24:59
(Adatok | Üzenet küldése) | | Félreérthetetelen, nagyon jó írás. Minden anya attól tart és reszket, hogy elveszíti a gyerekei megbecsülését, szeretetét (nem abban a formában gondolom amiről Cincoka beszélt). A gyerekek követnek el hibákat, néha a szülőket okolva saját kudarcaikért... hogy aztán később visszatérjenek a bután elhagyott anyai szeretetbe. |
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- mango Ideje: November 27, vasárnap, 10:36:53
(Adatok | Üzenet küldése) | ...csak nagyon csendesen, fojtott hangon és hálásan megköszönöm szavaidat,khama...
|
]
|
|
|
|
|
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: November 28, hétfő, 06:46:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon jó írás, minden benne van. Az én gyerekeim még nagyon kicsik, így csak gyermekként éltem még át azt, amiről írsz. Vannak olyan definíciók, hogy a gyermek kölcsönkapott ajándék Istentől, illetve vendég a háznál. El kell őket engedni, hogy visszakapjuk őket. Ha majd a fiadnak is lesznek gyermekei, rájön, hogy a szülőséget nem lehet jól csinálni. Én legalábbis mindig a hibáimmal szembesülök. |
Re: mango : Kedd, november, dél... (Pontok: 1)
- mango Ideje: November 28, hétfő, 09:31:30
(Adatok | Üzenet küldése) | Bogikám, nagyon köszönöm kedves szavaidat, - a "definíciód"-at megjegyeztem, annyira szép...
"A gyermek kölcsönkapott ajándék Istentől..."
Köszönöm hogy itt jártál nálam. :) |
]
|
|
|
|
|
|
