...pár évvel ezelőtt egy könyv került a kezembe, „Az idő rövid története” címmel. A szerző egy brit fizikus, Stephen Hawking.
Muszáj valamit előre bocsátanom: már az iskolai tanulmányaim során is sok gondom akadt a reál tantárgyakkal, szemben a számomra erősen kedvelt magyar irodalommal, nyelvtannal, vagy franciával, angollal, arabbal, olasszal, netán a történelemmel. (Persze, sokat kopott idegen nyelvi tudásom, - vagyis inkább átalakult passzív tudássá, mert nem használom, kivéve a franciát.) A matematika, fizika, kémia erős ellenszenvet váltott ki belőlem, - hiszen nem értettem, sorozatos kudarcok értek, nyüszítve féltem például a fizika óráktól. Műszaki „tudásom” és „hozzáértésem” a hajdani Ludas Matyi hasábjaira kívánkozik…Nincsen ez a mai napig sem másként – vallom be restelkedve önéletrajzi kényszerűségből...
De pár évvel ezelőtt egy könyv került a kezembe, „Az idő rövid története” címmel. A szerző egy brit fizikus, Stephen Hawking. Ez a fülszövegből derült ki számomra, hiszen ha TUDOM, hogy milyen témájú a könyv, - felőlem lehetett volna ott akármeddig: feléje sem nyúlok. Nem szép dolog, elismerem, - de ez az igazság.
Amint felütöttem a könyvet, és kiderült, hogy ez bizony a világegyetem titkairól, kvazárokról, fekete lyukakról és más effélékről szól: már csuktam volna össze, hiszen mit érdekel engem a fizika! felkiáltással vissza szándékoztam tenni a könyvespolcra - de a könyv „nem hagyta magát”. Elolvastam.
Nem mondom, hogy a legnagyobb könyv-élményeim mellé sorakozott fel, - de becsületesen elolvastam. Majd kíváncsi lettem az íróra, Stephen Hawking-ra. Nos, amit megtudtam erről a fizikusról, - már igencsak mély nyomokat hagyott bennem…
Hawkins 1962-ben kiváló, bár nem túl szorgalmas hallgatóként végzett az Oxfordi Egyetem fizika szakán. Ezután Cambridge-be ment, ahol a doktori cím megszerzésére készült az elméleti fizika és a kozmológia tárgykörében. Ekkor figyelt fel arra, hogy a járása labilissá vált: szinte dülöngélt, lábai nem engedelmeskedtek akaratának. Orvoshoz fordult. Az eredmény lesújtó volt. Egy izomsorvadással járó betegség, az amiotrófiás laterális szklerózis (ALS), ismertebb nevén a Lou Gehring kór támadta meg. Alig egy emberöltővel ezelőtt úgy látszott, a fiatalember elméjének és testének teljes tehetetlenségére kárhoztatott, és betegségének börtönében kell leélni hátralévő életét.
Ő azonban még a 90-es években is, már csaknem teljesen megbénulva, briliáns elméleti fizikusként és matematikusként dolgozott a Cambridge-i Egyetemen, annak a tanszéknek professzoraként, amelynek katedráját valaha Isaac Newton mondhatta magáénak.
Értelme nem hanyatlott, sőt, nagy odaadással kutatja a világegyetem eredetét, és az „egyesített elmélet” kidolgozásán töri a fejét. Pályafutása a szellem bámulatos diadala, de legalább ennyire a halál felett győzedelmeskedő szeretet és bátorság drámája is egyben.
Az ALS megtámadja az agyban és a gerincvelőben az izmok mozgatásáért felelős idegsejteket, emiatt az izmok meggyengülnek, és fokozatosan elsorvadnak. A betegség a legtöbb esetben 2-5 éven belül halállal végződik. Ez szinte sokkolta Hawking-ot, és kétségbeesésében eleinte csaknem teljesen felhagyott a munkájával, és mindinkább befelé fordult.
Itt jön a csoda.
A betegség 2 év elteltével nem súlyosbodott, s ami legalább ugyanilyen fontos: talált valakit, „akiért érdemes élni”. Szerelmes lett. Jane Wilde úgy szerette Stephen-t mint az egészséges embert szokás. A házasságot tervezték.
Közben a fizikus kollegájával - újult erővel – dolgozni kezdett a fekete lyukak elméletén. Ez egy óriási csillag - olvastam a könyvében, - amelyből elfogyott az energia, és emiatt összeomlott. A nehézkedési erő mindinkább összetömöríti, míg végtelenül sűrűvé és kicsinnyé válik. Hawking elmélete úgy szólt, hogy a világegyetem egy ilyen „szingularitásból” keletkezett az ősrobbanás során. Ez az elmélete tette őt világhírűvé.
Én ehhez semmit sem konyítok. Lehet hogy így történt, - lehet, hogy nem.
Az viszont bizonyos, hogy fizikusunk pályája egyre feljebb ívelt, feleségül vette Jane-t, három gyermekük született, és 1974-ben felvették a nagy hírű Brit Királyi Társaságba, majd 1980-ban Cambridge-ben elfoglalta a professzori széket. Utazott, tanított és kutatott.
A hangja 1985-re annyira meggyengült, hogy beszédét már csak kevesen értették. Ráadásul tüdőgyulladást kapott, gégemetszésen esett át, - teljesen elvesztette beszédképességét. Ám a technika visszaadta a hangját: tolószékére számítógépet és hangszintetizátort szereltek. Ujjával egy kapcsolót működtet, amellyel kikeresi a kívánt szavakat a számítógép monitorán, amiket a gép beszéddé alakít.
Humora sem hagyta el. Tréfásan szokta mondani, hogy ezzel a módszerrel csak egy baj van: a programot Kaliforniában készítették, és így „amerikaias” akcentussal kénytelen beszélni…
Teszi ezt mindamellett, hogy a halál árnyéka szinte szó szerint a feje fölött lebeg, - de Stephen Hawking továbbra sem adja meg magát a betegségnek.
Könyve még ma is bestseller, és a fizikus állandóan az egyesített elmélet kidolgozásán dolgozik. Elmélete helyességén vagy tévedésén lehet vitatkozni: amihez kétség sem fér, az az, hogy ez az ember roppant erővel és hittel rendelkezik.
Ő maga ezt ennyire kézenfekvőnek tartja, és fogalmazza meg: „Célom egyszerű: a világegyetem maradéktalan megértése.”
Nekünk az ő akaraterejét kell(ene) valahogyan - legalább megpróbálni - utánozni.Hihetetlen erő és elszántság egy törékeny, vézna, beteg, néma testben. Lassan harminc éve küzd heroikusan egy alattomos betegséggel, - és Stephen Hawking mindenképpen győztes már ebben a harcban.
Példaértékű életút, hatalmas életigenlés.
...bennem ez nincs meg. Mindvégig ez járt a fejemben, míg írtam a cikket.
Csodálom őt, - vajon hogy csinálja..?! Félek, sosem fogom megtudni.
Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.
Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj
Re: Egy ember, aki legyőzte saját magát (Pontok: 1) - Maurice Ideje: Július 27, szerda, 17:32:13 (Adatok | Üzenet küldése)
Hawking egy alkalommal kijelentette, hogy az utolsó Nobel-díjat ő kapja, miután bebizonyítja az Isten létezését. A kvantummechanika és a relativitás-elmélet egyesítésével a világegyetem keletkezését és működését tudja hipotetikus úton felvázolni, ami lezárttá teszi az elméleti fizika ismeretkörét.
Mango írása remek esszé, nem tudománytörténeti dilemmát feszeget, hanem azt mutatja meg, hogy miképpen nyilatkoztatja ki magát az Isten az Emberen keresztül.
Re: Egy ember, aki legyőzte saját magát (Pontok: 1) - Audrey Ideje: Július 27, szerda, 20:10:36 (Adatok | Üzenet küldése)
Szívből üdvözlöm ezt a témát!!! Egyrészt, mert a természettudoményok rajongója vagyok, így érdekel minden újdonság és felfedezés, másrészről pedig csodálója vagyok a nagy tudosóknak, különösen pedig a fizikusoknak, mert ott látom a legtöbb előrelépést és fejlődést a világegyetem titkainak a megértésében. Amit Hawkingról írtál, őszintén meghatott, és minden tiszteletem, csodálatom az övé. Amig pedig egy embernek itt a Földön dolga van, nem hal meg. A könyvet nem olvastam, de ismerem a témát, Einstein nyomdokain indult el ő is.
Örülök, hogy beleástad magad ebbe a témakörbe!
:-))))))
Re: Egy ember, aki legyőzte saját magát (Pontok: 1) - boblogan(mertek@fw.hu) Ideje: Július 29, péntek, 04:59:37 (Adatok | Üzenet küldése)
Én is láttam a róla készült filmet (pontosabban filmsorozatot), amelyben életét és munkásságát, felfedezéseit is bemutatták. Most pedig rákattintottam a honlapjára (hawking.org.uk), ahol a következőképpen kezdi a bemutatkozást:
"A Brief History of Mine" (azaz: "Az én rövid történetem"... könyvének címe: A Brief History of Time, Az idő rövid története...)
Stephen William Hawking was born on 8 January 1942 (300 years after the death of Galileo) in Oxford, England...
S.W.Hawking, született 1942. január 8-án (300 évvel Galileo halála után) az angliai Oxfordban...
Nem egy hétköznapi figura... :)
Re: Egy ember, aki legyőzte saját magát (Pontok: 1) - Atlantiszi Ideje: Július 30, szombat, 20:52:30 (Adatok | Üzenet küldése | Blog)
Mango, de örülök, hogy írtál erről a nagy emberről, AZ EMBERRŐL, és erről a könyvéről!
Abszolút humán beállítottságú vagyok, de a fizikának a filozófiával határos területei mindig is nagyon érdekeltek, és érdekelnek a mai napig is. A könyvet már 2x is olvastam - anélkül, hogy a fizikában különösebben jártas lennék, de ennek a könyvnek az elolvasásához, értéséhez és élvezéséhez arra nincs is szükség. A többi hozzászóló által említett tv-filmet én is láttam, sőt nem csak egyet, egészen pontosan 3 különbözőt. Lehet, hogy ez a tudós Isten létét akarja bizonyíani, azt még nem sikerült neki eddig, de AZ EMBERT mindenesetre már bizonyította!
Köszönet érte mango, hogy felhívtad rá azok figyelmét is, akik eddig esetleg nem ismerték!