| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Egy élő fantom: az alkoholizmus |
|
mango
 |
Nehéz kérdés.
Kínos és sokszor a szégyen miatt sem
beszélünk róla. Pedig kell... És megoldást
találni legfőképp. Ha lehetne...
|
Él velünk és köztünk egy láthatatlan betegség, melynek neve kóros iszákosság, hétköznapibb nevén: alkoholizmus.
Igen, betegség ő, - nem egy rossz szokás, nem egy felvett allűr, nem egyfajta „mértékkel élvezem az italt” szórakozás: igenis, senyvesztő kórság, aminek nagy veszélye abban rejlik, hogy egyes emberek súlyos tévhitben élnek, méghozzá olyan formában, amelyekről az áldozatoknak sejtelmük sincs. Ők szeretik azt hinni, hogy azt a bizonyos mértéket nem lépik soha túl, és képesek bármelyik percben önként és dalolva lemondani az ivásról.
Köztudott tény: sajnos hazánk elől áll a világranglistán, az alkoholisták száma óvatos becslések szerint is nagyjából félmillióra tehető.
Egy amerikai pszichiáter szerint az alkoholistáknak sincs több „rejtett” érzelmi problémája, mint a nem-alkoholistáknak. Ez a betegség a bonyolult témakörök közül talán a legkevésbé kutatott terület.
Murphy szerint az alkoholista az, aki pontosan ugyanannyit iszik, mint mi, - csak nem szeretjük.
Ez roppant jópofán hangzik, mosolyt tud csalni az arcunkra és jót derülünk rajta, - de aztán ráfagy ez a mosoly az orcánkra.
Alaptézis ugyanis, hogy az iszákosság ártalmas viselkedést hoz létre : komisz, agresszív lesz ezen betegek nagy százaléka, ami családok ezreit nyomorítja meg. Én-mániát okoz, depresszióba taszítja élvezőjét, a fizikai károsodások sora igen hosszú: agykárosodás, májbetegségek, gyomorfekély, és még sorolhatnám, de nem ez a cél. Nem elrettenteni akarok, sokkal inkább rámutatni arra a számomra leginkább nyugtalanító és zavarba ejtő problémára, hogy az iszákosok mekkora kárt tesznek szándékosan másokban, - nem beszélve ekkor még arról, hogy magukban is mennyit rombolnak, - lásd a fent említett, többségében irreverzibilis betegségek hadát.
Igen, az alkoholizmus betegség – mint már írtam cikkem elején. Ezt megerősítendő, idézem Dr. Kathleen Whalen FitzGeraldot: „ Tudjuk, hogy genetikusan öröklődik. Nem szellemi úton, vagy a környezet közvetítésével, hanem a test vegykonyhájának közvetítésével…Az ember azért lesz alkoholistává, mert biológiailag hajlamos rá, aztán, ivással teszi próbára ezt a hajlamot.”
E betegség megértéséhez nagyon fontos lépés az, hogy lássuk be: az alkoholizmus maga okoz súlyos pszichiátriai zavarokat.
Tudjuk, nem szándékosan nő meg például az egója: az én-mánia mélyreható, belső lélektani folyamatok eredménye: az ital okozta bizonytalanságban és feszültségben gyökerezik. Magyarul és érthetőbben, az alkoholfüggőségben szenvedő ember azért vesz fel bizonyos viselkedési sémákat, hogy kompenzálja a függősége okozta mély megaláztatást.
Az alkoholista mindig többre szeretné becsülni önmagát. Csakhogy a beteg egók hatalomra vágynak, uralkodni másokon, vagyis rajtunk. Ez aztán akár gonosztevőkké is változtathatja őket. És nem biztos, hogy eltűnik akkor, ha a véralkoholszint csökken, tehát a beteg józan. Ez már a társadalomra is igen veszélyes, nem csak a család szenved tőle, aki kénytelen elviselni a zsarnok basáskodását.
A tagadás jellemzően vezető tünet egy alkoholistánál.
Bármilyen egyszerű ember, vagy magasan iskolázott, lehet az IQ-ja kétségbeejtően alacsony, vagy toronymagas, - ő az abszurditásig tagadja iszákosságát. Így van a hazugsággal is, a túlteljesítés kényszerével is, és az erkölcse fellazulásával is. Alattomossá, ravasszá, és alaptalanul vádaskodóvá válik, örömét leli mások megalázásában, szexuális viselkedésében agresszív, ésszerűtlenül sértődékeny, csak felszínes érzelmekre képes, gyakran változtatja lakóhelyét. Ez utóbbi szinte mindig sikertelen próbálkozás, hogy visszanyerje uralmát az élete, azaz az alkoholizmusa felett.
Nagyon sok híres ember szenvedett ebben a betegségben, elég ha csak Ernest Hemingway, William Faulkner, John Steinbeck, Jack London,Tennessee Williams, Truman Capote, amerikai írók nevét megemlíteni, netán a film világából James Deant, vagy Humphry Bogartot. Esetleg Európából Gerard Philippe, Henri de Toulouse-Lautrec, Edith Piaf és más – egyébként kiváló művészről – szólni. A sor sajnos hosszú. Festők, színészek, énekesek, írók, - egyszóval művészemberek hada esett áldozatul e rút kórságnak.
Ők azok, akikről – ismeretségük , és a bulvárlapok okán – tudunk.
De hány és hány névtelen, hétköznapi, civil családapa, anya, férfi és nő raboskodott e kelepcében! Sajnos, nem lehet múlt időben beszélni. Igaz, mára talán már „divatosabb” a kábítószer fogságában vergődni, de az ital romboló hatása még ma is szedi áldozatait.
Megoldás? Kiút?
Kétségtelen, vannak akik kemény, embert próbáló terápiával, gyógyszerekkel, orvosi segítséggel szabadulni szeretnének ettől a nem kis gondtól, - és egyeseknek sikerül is. Ők maguk is azt mondják: ebből meggyógyulni nem lehet, csak momentán éppen nem isznak…Egy alkoholista mindig alkoholista marad, - legfeljebb nem iszik már többet. Ez egy furcsa megállapítás, de nem én találtam ki: maguk a betegek is így mondják.
Sok széthullott család tudna erről órákon, napokon át beszélni. A megaláztatásról, verésről, anyagi ellehetetlenülésről, fájdalomról, sírásról, fogadkozásokról, - és a mindig újrakezdésről.
Léteznek, működnek civil szervezetek, ahol szintén segítő kezet nyújtanak -nyújtanának ezeknek a beteg embereknek. A siker kétesélyes. Már az is haladás, ha valaki belátja, hogy szüksége van valamiféle mankóra, amire támaszkodnia kell, ha élni akar. Ennek is örülnünk kellene…Sajnálatosan kevesen élnek vele.
A baj csak az, hogy a társadalom a legnagyobb jóindulattal sem tudja kordában tartani ezt a szörnyet, és igazi megoldás még mai napig sem született . Nem csak nálunk nem; - sehol a világon.
Nincs értelme javaslatokkal előállni mindaddig, amíg az emberek felfogása az ivásról alapvetően meg nem változik.
Csakis azután lehet megvetni az értelmes, hasznos, és célravezető cselekvés alapjait.
Hogy ez mikor jön el?!
Ez itt a legfontosabb kérdés, mely egyben a leghomályosabb is. Erőfeszítések mindig is voltak ez ügyben, csak a hatékonyságuk kérdőjelezhető meg. Ez egy sokkarú polip, amelyből ha egyet levágnak, több is nő helyette.
Olyan összetett társadalmi probléma ez mindenhol a világon, amely azt vetíti előre: sajnos, még nem járunk túl közel a megoldáshoz.
Ezek a kérdések és felvetések biztosan megválaszolatlanok maradnak még egy darabig. Viszont ezek olyanok, amelyekre ugyan nincs válasz, mégis vannak annyira fontosak, hogy fel kell tenni őket.
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Egy élő fantom: az alkoholizmus" | Belépés/Regisztráció | 14 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Egy élő fantom: az alkoholizmus (Pontok: 1)
- hori (horiQKACprimpostaPONThu) Ideje: Július 13, szerda, 08:14:30
(Adatok | Üzenet küldése) | Szépen összefoglaltad, az egyéni álláspontod is tükröződött. Valóban beszélni kell róla. Nálunk népbetegség.
Üdv.
|
|
|
|
|
|
Re: Egy élő fantom: az alkoholizmus (Pontok: 1)
- stevew Ideje: Július 13, szerda, 09:36:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | A kérdés csupán az, hogy az alkoholizmus az egyén döntése, vagy egy társadalom terelgette az egyént ebbe a sivár csapdába... Mármint az erre hajlamosakat. Mert abban teljesen igazad van, hogy a hajlam genetikailag kódolt, e hajlamot azonban nem szűkíteném le az alkoholizmusra: egyéb drogok is vannak (dohányzás, "könnyű" és "nehéz" tudatmódosító szerek) - éppen ezért jó, ha megjelenik egy cikk az alkoholizmusról. Gyakran úgy tűnik ugyanis, hogy Magyarországon a drogok elleni média-megnyilvánulások és a törvények mintha csak a marihuánát a heroint, kokaint, speedet és amphetamin-testvéreit ismernék, s az alkoholizmust, azaz magát az alkoholt diszkréten kihagyják a felsorolásból... Miért vajon..? Mert, ugyebár, kedves politikusok, hasznot hoz a konyhára, a reá rótt adók révén..? A kis füvező, szipus, heronios roncs meg csak viszi, viszi a pénzt..? A sajnálatos társadalmi közmegegyezés szerint nem az az alkoholista, aki iszik, mint a gödény, hanem az, aki a többi alkoholistánál gyorsabban mutatja a lecsúszás jeleit (vagy ahogy te is írod, Murphyvel szólva: akit már nem szeretünk - aki kilóg a sorból). E közmegegyezés szerint a szalonképes alkoholista nem is alkoholista, sőt: jópofa, kicsit ivós ember, és milyen kedves, és milyen szépen énekel..! De eljön a pillanat, amikor ez a kedves, rózsás arcú és kedvű ember pofával a sárba zuhan, s attól kezdve kiesik köreinkből, bűzlik már, és viselje maga a tetteinek következményét. Kit érdekel..? Nem mondtuk neki, hogy igyon... És jaj, milyen beteg, és milyen sok pénzbe kerül ez nekünk..! Nos, amíg kettős mércével mérünk, nem hiszem, hogy megoldás találtatik...
Abban is igazad van, hogy az alkoholizmus depresszióval súlyosbítja önmagát, ám hozzá tenném, hogy gyakran a depresszióban szenvedők nyúlnak sokszor az alkoholhoz, mint a legkézenfekvőbbnek tűnő megoldáshoz, s ebben is a fent említett közmegegyezést tartom ludasnak...
S most egy idézet cikkedből, amivel nem értek egyet:
"Alattomossá, ravasszá és alaptalanul vádaskodóvá válik, örömét leli mások mega
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: Egy élő fantom: az alkoholizmus (Pontok: 1)
- kavics Ideje: Július 13, szerda, 17:26:05
(Adatok | Üzenet küldése) | | Na, ehhez este jobban nekigyűrkőzök...Most sajnos rohannom kell, de OLVASLAK! :) |
|
|
|
|
|
Re: Egy élő fantom: az alkoholizmus (Pontok: 1)
- Nefelejccss Ideje: Július 13, szerda, 18:04:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Valóságos kis tudományos tanulmányt írtál, nagyszerű stílusban,és megfogalmazásban. Én annyit hiányolok belőle, /: bár megemlítetetted, csak nem fejtetted ki részletesebben:/ hogy nagyon sok ember a társadalmi nehézségek és problémák miatt nyúl az italhoz. Jól menő vállalkozókat ismerek, aki csődbe jutottak, munka nélküli szerencsétlen embereket, akik mind-mind azért isznak,mert önbecsülésük saját sorsuk miatt nulla lett, és szükségét érzik, hogy elkábítsák magukat, hogy az ital hatására "valakinek" érezzék még elrontott életüket... Ami talán nem is saját hibájukból romlott el.
Írásod egyébként nagyon jó, elismerésem!
Szeretettel: Nefi |
|
|
|
|
|
Re: Egy élő fantom: az alkoholizmus (Pontok: 1)
- szimbolum Ideje: Július 13, szerda, 18:18:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Sajnos van a környezetemben és a családomban is olyan aki ezzel a problémával küszködik, illetve nem érzi hogy problémája lenne csupán a környezete érzi annak.Furcsa, mert mind a kettőnél a munkahelyen kezdődött. Nem munka után, hanem közben. Nem a főnök háta mögött ,hanem a főnők meghívására ittak....rendszeresen. A rendszeresség pedig hozzászokáshoz vezetett ,amiből az következett hogy egy idő után már nem várták a főnök invitálását ,vettek saját piát..... |
|
|
|
|
|
Re: Egy élő fantom: az alkoholizmus (Pontok: 1)
- bla (bla@gportál.hu) Ideje: Július 13, szerda, 20:17:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ilyen nevek közé én is szívesen keverednék, hát proszit, hátha elfeledem tehetségtelenségem... |
|
|
|
|
|
Re: Egy élő fantom: az alkoholizmus (Pontok: 1)
- kavics Ideje: Július 14, csütörtök, 00:44:38
(Adatok | Üzenet küldése) | Visszajöttem elolvastalak, csodállak. Fantasztikus képességekkel vagy megáldva,azt tudod? Ez egy nagyon komoly, sok részletre kiterjedő tanulmány - emeli a Full színvonalát. Akárcsak a csodaszép verseid.
Gratulálni tudok csak, és ámulni. |
|
|
|
|
|
|
