| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Az érzelem, ami emberré teszi az embert |
|
mango
 |
Ismét egy nagyon fontos fogalmat, az emberi érzelmet vettem górcső alá. Persze, ez sem egy Akadémiai Székfoglaló; csak mint "műkedvelő" nyúlok a témához.
|
Talán (remélem!) nem tompa fakéssel...
Filozófusok és tudósok sok évi kutatása és megfigyelése szerint nyomós érvek szólnak amellett, hogy az érzelmeinknek tulajdonítsuk mindazt, ami az emberi életben csodálatra méltó.
Szikár, tömör és egyben erősen elgondolkodtató mondat.
Ez a kijelentés, mint általában minden lélektani feltevés, még fokozottabb ellenőrzésre szorul, mint az úgynevezett adott, egzakt tények.
Ha elfogadjuk, hogy a szerelem mozgatja a világot – chercher la femme! – akkor talán annak is igaznak kell lennie, hogy sok egyéb érzelem a saját, és mások életének jobbá tételére ösztönöz.
Játsszunk el most ezzel a gondolattal; higgyük ezt, - és ennek a felfogásnak a mentén próbáljuk megfejteni, mi is az a lelki jelenség, amelyben a környező világ jelenségeihez és önmagunkhoz való viszonyunk tükröződik, és kifejeződik.
Merthogy ez a precíz és szabatos meghatározása az „érzelem”-nek a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint.
Az érzelem tehát leegyszerűsítve és hétköznapian megfogalmazva, egy olyan lelki jelenség, amely a külső és belső történésekre reagálva, pozitív, illetve negatív viszonyulást hoz létre bennünk.
És micsoda erő lakozik érzelmeinkben!
A legkülönfélébb érzelmeket, például a dühöt, a szeretetet, a félelmet, az irigységet, a bátorságot, a hálát, - és vég nélkül sorolhatnánk, - sokkal egyszerűbb egyetlen névvel megjelölni, mint általános érvényű meghatározást találni rájuk. Ha nem megjátszott, hanem valódi érzelmi helyzeteket vizsgálunk, akkor kijelenthetjük: a fent említett jó néhány alapvető érzelem kifejezési formái egyetemesek: minden kultúrában azonosak.
A filozófusok, s az ezzel foglalkozó tudósok szerint az érzelmek fajtáit osztályozni is tudjuk, méghozzá intenzitás és időtartam szerint.
Eszerint vannak igen erőteljes, ám rövid ideig tartó érzelmek, s a másik végponton a tartós, és kevéssé intenzív hangulati állapotok állnak.
Tartalmi szempontból szintén lehet pozitív és negatív az értékelés: természetszerűen a pozitív érzelmek a szervezet számára kívánatosak, míg a negatívak riasztó következményekkel is járhatnak.
Nem kisebb tudós, mint Darwin is kutatta az érzelemelméletet.
Szerinte az érzelmeknek vannak végső alapformáik, s az érzelmi élet gazdagodása az ezekhez hozzákapcsolódott tapasztalati tényezők révén jön létre. Másrészt az érzelmek nem puszta dekoratív mozzanatok az ember életében: a szervezet igen fontos mozgósítói a biológiailag jelentős életesemények közötti eligazodásban.
Bizonyos történések jellegzetes viselkedést váltanak ki belőlünk; ezek észlelése lenne minden emóció alapja - úgy is mondhatnánk: alfája és omegája.
Nekünk, hétköznapi emberek számára az érzelem fogalma önmagában is bizonytalan és összetett, de emellett ráadásul még más fogalmakkal is keveredik.
Amit mindannyian tudunk, és tapasztalhatunk saját magunkon is, az annyi, hogy a tartós érzelmi állapotunk meghatározza a hangulatunkat, befolyásolja mindennapjainkat, jelen van minden egyes percünkben az életünk során.
Hogy mi is váltja ki az érzelmi reakciót belőlünk?!
Számos elmélet született már ennek megválaszolására.
Ami biztos: először valamiféle „eltérést” érzékelünk, vagyis változást életünk megszokott, kiszámítható menetében; ez lehet valami újdonság, meghatározhatatlan ismeretlen dolog, zavaró tényező, jóleső érzés, vagy egyéb nem megszokott történés.
Ami ekkor, egy-két pillanat alatt lejátszódik bennünk, az egy automatikus folyamat, tudati szabályozás nélkül.
Számos zsigeri reakciót foglal magában, amelyek együttesen testi izgalmi állapotot idéznek elő – ha ez erős, intenzív, vagy hosszan tartó, akkor stresszről beszélünk. Gyorsabb szívverés, szapora légzés, kitágult pupillák, kiszáradt torok, fokozott verejtékezés, „libabőr”, - mindannyiunk régi (kellemetlen!?) ismerőse.
A fent említett „jóleső érzés” nem feltétlenül kellemetlen ismerősünk…Sőt! A világon majdnem mindenütt így kezdődik el egy új és szép érzés: a szerelem, mely jó esetben és a szerencse különös összjátékának következtében átalakul mély és poétikus szeretetté. Az egyik legerősebb mozgatórugója életünknek. Dirigens elve létünknek.
(Közbevetésként engedtessék itt meg nekem egy erősen szubjektív megjegyzés. Ide kívánkozik egyik legkedvesebb újságíróm, a méltánytalanul mellőzött, és ezért talán kicsit elfeledett Galsai Pongrác, aki erről így ír: „ Embertársaink szeretetének kémiai folyamata csak erős személyes impulzusokra jön létre a szervezetben.”)
Aztán ezek a testi jelenségek igen gyorsan tudatosulnak.
Az ezt követő eseménysor - a lélek reagálása.
Ez teljes mértékben az egyén gondolkodási és emlékezési folyamataitól függ. Van, hogy ami az egyik emberből erőteljes érzelmi reakciót vált ki, - a másikra esetleg alig van hatással.
A kutatók szerint egyes érzelmeknek az arcon való tükröződése kortól, nemtől, és nemzetiségtől függetlenül rögtön felismerhető.
Ilyen az öröm, a szomorúság, és az undor. A félelem és a meglepődés kifejeződése szintén általános érvényű, de egyes kultúrákban nehéz megkülönböztetni őket. A tapasztalatok és megfigyelések alapján azt mondhatjuk, a többi arckifejezés a neveltetéstől nagymértékben függ.
Az érzelem nagyon fontos helyet foglal el mindennapi életünkben.
Érzelmek nélkül nem élvezhetnénk a nagy műalkotásokat, az irodalmat, de még kedvenc csapatunknak sem tudnánk szurkolni. Ám az is igaz, hogy az érzelmek kiszámíthatatlanabbá teszik az emberi életet, de képzeljük csak el, milyen egyhangú és sivár lenne életünk nélküle.
Az az ember, aki képtelen már az új érzelmek befogadására, netán eltűnik életéből ez a fontos érzés: talán már hátat is fordított a létnek.
Méltányoljuk tehát, ha az egészséges lélek finom feszmérője néha-néha erősebben kileng, vagy éppen semmiféle tartozást nem mutat ki: azt jelzi, életünk a rendes, megszokott kerékvágásban, jól és olajozottan működik.
Tanuljunk meg ennek is örülni, hisz – ismerjük be – nagy adomány a lelki gazdagság és érzelemdús élet.
Higgyünk a tudósoknak, filozófusoknak: busásan megéri, ha tudjuk, nincsen légüresen maradt hely, melynek szívóhatása felboríthatná lelki egyensúlyunkat.
S lássuk be: ez bizony nem kis dolog.
|
Ideje: Július 07, csütörtök, 11:18:31 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Az érzelem, ami emberré teszi az embert" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Az érzelem, ami emberré teszi az embert (Pontok: 1)
- hori (horiQKACprimpostaPONThu) Ideje: Július 08, péntek, 07:52:07
(Adatok | Üzenet küldése) | Először is gratulálnék a dolgozatodhoz!
Azt gondolom, hogy nagy és szép feladatra vállalkoztál, mivel az érzelem egy nagyon izgalmas terület (számomra is).
Ha megengedsz néhány észrevételt:
Izgalmasnak találtam volna még, ha megemlíted, mi különbözteti meg az érzelmeket egymástól, milyen elméletek vannak? Talán még kidomboríthattad volna azt is, hogy az érzelmek kívülről irányítottak, vagyis külső események váltják ki, és az emocionális reakciók ezen események felé irányulnak.
A hangulati állapotról is írsz. Bevallom, ez megtévesztett engem, mivel nekem erről kissé más jut elsőre az eszembe, de rájöttem, hogyan érted.
Grat!
Üdv.: hori
|
|
|
|
|
|
Re: Az érzelem, ami emberré teszi az embert (Pontok: 1)
- Nefelejccss Ideje: Július 09, szombat, 07:00:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Mango!
Először a cím alapján elsiklottam írásod fölött, azt hittem, valami naív kis írás a boldogságról, szomorúságról, szerelemről, csalódásról. Aztán annyira belemerültem az olvasásba, hogy magam is meglepődtem. Hiszen ez nem "iromány", hanem egy tudományos szakdolgozat, érthető, és élvezetes módon.Nagyon tetszik az írásod. Amire még kiváncsi lettem volna, az az, hogy milyenek az állati érzések,miben különböznek, vagy egyeznek az emberi emóciókkal. Köszönöm, hogy olvashattalak, és gratulálok remek írásodhoz. Szeretettel: Nefi |
|
|
|
|
|
Re: Az érzelem, ami emberré teszi az embert (Pontok: 1)
- AlomUtas Ideje: Augusztus 12, csütörtök, 11:17:41
(Adatok | Üzenet küldése) | Sziasztok!
Igen erdekes a cikked Mango. Egy masik blogon ep egy eszmecserebe bonyolodtam erre a temara es nem akartam tiszta hulyenek latszani, tehat rakerestem a neten igy akadtam erre blogra. Kulonben nalunk a vita targya az volt, hogy a gondolatok teremtik/hozzak letre a erzelmeket vagy nem. Az egyik csoport szerint a gondolatok csak kontrollani tudjak az erzelmeinket, de nem kepesek erzelmet teremteni. A masik csoport szerint kepesek vagyiunk erzelmeket teremteni gondolataink alltal. Mi Neked erre e velemenyed es miert. Eleg ket mondatban is valasszolni, kerlek most tedd meg, ne majd egy kovetkezo cikkben, mert a masik blogban most lenne a fontos ujat mondani hozza. Elore is koszonom. |
|
|
|
|
|
|
