| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Nyílt levél Albert Györgyihez |
|
szekelyng
 |
...„jobb-e állva meghalni, mint térden csúszva élni…? Valaki egyszer – olvastam – ezt kifordította: nem, nem: jobb állva élni… mint térden csúszva meghalni…
|
„Az a szerencsétlen, aki ezeket irta, mérhetetlenül áhitozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni. Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna. Ő az a gyermek, akit nem szerettek, s akit ezen kívűl azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik. Igy kivánja ő a szeretetet azért, hogy ne bántsák.”
(József Attila: Szabad ötletek jegyzéke két ülésben)
Nyílt levél Albert Györgyihez
Kedves Györgyi!
Sajnos ezt a levelet már nem tudom eljuttatni Magának, csak át a túloldalra… Igazából nem is akartam levelet írni, de volt egy olyan momentum, ami mégiscsak erre indított. Nem fogja kitalálni, hogy melyik.
Sokan sokféle másodlagos nyereséget kovácsolnak majd a Maga halálából, ez ilyenkor mindig így zajlik, az utólag előkerült barátok, sajnálkozó arcok, a „mellette voltunk”, „mi mondtuk neki, hogy…”, „ nem kellett volna…” és a többi hétköznapi banális bölcsesség. Amúgy is nehéz szembesülni a halál tényével (?) de talán ez a legrosszabb a publikum előtt szereplőknek, amikor ott állnak a sírjuknál különféle celebek, akik csak azért vesznek fekete szemüveget, mert más külföldi lapokban is ez a módi, hogy lássák róluk – (ugyan nincsen közünk hozzá, de azért) itt vagyunk!
Miért is a cikk?
Emlékszem nem sokkal a halála után az egyik csatornán volt egy „trailer”, azaz bejátszás, hogy majd „J.B.” műsorában lesz egy beszélgetés, amelyben szóba kerül többek között a halál, az öngyilkosság – csak úgy általában és persze elméleti szinten. Emlékszem arra, mennyire felindult, amikor J.B. a szokásos petárdát puffantotta el, kb. így: „nem tartod-e gyávaságnak az öngyilkosságot?” Maga erre nagyon szenvedélyesen ezt válaszolta „ éppen hogy nem. Próbáltad te már elvágni az ereidet?!, ez nem gyávaság, sőt ellenkezőleg, ehhez nagy bátorság kell!...”
Igen. Örök kérdés „jobb-e állva meghalni, mint térden csúszva élni…? (az eredeti mondás Emilio Zapatától származik). Valaki egyszer – olvastam – ezt kifordította: nem, nem: jobb állva élni… mint térden csúszva meghalni…
Hát… mit is mondjak. A szeretet éhezése, ahogy József Attila fenti idézete is láttatja… mindent elmond egy emberről. Volt egy kolléganőm, ő szerintem világ életében egyedül élt, illetve a macskáival, orvosnő egyébként, és ezzel a mondattal lepett meg egyszer „én nem kértem a szüleimet, hogy megszülessek…!” Ettől ledöbbentem ám eléggé.
A szeretetet el lehet érni. Nem könnyen. És talán nem is úgy, hogy áhítozunk rá… hanem hogy kötünk kemény kompromisszumokat, amelyekben ott van a mindennapok nehézsége, fájdalma – és szépsége is – az állandó tolerancia, egymás elviselése akkor is, ha éppen „nem jó a dolog”, és az, hogy két ember meg tudjon alkudni abban, hogy igenis együtt akarnak élni, bizony tűzön-vízen át. EZ a nagyon nehéz, a többi ennek csak velejárója. Ha pedig ez már sikerül, és mind a ketten lefaragnak eredeti vágyaikból, személyiségükből, mert hiszen ketten vannak „egy test”, akkor már jönnek, jöhetnek a gyerekek. És ha mégsem jönnének, van kiút, mert aki egyetért a másikkal abban, hogy igenis gyerek nélkül nem teljes a létezés, hiszen így vagyunk kitalálva ezen a Földön, akkor még mindig vannak utak, ahol gyerekkel lehet lenni, az örökbefogadástól kezdve számos lehetőség.
Makacsul, konokul és kitartóan kell/ene ezért küzdeni, amiben igen sok az önfeladás, és sokszor egy egyéni karrier is múlik ezen, leszek-e „valaki”, vagy szép csöndben otthon nevelgetem a gyerekeimet? Kell-e itt cezúrát húzni, kizárja-e ez a két dolog egymást teljesen? Nem hiszem, hogy így lenne.
Kedves Györgyi!
Sajnálom, hogy nem találkozhattam Magával. Sok nőt ismertem életemben, és ismerős ez a „típus” is, akit Maga testesített meg. Nehéz kenyér. Az önálló, „aggyal bíró” nő, aki eléggé pontosan tudja, mit akar, mit szeretne, de a férfiakra beállított univerzumban örökösen meg kell küzdjön a saját helyéért, elfogadtatásáért. A férfiak valóban nem szeretik (igazán) az okos nőket, még az is lehet, hogy félnek tőlük. De legalábbis kerülik őket. A nő ne legyen önálló, legalábbis ne mutassa nagyon, hanem „tegyen úgy” mintha a férfi találná ki a dolgokat.
Az otthonról hozott csomagot nem lehet letenni. Ha valakit gyerekkorában nem szerettek, vagy nem várt gyerek volt (lásd az idézetet) az egész életében ettől szenved, vagy pedig segítő szindrómás lesz – hogy ő segítsen másoknak…
Tudom, Maga végül is nem lett öngyilkos – a szó fizikai értelmében nem… De amit megtett, az is „kész öngyilkosság” volt már a végére.
Bátorság, vagy gyávaság? Innen indultunk. Nos, talán mind a kettő. Lehet megfutamodás az élet feladása, mert hiszen egész életünk a küzdésről szól valahol. Lehet bátorság is egy végképp kilátástalan helyzetben, ahol az okos ember átlátja, hogy nincs mit tenni (biztosan nincs?). Erre nincs recept, mint semmire sem.
Azt is mondta a J.B. interjúban, amit tudtunk, hogy nem hisz. Sokan vannak így, vadul és szenvedélyesen keresve egy életen át, hogy mi van utánunk, és miért is jártunk itt eme sárgolyón.
Banális sorok után a végére valaki, aki ezt zseniálisan meglátta, fogadja el tőlem, ezt a néhány sort ott, ahol már nagy csönd és béke van…
„…Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak
vendége voltam”.
(Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség)
Emlékül Albert Györgyinek
Székely-Nagy Gábor, 2008. október 11.
|
Ideje: Október 11, szombat, 09:49:35 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
  |
|
|
|
|
| "Nyílt levél Albert Györgyihez" | Belépés/Regisztráció | 9 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Nyílt levél Albert Györgyihez (Pontok: 1)
- mango Ideje: Október 11, szombat, 15:25:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon fiatal volt a halálhoz.
Tehetséges újságíró volt - csak ennyi tartozik ránk, olvasóra. A magánéleti válság(ok) és a bulvársajtó általi meghurcoltatás annyira méltatlan mindenkihez, amennyire csak valami méltatlan lehet.
Talán végre nyugalomra lel.
Úgy legyen. |
|
|
|
|
|
Re: Nyílt levél Albert Györgyihez (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: Október 12, vasárnap, 07:50:24
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Teljesen ledöbbentem a halálhírére, hiszen tényleg nagyon fiatal volt még....
Nem tudom, de mi magyarok valahogy olyanok vagyunk - úgy érzem sokszor - hogy addig amíg él valaki, addig nem eléggé adjuk meg a neki járó tiszteletet, viszont a halála után dicsőitjük..... - talán fordítva kellene csinálni!:(
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: Nyílt levél Albert Györgyihez (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Október 12, vasárnap, 10:12:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szép nekrológ, Gábor. Olvastam a "Miért pont én" c. könyvét - a könnyen ítélkezőknek is ezt tudnám javasolni. Mindenkiért kár, őérte is. Értékes ember volt, talán a megszokottnál érzékenyebb lélekkel. Ahogy mondta is az egyik riportban: van, akinek az epéje, van, akinek a szíve, másnak a mája gyengélkedik - neki a lelke a legsérülékenyebb része. Az volt. |
|
|
|
|
|
Re: Nyílt levél Albert Györgyihez (Pontok: 1)
- norbert Ideje: Október 12, vasárnap, 13:01:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Sajnálom őt...
|
|
|
|
|
|
Re: Nyílt levél Albert Györgyihez (Pontok: 1)
- egryartur Ideje: Október 12, vasárnap, 22:16:27
(Adatok | Üzenet küldése) | Sajnálatos dolog, ha egy ember öngyilkos lesz.
Mint embert sajnálom őt.
Mint Albert Györgyi újságírót azonban nem. Nem sajnálom azt az embertelen kommercinalizmust, amit képviselt.
Az értékek egysíkú tagadásával, az individualizmus gátlástalan egoista súlykolásával maga is életben tartotta azt mechanizmust amelynek végül ő is áldozatává vált.
Félresiklott élete bizonyítja a legjobban, hogy milyen hamisan csillog az a világ, amelyben egykor sikereit aratta. |
|
|
|
|
|
Re: Nyílt levél Albert Györgyihez (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: Október 13, hétfő, 10:12:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kicsit furcsa érzések kavarognak most bennem. Sajnálom, hogy egy ilyen fiatal nőnek így kellett élnie. Valahol magában hordozta saját végzetét. Senki nem itélkezhet felette, nincs erre joga senkinek. DE talán jobb így neki. Görcsösen vágyott a figyelemre, a szeretetre, mégsen bírta elviselni. Olyan kettősség ez, amivel szinte lehetetlen együtt élni. Neki eddig sikerült. Nem tartom jónak a minden áron való megmentését azoknak, akik ennyire el akarnak szakadni az élettől. Talán neki így volt a jobb.
|
|
|
|
|
|
Re: Nyílt levél Albert Györgyihez (Pontok: 1)
- parakalo Ideje: Október 13, hétfő, 14:24:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Sajnálattal hallottam a halálhíréről. Azt hiszem a mai harcos, kemény világban az érzékeny, sérülékeny lelkületű emberek nagyon nehezen találják meg a helyüket és akadnak sokan közülük, akik sosem lelik meg... |
|
|
|
|
|
Re: Nyílt levél Albert Györgyihez (Pontok: 1)
- Captnemo Ideje: Október 14, kedd, 15:04:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Igazából én se tudtam rájönni, melyik volt az a bizonyos momentum. Meg arra sem, hogy miért, mi mellett, mi ellen szól e cikk. Illetve nagy általánosságban mindenki ellen leginkább. Szól a nők ellen, akiknek legjobb, ha agyatlanok, mert akkor szerethetők. Szól a férfiak ellen, akik miatt az "aggyal rendelkező" nők nem tudnak érvényesülni. (Az agyatlan, szeretnivalók meg alapból nem) Szól Albert Györgyi ellen legalább annyira, mint ellene. Valamint a halálából "kaszálók" ellen legalább annyira, mint az életében rátapadt piócák ellen. Aztán ott van az "otthonról hozott csomag", a szeretetlenség. Később magad fogalmaztod meg, hogy a szeretetet el lehet érni. Akkor hogy is van ez? És ha már a halálából nyereséget kovácsolóknál tartunk! Csak egyetlen levelet mutass, amit 2008 októbere előtt írtál neki! (Apró cetli is megfelel)
Én Albert Györgyi emlékére mindössze annyit írtam volna: Remélem, jobb Neked ott, ahol most vagy. |
Re: Nyílt levél Albert Györgyihez (Pontok: 1)
- szekelyng Ideje: Október 15, szerda, 18:08:37
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Captnemo!
Köszönöm az észrevételeidet.
üdvözlettel:
Székely-Nagy Gábor |
]
|
|
|
|
|
|
