| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Álláskeresés |
|
chokito
 |
Aki próbálta már, tudja, hogy nem semmi a dolog. És minél európaiabbak leszünk, annál több mindenre oda kell figyelni, ha rákényszerülünk. |
Elnézést kérek mindazoktól, akikben esetleg olyannyira túltengene a mazochizmusért felelős génállomány, hogy újabb írásaim majdani hiánya égető gyomorideget okoz majd náluk. Sajnos egyéb elfoglaltságaim (melyeket rögvest részleteznék), valamint a sorsom alakulása feletti aggodalmam (melyet rögvest részleteznék) arra késztetnek, hogy felülbíráljam eleddig ellenállhatatlanul hömpölygő közléskényszerem iránti rém elfogult engedékenységemet. Nos, az történt, hogy találtam egy cikket. Ez önmagában még nem szokott rendkívüli eseménynek számítani, ritkán okoz nálam traumát. Az azonban már előrevetítette a hamarosan bekövetkezendő tragikus események láncolatát, hogy ráadásul el is olvastam. A kezdeti, "az én koromban már nem csodálkozik az ember semmin" típusú gondtalan, már-már unott hangulatom a cikk végére reszkető kezű, sápadt arcú, kezet erősen a szívre szorító, levegő után kapkodó csupa-csupa rémületté vált.
Most nem akarom ecsetelni, hogy milyen érzés, amikor az ember 40 felett (minél felettebb, annál inkább!) bizonytalannak érzi a munkahelyét. Azt pláne nem, hogy milyen, ha már el is vesztette. Némi empátiával és a világban való nyitott szemű körülnézéssel erről lehet némi fogalma mindenkinek. Írtam már valahol, de annyira megrázta pici, ám annál flegmább, érző lelkemet, hogy egészen mélyen belém rekedve, úton-útfélen feltör belőlem: volt egy munkahely, amit jól meghírdettek, és én jól jelentkeztem is rá. A hírdetésben leírt kívánalmak annyira illettek rám, hogy húszszor is elovastam, nincs-e odaírva a nevem is? Mint az őrült, ki letépte láncát, tárcsáztam a megadott telefonszámot. Nagyon kellemesen elcsevegtünk, érződött, hogy tulajdonképpen tényleg csak azért nem szerepelt a nevem a hirdetésben, mert nem tudták, hogyan kell írni, megsérteni meg a világért sem akartak volna. A telefonszámomat nem találták, és féltek az adatvédelmi ombudsmantól is. Meg a kisebbségügyitől is, meg a kirekesztésügyitől is, meg a versenyhivataltól is, meg mindenkitől. Biztosítottam a tagot, hogy részemről nincs harag, azon a kis neheztelésen meg megfelelő fizetés ellenében hamar képes leszek túltenni magam, amit azért éreztem, hogy miért vártak eddig a felvételemmel. Lényeg a lényeg, mertek nagyot álmodni, és remélték, hogy a pontos személyleírás alapján magamra ismerek. Azt mondja végezetül az ürge: "még egy utolsó kérdés ...". Mondom magamban, "o.k., gondolom most kérdezi majd meg, mikor tudnék munkába állni, hát kérdezzen nyugodtan". "Hány éves is vagy?" Mondom az igazat, és csakis az igazat, hogy 45. Hiszen akkor még őszinte ember voltam, az ordítás és a toporzékolás csak később jött. A válaszomra adott válasza hatására. Azt felelte ugyanis, hogy "Óh, hát nem matuzsálemeket keresünk!". És a vicc az egészben, hogy akkor még tényleg csak egy kis pisis, 45 éves kamasz voltam! Na mindegy, kb. ennyit előzetesen az esélyekről.
Úgy 4-5 évvel ezelőtt megdobbant a szívem annak hatására, hogy olvastam egy újságban: Amerikában megint az idősebb korosztályt részesítik előnyben a munkaadók. Az indok: rájöttek, hogy hiába az ifjonti hév, meg az ifjonti vagányság, meg az ifjonti "vág az agyam, mint egy szamurájkard a nyóckerben", az sem árt, ha van mögötte némi munka- és élettapasztalat. Annyi minden begyűrűzik Amerikából, talán még az én életemben ez is be fog. Gondoltam én. Mint afféle, régi, begyöpösödött ember, egyre jobban ragaszkodtam ehhez a rögeszmémhez. És ismét elkezdtem álláshirdetéseket böngészni. Ám, beütött a krach, rátaláltam a már említett cikkre! A címe: "Rettegj álláspályázó, a világháló mindent lát!". Ne menjen le a nap idézetek nélkül, íme néhány sor belőle:
"Referenciák, diplomák tömkelege és hosszú évek munkatapasztalata mellett is egyre több amerikai cég tanácsol el egy-egy munkavállalót még a felvételi elbeszélgetés előtt. Hogy miért? Az Internet forradalmian új dimenziókat nyitott a személyzeti kiválasztás módszertani rendszerében."
.
.
.
"Az új módszer 'áldozata' volt Maja Skipp amerikai munkavállaló is, akit egyetemi végzettsége, német-angol nyelvtudása és 100%-os személyiség-teszt eredménye ellenére visszautasított valamennyi nagyvállalat. A hölgy kiváló teszt eredményei láttán
nyilvánvalóan visszahívást várt, ám mikor a HR-vezető felvilágosította a visszautasításról, illetve annak okáról, végképp kétségbe esett. Az ok ugyanis így hangzott: "Rákerestem a nevére az Interneten és mivel egy hihetetlen blog-ra találtam, ezért inkább mást vettem fel". Maja Skipp több millió más emberhez hasonlóan egy internetes blog-ban osztotta meg a nagyvilággal mindennapos gondolatait. A blog-hoz képeket is csatolt. Mivel az internetes naplót már jópár évvel ezelőtt kezdte el írni, így néhány -fiatalként még viccesnek számító- kompromittáló céges fényképet is feltett a világhálóra. Az amerikai munkáltatók azonban ezt nem találták annyira viccesnek."
Nos, mint már az elején is említettem, sorsom alakulása feletti aggodalmam arra késztet, hogy az ihletett alkotás, folyamatosan elkövetett népőrjítés helyett tűvé tegyem inkább a világhálót. És töröljem az összes olyan ott elhelyezett beírásomat, cikkemet, szösszenetemet, amely munkával, munkahellyel, főnökkel, munkahelyre, vagy onnan történő utazással, stb. foglalkozik. Mégha csak célzás szinten, esetleg csak futó megjegyzés formájában is. De törölnöm kell azokat is, amelyek neadjisten bármiféle politikai hovatartozást, mégneadjistenebb semlegességet tükröznek. Mit tudom is én, mi a jó a reménybeli jövendőbeli munkaadómnak??? Törölnöm kell minden olyat, amely bármilyen nevet tartalmaz, elvégre sosem tudhatom, ki kinek a kicsodája! De törölnöm kell az egészségi állapotomra akárcsak célzást tevőket is, mert ...
Mert törölnöm kell, és kész! És törölnöm kell a túl komor, vagy a túl vidám hangulatú írásokat is. Egyik sem vet igazán jó fényt rám, ha azokból akarnak az általános tulajdonságaimra következtetni. De épp ezért törölnöm kell a semleges hangulatú írásokat is, a végén még amolyan se víz - se tűz, langyos, unalmas embernek fognak tartani. Mi maradt még? Azt hiszem, semmi. Illetve, azt hiszem, ha mindezeket megtalálom, AKKOR nem marad semmi.
És akkor meg majd azért nem fogok kelleni senkinek, mert nem vagyok elég aktív.:-(((
Aztarézfánfütyülőjét! (<= ez egy rém cifra káromkodás némiképp kozmetikázott változata)
Azt hiszem, marad mégis minden a régiben. Először is, emlékeim szerint elég sok, írásban elkövetett bűncselekményt szórtam szét a hálón, nem lenne kis munka felkutatni őket. Másodszor: ahhoz, hogy eldönthessem, melyik cikkem, beírásom miért törlendő, megint végig kellene olvasnom őket. Akkora bűnöm azért meg már csak nincs, hogy ekkora legyen a büntetés! Harmadszor: azért mégiscsak régóta esedékes lenne összeszednem ezeket a írásokat. Ha elegendően sok munkahelyre jelentkezem, maguk a HR-esek fogják összeállítani számomra a listát!
Csak meg ne tudják, hogy tulajdonképpen ez volt a hátsó szándék!
Még rájönnek, hogy mindezek tetejében még iszonyúan lusta is vagyok!:-)))
|
Ideje: Február 05, vasárnap, 09:24:24 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Álláskeresés" | Belépés/Regisztráció | 11 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Álláskeresés (Pontok: 1)
- soman (soman@vodafone.hu) Ideje: Február 05, vasárnap, 10:41:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Megdöbbentő gondolatmenet. Most megyek, azonnal letörölöm a blogjaimat. |
Re: Álláskeresés (Pontok: 1)
- Chokito Ideje: Február 05, vasárnap, 10:48:36
(Adatok | Üzenet küldése) | | Azért ne kapkodd el!:-)))) Szerintem a HR-esekkel kellene kiszúrnod valahogy, nem velünk!:-)))) |
]
|
|
|
|
|
Re: Álláskeresés (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Február 05, vasárnap, 13:12:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szerintem Magyarország még nem tart itt. De én is megdöbbentőnek találom. |
Re: Álláskeresés (Pontok: 1)
- Chokito Ideje: Február 05, vasárnap, 20:23:29
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nem akarok vészmadárkodni, de sok minden begyűrűzött már Magyarországra ... Sajnos azok a leggyorsabban, amelyek a kellemetlenebbek. |
]
|
|
|
|
|
Re: Álláskeresés (Pontok: 1)
- mango Ideje: Február 05, vasárnap, 13:51:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | ...jaj, ne mááár, chokito :((
Ez rémisztő...Van egy blogom, de csak 2 mondat van benne, - assssszem, így is marad... :))
A (döbbenetes tartalomtól függetlenül) jót derültem, - szeretem ezt a fajta pikírt humort :) |
Re: Álláskeresés (Pontok: 1)
- Chokito Ideje: Február 05, vasárnap, 20:35:28
(Adatok | Üzenet küldése) | Aranyos vagy, hogy ijedezel, de ne tedd.:-))) Már döntöttem. Megvárom, amíg összeállítják a bibliográfiámat. Amilyen szétszórt tudok lenni időnként, ők biztos precízebben összehozzák.:-))))
Ha meg már megvan, akkor meg minek törölném? Beperelnének bizonyíték megsemmisítése miatt. Hiányzik az nekem? :-))))
Így is egy frászban vagyok! Ha látnák a fiókomat, az már bőven elég lenne a bizonyíték visszatartása vádjához!:-))) |
]
|
|
|
|
|
Re: Álláskeresés (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Február 05, vasárnap, 17:32:08
(Adatok | Üzenet küldése) | Mint HR-es, megnyugtatok mindenkit, hogy nem érünk rá azzal foglalkozni, hogy bárkit is leinformáljunk, akár csak az interneten is. Diszkriminálni kor, nem, vallási illetve nemzetiségi hovatartozás alapján bűncselekmény. Nyugodtan be lehet perelni ezért egy céget, bár bizonyítani nem könnyű. Bizonyos munkaköröknél azonban tényleg előnyösebb fiatalokat foglalkoztatni, különösen, ahol nagyfokú rugalmasság, megfelelő technikai, műszaki, számítástechnikai ismeret (ebben az idősebbek hátrányban vannak), idegennyelv-ismeret, reprezentatív külső szükségeltetnek. Elvégre nem tehetünk meg ügyfélszolgálatosnak, vagy üzletkötőnek, netán reklámarcnak egy előnytelen megjelenésű hölgyet pl. De sokszor a hiányzó számítástechnikai ismeret a probléma. Manapság pedig anélkül levegőt sem igen lehet venni. A fiataloknál ez ugye legtöbbször nem gond, viszonylag gyorsan elsajátítják, de a negyven-ötven fölötti generáció túlnyomó többsége számára az egész számítógép egy nagy misztikum.
És bizony sokszor a tanulási hajlandósággal is baj van.
De mindezek ellenére a munkaadók lassan már ráébredtek arra, hogy az idősebb korosztályba tartozó munkavállaló megbízhatóbb, rá hosszú ideig lehet számítani, és sokkal inkább megbecsüli a munkahelyét, mint az iskolapadból frissen szabadult ifjú titán, aki magabiztosabb a munkahelykeresés terén, és nagyon hamar lelép, ha valami nem tetszik neki.
|
Re: Álláskeresés (Pontok: 1)
- Chokito Ideje: Február 05, vasárnap, 20:40:03
(Adatok | Üzenet küldése) | Sok mindennel egyetértek, sok mindennel nem. Csak két dolgot emelnék ki.
A bármi alapján történő megkülönböztetés bűncselekmény.
Nos, igen. Valóban büntetendő. Te hallottál már ilyen esetről? Mi volt az ítélet? De kiváncsi lennék arra is, hogy mit lehet elérni egy ilyen perrel? Munkahelyet nem, az biztos.
Azt írod, hogy a munkaadók lassan ráébredtek ...
Ad 1. Tényleg lassan.:-)))) Iszonyú lassan.
Ad. 2. Aki rájött erre a munkaadók közül, az meg sajnos leginkább arra jött rá, hogy az idősebb generáció igenis zsarolható a munkahelyével. Tetszik neki, nem tetszik, vért izzad, mire jobbat, kevésbé megalázót talál. Tehát elvileg bármit megtehetnek vele. És azt meg is teszik.
Megértem, hogy véded a mundér becsületét, ez teljesen jogos elvárás Veled szemben. De erre a reprezentatív külsőre nem kellett volna ...
Megbántottál.:-(((
|
]
Re: Álláskeresés (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Február 05, vasárnap, 21:16:53
(Adatok | Üzenet küldése) | Egészen biztosan voltak/vannak ilyen perek, és ha bizonyítani tudta az illető, akkor a céget meg is büntették. A munkaügyi perek amúgy minden cég mumusa, mert legtöbbször a munkavállaló nyeri, ugyanis a törvény jobban mellette áll. Ezt minden munkaügyis jól tudja. De a legtöbb munkavállaló a legalapvetőbb jogaival sincsen tisztában. Így aztán relatíve elég kevés per van. Az sem igaz, hogy aki pert indít a cége ellen, az nem kaphat többé állást. Minket például kötelezett a bíróság, hogy visszavegyünk egy alkalmazottat, aki lopási ügybe keveredett, csak mert nem volt elegendő a bizonyíték. Így aztán szabadon lophat tovább...
A munkaadók között pedig vannak, akik szívesen alkalmaznak idősebbeket. A mi cégünknél (pedig multi) vannak szép számmal ötven felettiek is. Szükség van a tapasztalatukra, megbízhatóságukra, és nincsenek jobban kihasználva, mint bárki más. Persze szélsőséges esetek, és embertelen főnökök mindenhol vannak. Szerintem a kisebb cégeknél, családi vállalkozásoknál jellemző, ahol be sem jelentik a dolgozókat. Ott aztán bármit megcsinálhatnak velük. Ezen kiscégek vezetői/tulajdonosai pedig (személyes tapasztalat) legtöbbször aluliskolázott, nem túl intelligens emberek, hogy mást ne mondjak róluk. A sok rossz tapasztalat nyilván inkább innen ered.
Ami pedig a külső tulajdonságok előnyeit/hátrányait illeti, hát eszemben sem volt megbántani Téged, már csak azért sem, mert semmit sem tudok Rólad, azt sem, hogy fiú vagy lány vagy-e. Csak a tényeket közöltem, az elszomorító tényeket. Dehát mindannyiunknak meghatározzák a fiziológiai adottságai a pályáját, nemde? Elvégre nem lehet mindenki balettáncos, énekesnő, vagy világbajnok úszó. Akkor most elkeseredjünk? |
]
Re: Álláskeresés (Pontok: 1)
- Hanna Ideje: Február 07, kedd, 13:02:28
(Adatok | Üzenet küldése) | Sziasztok!
Mint HR-es (akárcsak Audrey) én is beleszólnék a vitába, ismertetve az énn álláspontom ami a reprezentatív külsőt és a többi dolgot illeti. Szerintem igazából, ha valakinek nincsenek meg is a szépség - egyébként is relatív - tulajdonságai, azért az is sokat tehet az ügy érdekében. Esztétika és harmónia szerint, ugyanis egy olyan külső, amire odafigyelnek és nem esnek túlzásokba, mindig szép és esztétikus. Ma már nincsenek olyan dolgok, amiket egy szép hajjal, szolid sminkkel, egy odafigyeléssel kiválasztott ruhatárral ne lehetne ellensúlyozni, az urak esetében pedig szerintem a minimum, hogy az állásinterjúra öltönyben érkezik és borotválkozva.
Ami ennél is fontosabb, az a megfontoltság. Igenis egy interjú előtt fel kell készülni, hogy vajon milyen kérdésre, hogyan is fogok válaszolni, mik azok az előnyös tulajdonságaim, amelyeket szeretném, ha észrevennének, mik azok a tapasztalatok, amelyek a megpályázott állásra fontosak lehetnek. Ma már az interneten is ezer és egy helyen találhatók interjútechnikákról szóló leírások, típuskérdések...
A többihez pedig. Egy jó HR-es, illetve kiválasztási specialista sosem diszkriminál, mindenkivel ugyanúgy viselkedik és főleg nem hoz fel olyan kérdéseket, hogy hány éves a jelölt. Ügyel arra, hogy valahogy úgy kezdjen mondatokat, akár telefonban is, hogy: "Ha jól sejtem Ön középkorú..." és ehhez hasonlók.
Egyébként, hogy a másik oldalt is lássátok, én például nem szeretem azt, ha egy jelölt megpróbálja látványosan eladni magát, ugyanis ott általában ki szokott derülni egy-két turpisság. Eszembe sem jutna valakit interneten leinformálni, úgyis ki fog derülni legalább a második körös interjú során, hogy ki a legalkalmasabb... Ugyanis két egyforma jelöltet még sosem láttam, igaz, hogy volt olyan, hogy nekem is pontokba kellett szednem az előnyöket és hátrányokat... |
]
|
|
|
|
|
Re: Álláskeresés (Pontok: 1)
- Fanta Ideje: Február 07, kedd, 15:30:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Audry és Hanna!
Minden bántó szándék nélkül szeretném megkérdezni, melyik cikkhez szóltatok hozzá? Mert ez nem erről szólt! :-)
Mangóhoz hasonlóan én is nagyon kedvelem a kissé pikírt humort, ami Chokito írásai esetében ráadásul gyakran párosul egy "mindent másképp is lehet látni" nagyon eredeti és egyéni szemlélettel. Nálam ez az írás is a csillagosok közé került, jót kacagtam ismét! :-) |
|
|
|
|
|
|
