[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 135
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 136

Jelen:


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
145 éve született Gustav Mahler


Száznegyvenöt éve, 1860. július 7-én született Kalischtben Gustav Mahler osztrák zeneszerző, karmester.


Ifjúkorát Csehországban töltötte, zenei tanulmányait Bécsben végezte és élete legnagyobb sikerei a császárvároshoz fűződtek. Nagyszabású karmester egyéniség volt, nem ismert megalkuvást, szigorúan ragaszkodott művészi ideáljaihoz és - akárcsak önmagától - az előadóktól erejük állandó, teljes megfeszítését követelte. Bárhol működött is, mindenütt jelentős mértékben fellendítette a művészi közszellemet. Ugyanakkor mindenütt csak ideig-óráig tudott megmaradni, mert nem volt tekintettel személyes érdekekre és meggyökeresedett szokásokra. Mindenkor a művek egyéni stílusát tartotta tiszteletben. Főleg Mozart és Wagner operáinak betanításában alkotott utolérhetetlenül nagyot. Lehetőség szerint törekedett a sztár- és vendégénekes rendszer felszámolására.

Mahler fontosabb operakarmesteri állásai közé tartoztak: Hall, Laibach és Olmütz (1880-1885), Prága és Lipcse (1885-1888), Budapest (1888-1891), Hamburg (1891-1897), Bécs - ahol előbb karmester, majd igazgató volt és két éven át a filharmonikusokat is vezette - (1897-1907), végül pedig New York (1907-1910.)Karmesteri tevékenységén túlmenően Mahler élete fő céljának a komponálást tekintette. Bruckner (1824-1896) és Reger (1873-1916) mellett ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely széttörte a szimfonikus formák régi kereteit és teljessé tette a diatonikus zenei nyelv kromatikává oldását. Ezek az "újítók" érezték, hogy a régi művészet igazságának alapja fokozatosan megszűnik, s ezért - ösztönösen vagy tudatosan - egyre gyorsabb tempóban eltávolodtak tőle. Valamit pótolni, helyettesíteni akartak azzal, hogy szinte a mérhetetlenségig zsúfolták, duzzasztották a zenekari eszközöket, mintha görcsösen bele akarnának kapaszkodni valamibe. Ezért aztán egyre inkább magukra maradtak, elszigetelődtek és egyéni kísérletezéseikkel bizonyos pontokon túl már a XX. század szűk, polgári "elit-közönsége" sem tudta követni őket.

Ugyanaz a Toscanini, aki nagyra tartotta Mahler karmesteri képességeit, az V. szimfónia partitúrájáról 1905-ben ezeket írta sógorának. "... hidd el nekem, Mahler nem eredeti művész. Zenéjében sem személyiség, sem géniusz nincs... Minden lépésnél belebotlasz ... valami triviálisba ... Add hozzá mindehhez a technikai nehézségeket és az elméretezett arányokat".

A XX. század hatvanas évei óta azonban ismét divatba jött Mahler muzsikája, a világ koncerttermeiben valóságos Mahler-hullám volt tapasztalható. A XX. század "fináléjában" világszerte még egyszer tisztelettel adóztak annak a művésznek, aki száz esztendővel azelőtt kompozícióival szélesre tárta a zenei világ előtt az új évszázadba vezető kaput. "Csak ma vagyunk képesek rá, hogy Mahler dualisztikus vízióját, amellyel egyszerre mutatja be az egészséges és az elpusztult világot és amely egész életén át kínozta a komponistát, felismerjük muzsikájában" - vélekedett róla Leonard Bernstein. A századvég valósággal "diadalittasan kanonizálta" azt a Mahlert, akinek "kilenc szimfóniája, mint egy zsidó ember alkotása" egyszerűen töröltetett a náci Németország koncertjeinek műsoráról. Napjainkban a VIII. szimfónia (Ezrek szimfóniája) minden hangverseny művészeti csúcspontja.

Mahler szimfóniái - az I. (D-dúr) szimfónia budapesti bemutatója 1889 novemberében volt - hangsúlyozottan "világnézeti" művek, metafizikai vágyódást kifejező, egeket ostromló alkotások. A szerző több szimfóniában énekhangot is szerepeltet, legemelkedettebb kompozíciója, a VIII. szimfónia pedig hatalmas méretű kantáta. Gustav Mahler, aki akkor a lipcsei opera fiatal karmestere volt, 1888-ban hatéves igazgatói szerződést írt alá, évi 12 ezer forintos javadalommal a budapesti operaházzal, amelynek abban az időben nem volt valami jó híre és rangosabb karnagy - a folyamatban lévő leépítések kellős közepén - vonakodott Pestre jönni.

Mahler budapesti tevékenysége sem volt ellentmondásoktól mentes. A szellemi hagyományok mély megértésével és tiszteletével, elképesztő munkabírásával, szuggesztivitásával, céltudatosságával, bámulatos teljesítőképességével és szakszerűségével rendkívüli módon emelte az operaelőadások színvonalát, különösen Mozart és Wagner operái tekintetében. Mindez azonban ugyanakkor nehezen tolerálható külső formákban, állandó, paranoid feszültség, hajthatatlanság és elhívatottság-tudat közepette nyilvánult meg, amivel ráadásul más értékrend iránti közöny párosult.

Fokozta a nehézségeket, hogy Mahler szerepének növekedésével párhuzamosan egyre inkább háttérbe szorult az operánál Erkel Sándor karnagy, Erkel Ferenc fia. A korabeli sajtó ugyanakkor aknamunkát folytatott az idegen karmesterek ellen. Ennek az aknamunkának - Mahler esetében - politikai színezete is volt, ami annál is inkább sajnálatos, mivel 1900-ra már közhely lett, hogy a budapesti operaház zenekara Mahler és Nikisch korában állott a legmagasabb színvonalon. Kenyértörésre azután került sor, hogy 1890 októberében Zichy Géza lett az operaház intendánsa. Ő kezdettől fogva Mahler eltávolítására törekedett. Csökkentette az igazgató hatáskörét és lényegében teljhatalmat biztosított magának a művészeti irányítás kérdéseiben. Erre Mahler - aki már korábban is tárgyalt a hamburgi operával - lemondott igazgatói állásáról és elhagyta Budapestet, ahol az Operaház nagy korszakainak egyike zárult le távozásával. Mahler 1911. május 18-án hunyt el Bécsben.





Ideje: Július 07, csütörtök, 11:14:49 - papaya

 
 Nyomtatható változat Nyomtatható változat  Küldd el levélben! Küldd el levélben!
Vissza Rovathoz

Film Színház Zene

"145 éve született Gustav Mahler" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: 145 éve született Gustav Mahler (Pontok: 1)
- Maurice Ideje: Július 27, szerda, 20:41:45
(Adatok | Üzenet küldése)
Mahler zenéjét manapság túlbecsülik. Természetesen e mögött is politika van, amely tény fölött csak a farizeusokoskodás döbben meg.
Mahlert divatos lett egyetemes művészként felmagasztalni, holott a mahleri muzsika másodlagos, és telve van látványos utánérzésekkel.
A mahleri szimfóniák receptje a következő: Keverj össze egy kis osztrák és cseh népzenét, adj hozzá egy kis schuberti hangzást, szórj rá beethoveni dinamikát, egy kis szláv melankóliát, duzzaszd fel a zenekar méretét wagnerivé, fűszerezd Brahms komolyságával, Mozart könnyedségével, Mendhelssohn laposságával, s ha kész, tálalható a sznoboknak.
Mahler zenéjének motivációja az irigység. Irigyelte, hogy nem tud Beethoven, Bruckner, Wagner lenni, ezért dühödten és fékeveszetten rombolt. Gyűlölt mindenkit, nőt, férfit, kereszténységet, embert, a zenét, mindent, ami felette állt....

A VIII. szimfóniának csak egyik része kantáta, egyébként e mű annyira unalmas és vontatott, hogy Abbado-t a berlini lemezfelvételnél elhagyták az énekesek. Ma, mint utaltam rá, politikai okokból kötelező Mahlert játszani. Ezt több ízben is elmondta Herbert von Karajan.

Az életrajzból kimaradt Mahler rendkívüli agresszivitása, hatalomvágya, tébolyult átértelmezései. Tettlegességig kegyetlen volt a nőkkel és a zenészekkel.
Követőjével, Klempererrel oly módon lassították a nagy zenei művek előadását, hogy az már elviselhetetlenné vált. Budapesten Mahler ellen az értő közönség lázadt fel, s a koncertjegyek eladhatatlanokká váltak. Az operaház csődbe jutott.

Álljon itt a nagy zenetudós, Szabolcsi Bence Mahler megítélésében.

" mindenütt ugyanazok a gyógyíthatatlan, szertelen gesztusok, mammut-formák és mammut-gépezet...bőbeszédű és kapkodó...széthulló egész...elhibázott cél..."



PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.29 Seconds