| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Filmélményeim - Az ártatlanság kora |
|
mango
 |
...a mester korábbi alkotásaihoz képest, a számára szokatlan történet ellenére egy rendkívül szép és érzelemdús filmet készített. |
A minap egy késő esti órán „kalandoztam” elalvás előtt a TV csatornáin, és még pont időben kaptam el egyik kedvenc filmem első képkockáit. Igaz, a nyitójelenetről épp lemaradtam, - de már annyiszor láttam ezt a filmet, hogy fejből is idéztem volna a lehagyott jelenet dialógusait.
Martin Scorsese filmjéről van szó, az Oscar-díjas „Az ártatlanság kora” című moziról.
Különös alkotás ez Martin Scorsese-től, akinek filmjei elsősorban a jelen létbizonytalanságát, elkorcsosulását, a kilátástalanságot, az élet sötétebb oldalát vagy a nagyvárosi erőszakot veszik górcső alá. A rendező munkája ugyanis egy XIX. században játszódó epikus kosztümös film.
Az 1870-es években járunk, a helyszín New York, - a felsőbb társadalmi osztályok sznob-ízű szabályaitól egészen kis térbe zárt és elfojtott világa. Newland Archer, a jó nevű ügyvéd, és az Európából hazatért Ellen Olenska grófné egy operaelőadáson találkoznak, és lassanként, lépésről lépésre döbbennek rá, hogy egymásnak teremtették őket. Mindvégig sistereg a vászon kettejük jelenetét nézve, - csak a nagyon nagy szerelmek tudnak ekkora feszültséget ilyen döbbenetesen megjeleníteni. Elég lenne egyetlen szikra, hogy robbanjanak a szenvedélyek; de Scorsese nagymester ennek ábrázolásában is.
A legérzékibb jelenetek közé tartozik például az, amikor egy téli estén, a lovaskocsiban ülve Newland „kibontja” a finom őzbőr kesztyűből szerelmese hófehér, ápolt kezeit, és a csuklójára lehel egyetlen, iszonyúan szenvedélyes csókot, majd az ölébe hajtja a fejét…Nem történik más.
Páratlan jelenet, - vetekszik bármely túlfűtött erotikus pillanattal…Több annál. A klasszikus mondás: „néha a kevesebb több” elvét látjuk igazolva.
A baj azonban csak az, hogy az ügyvédet köti a grófné naiv, de bájos unokahúgával, May-jel kötött eljegyzése. Newland tehát két nő között őrlődik, és minduntalan vigyáznia kell mindkét nő jó hírére. Az érzelmek, valamint a kor társadalmi elvárásaiból fakadó ellentétek szinte teljesen felőrlik az ügyvédet. Sürgeti a házasság megkötését, így remélve érzelmi szabadulást a szép, de a közvélemény szerint bukott asszonyként számon tartott grófné bűvköréből.
Mindhiába.
Ellen Olenska grófnét élete végéig szereti, - de úgy, hogy mindeközben jó férj, remek apa és tisztességben megőszült nagyapa lesz…
A szíve viszont örökre a szép Michelle Pfeiffernél maradt.
Daniel Day-Lewis kitűnő alakítást nyújt e furcsa, önmegtartóztató szerepben, - mert hiába a tisztességes családapát látjuk, mi, nézők tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy csakis egy nő tölti ki szíve minden, rejtetten kicsike zugát is. És az nem a felesége…
Scorsese filmje meglepő a mester korábbi alkotásaihoz képest, a számára szokatlan történet ellenére egy rendkívül szép és érzelemdús filmet készített. Külön említést követelnek maguknak a csodálatosan fotózott jelenetek, - az egyik legszebb és legemlékezetesebb az, amikor a grófné keresésére küldött Newland az óceán partján napernyőt tartó Ellent megpillantva, a megszólítását is attól teszi függővé, hogy az akkor épp arra tartó hajó eléri-e a világítótornyot: ha addig a nő megfordul, - odamegy hozzá. Ha nem, - dolgavégezetlenül visszatér a birtokon álló házba…
Akár giccs is lehetne, mégsem sorvad azzá e kép Scorsese és az operatőr értő kezei alatt. Naplemente van, Ellen háttal áll, a hatalmas víz az alkonyatban lángol, mintha meggyújtották volna…A kis hajó lassan úszik a torony felé. Ellen még mindig nem fordult Newland felé. A férfi vár, hol a hajó útját fürkészi, hol a szeretett asszony csodás alakjába merítkezik tekintete. Csigalassúsággal telnek a percek, - a hajó elhagyja a világítótornyot: Ellen nem nézett hátra. Az ügyvéd elindul vissza, a házba. Már nem láthatja, hogy az asszony ekkor fordítja el fejét a víztükörről.
Ez az utolsó kép marad meg a férfi emlékeiben huszonvalahány év múltával is: Ellen háta, amint a lebukó napfényben kecsesen tartja a napernyőt szép feje fölé. Eltelik az életük úgy, hogy évtizedekig nem látták egymást, - ezt az alkalmat is „kikerüli” Newland, sőt, soha többet nem is találkoznak ebben az életben.
A XIX. és XX. század fordulójának világa igen érdekes kor volt. Igaz ez mind társadalmilag, mind irodalmilag. Ebből a világból is az egyik leginkább figyelemreméltó színhely New York, a korabeli Egyesült Államok, valamint Nagy-Britannia felsőbb osztályainak társasági élete. Több író is foglalkozott ezzel a különös társadalmi réteggel, de most csak egyről essék szó: Edith Wharton-ról. Ő írta e film alapjául szolgáló könyvet is.
A nálunk művei alapján méltatlanul kevéssé ismert Edith Whartonról elég kevesen tudják, hogy az 1862 és 1937 között élt írónő legtöbb műve New York társadalmának felsőbb kasztjaiba vezet el minket. Ha végigkísérjük életét, láthatjuk, hogy ez az életforma nem volt ismeretlen számára, hiszen családja is örökségéből élt, nem munkájából tartotta el magát, és maga Edith Wharton is a felsőbb társasághoz tartozott. Gyermekkorában családjával bejárta Európát, majd az Egyesült Államokba visszatérve new yorki és newporti otthonuk közt ingázva töltötték az időt. A lányt, bár nem volt szép és viselkedése is eléggé félénk volt, jól fogadta a new yorki társaság. 23 évesen ment hozzá Edward "Teddy" Robbins Whartonhoz, aki éppolyan volt, mint az apja: unalmas, nem túl művelt, és családja pénzéből élt. A társadalmi élet követelményeinek legfeljebb annyiban nem felelt meg, hogy túl művelt és fantáziadús volt, és regényeket publikált. 1911-ben vált el férjétől, akin az öröklött elmebaj tünetei egyre inkább mutatkoztak.
Az 1993-ban készült Az ártatlanság kora című regényéből készült Martin Scorsese film méltán aratott nagy sikert. Talán a rendező férfi-voltának köszönhető, hogy a világ, a kor és a társadalomábrázolás olyan tökéletes ebben a műben. Szorosan idetartozik, hogy a történet középpontjában látszólag egy férfi áll, de ha mélyebbre tekintünk, akkor sokkal inkább két nő történetéről szól. Lássuk csak még egyszer: a nagynéni egy félresikerült házasság után tér vissza Európából. Ez az amerikai társadalom krémje számára abban a korban elfogadható. De csakis abban az esetben, ha van, aki támogatja, és ha nem túl botrányos események állnak a háta mögött. Ebben az esetben ez így van. Olenska grófnénak egy egész család áll a háta mögött, többek között unokahúga, aki éppen eljegyzését ünnepli vőlegényével. A férfi azonban egyre inkább a másik nő bűvkörébe kerül, és végül csak menyasszonya ártatlansága az, amely eredeti választása mellett tartja. A látszólagos ártatlanság, mert hiszen női író regényéről van itt szó, tehát nagy esély van arra, hogy jobban belelásson a női lélekbe, mint egy férfi erre képes lenne. A lány nagyon is jól tudja, mit tesz, és a tudatlanságban és vakságban megtalálja azt a tökéletes fegyvert, mellyel magához kötheti a férfit. És ez így is történik. Newland Archer, akit teljesen elbűvöl a gyönyörű nő intelligenciája, önállósága, mégis a társadalom szemében példás családapa maradt. Kis menyasszonya a naiv, együgyű teremtés, May, - mégis hamar megérzi kedvesének megingását. De mit rejt az ő ártatlansága: igaz érzelmeket, valós vágyakat palástol a kényszerű kötelesség mögött, vagy a nyugalom nem más, mint az üresség elé leeresztett függöny? A férfi csak későn jön rá, hogy összeesküvés áldozata lett. Belesimul a számára kijelölt életformába…Házasságkötése után soha többet nem találkozik élete nagy szerelmével, - tudatosan nem. Még akkor sem, amikor erre lehetősége kínálkozna. Menekül. Halálosan fél, ezért elmenekül.
A film végén az immár felnőtt fiával jár Párizsban, ahol a grófné él: a késő őszi ragyogásban szélesre tárt ablak mögé képzeli szerelmét, de bátorsága még ekkor sincs szembenézni az asszonnyal. Az ablakszárnyak egyszer csak becsukódnak, - és főhősünk megfáradt léptekkel kisétál a filmből…
Az öt Oscar-díjra jelölt alkotás Scorsese egyik legjobb újkori műve lett még a legszigorúbb kritikusok megítélése szerint is.
Keveset számít az én véleményem itt, - de szerintem is remek film, szívemnek igen kedves.
Bátran ajánlom annak, aki még lemaradt róla: nagy élményben lesz része.
***
|
Ideje: Augusztus 07, hétfő, 19:11:07 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Filmélményeim - Az ártatlanság kora" | Belépés/Regisztráció | 12 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Filmélményeim - Az ártatlanság kora (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Augusztus 07, hétfő, 19:22:15
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Bajban vagyok. Ugyanis, ha megkérdeztél volna, kapásból azt mondtam volna: persze, hogy láttam ezt a filmet. Igaz, nem tegnap. Talán ezért is bizonytalanodtam el: Daniel Day-Lewis és Michelle Pfeiffer alakja itt van előttem, mégis homályba vész a történet. Most is azt mondom: láttam a filmet, de már tudom, épp ideje újra megnéznem :) Köszönöm ezt a lebilincselő ismertetőt :) |
Re: Filmélményeim - Az ártatlanság kora (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 07, hétfő, 19:26:23
(Adatok | Üzenet küldése) | Ha teheted, valóban nézd meg újra, Neti. Tudom, tudod: egyforma az ízlésünk sok mindenben, - biztos vagyok abban, ez a film is rabul ejt.
Kép-illusztráció is jó lenne, - majd megpróbálom ezt pótolni...
Köszönöm, hogy olvastál :)) |
]
|
|
|
|
|
Re: Filmélményeim - Az ártatlanság kora (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Augusztus 07, hétfő, 21:40:00
(Adatok | Üzenet küldése) | Még nem láttam a filmet, bár a címe ismerős, és régóta meg is akartam nézni. Kellőképp ráhangolódtam az írásod kapcsán, különösképp, hogy nagyon szeretem a kosztümös filmeket. A történet amolyan lélektani regény hatását kelti, még egy ok, hogy felkutassam a filmet. Nagy hatással vannak rám ezek a titokzatos, megejtő, felemelő, egyáltalán nem hétköznapi, és mégis végtelenül emberi érzelmek. Egyszerűen magával ragad az emberi léleknek azon mélysége, amit az ilyen film vagy a regény kidomborít. Katarktikus élmény lehet, meg is nézem, amint tudom.
|
Re: Filmélményeim - Az ártatlanság kora (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 08, kedd, 08:52:48
(Adatok | Üzenet küldése) | Nagyon jó szót használtál, Aurdey, katartikus a film, szinte végig...Lenyűgöző...
Valóban mély-lélektani húrokat penget, a feszültség oly mértékben magával ragad, hogy a 133 perc úgy száll el, - már vége is a filmnek...Nagyon ajánlom, nagyon szeretem én is - ha ez jelent valamit :))
Köszönöm, hogy olvastál :) |
]
|
|
|
|
|
Re: Filmélményeim - Az ártatlanság kora (Pontok: 1)
- nagyadam Ideje: Augusztus 08, kedd, 22:15:34
(Adatok | Üzenet küldése) | Martin Scorsese nekem is a kedvencem. Az aljas utcák és Dühöngő bika után valóban meglepő Az ártatlanság kora. A tökéletes regénnadaptóció, úgy érezzük mintha mindenegyes lehelet finom vágás ( Scorsese és Thelma Schoonmaker ennek a legnagyobb mestere) egy lapozás lenne a könyvbe. Scorsese az érzelmek birodalmában is otthon mozog. Emlitetted a kezdőjelenetet, az egymásbanyiló virágok, csodálatos...
A nehéz függönyök, zsúfolt szalonok, fojtogató etiket és önmegtartoztatás, ez a 19 századi New York, amitől hőseink szenvednek.
Örülok, hogy írtál a mesterről, nagyon tetszett!
Gratulálok:) |
Re: Filmélményeim - Az ártatlanság kora (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 08, kedd, 22:42:34
(Adatok | Üzenet küldése) | Köszönöm, Ádámkám :))
Valóban nagyon szeretem a Mestert, - akárcsak ezt a filmet... |
]
|
|
|
|
|
Re: Filmélményeim - Az ártatlanság kora (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: Augusztus 09, szerda, 22:02:01
(Adatok | Üzenet küldése) | | A felénél tovább még nem jutottam, pedig kétszer rugaszkodtam neki. De elárulom, nem az én hibámból történt... Tetszik az ismertetőd, megerősít abban, hogy kiváló film. |
Re: Filmélményeim - Az ártatlanság kora (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 10, csütörtök, 08:43:53
(Adatok | Üzenet küldése) | ...akkor miért nem sikerült elolvasni a felénél tovább, Gézám...?! :D :D
Remélem, egyszer csak a végéig jutsz... :))
Köszönöm, hogy itt jártál... |
]
Re: Filmélményeim - Az ártatlanság kora (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: Augusztus 10, csütörtök, 09:02:41
(Adatok | Üzenet küldése) | | :) A filmre értettem, bocs. Nem az írásra! :) |
]
Re: Filmélményeim - Az ártatlanság kora (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 10, csütörtök, 09:45:03
(Adatok | Üzenet küldése) | Értem...
Bocs, akkor én értettem félre :)) |
]
|
|
|
|
|
Re: Filmélményeim - Az ártatlanság kora (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: Augusztus 10, csütörtök, 19:41:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nem láttam még a filmet, de olyan remekül leírtad, hogy kedvet kaptam, és azt hiszem kiveszem a TÉKÁ-ból hét végén.
Puszi: Zsuzsi |
Re: Filmélményeim - Az ártatlanság kora (Pontok: 1)
- mango Ideje: Augusztus 11, péntek, 10:48:30
(Adatok | Üzenet küldése) | Remek... :)
Készülj fel, 133 perc, - de az tömény szépség...
Szerintem :)
Kösz, Zsuzsikám... |
]
|
|
|
|
|
|
