| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Menjünk moziba! |
|
mango
 |
...csemegézés friss, (premier)
és kevésbé friss (de nem túl régi)
filmek közt.
Hátha kedvetek szottyan rá...
|
A héten (nem akarom senki kedvét szegni) kiemelkedő, amolyan „juj, de régen várok rá”-film - nem lesz…
Persze, lehet, hogy csak az én ízlésemnek nem való ezek közül egy sem.
Mindenesetre érdekes egy filmajánlót így kezdeni, - talán nem túl taktikus, ám annál őszintébb…
De nézzük csak. Talán található közte – másnak - igazi csemege is…
FÖLDRE SZÁLLT BOSZORKÁNY
Spike Jonze nagy erőkkel ekézte az álomgyárat, amiért az kizárólag remake-ekben és harmatgyenge folytatásokban tud gondolkozni, ...s erre tessék: máris itt a Földre szállt boszorkány, ami egy hatvanas évekbeli tévéfilmsorozat adaptációja.
Nem könnyű, ha egy ízig-vérig boszorkány (Nicole Kidman) úgy dönt, hogy új életet kezd, és leszokik a boszorkánykodásról, értsd: semmi szín alatt nem használja különleges, természetfeletti képességeit. A szürke hétköznapok is elég új kihívást jelentenek ahhoz, hogy boszink minduntalan kísértésbe essék, ami még nem lenne baj, hiszen teher alatt nő a pálma (vagy valami ilyesmi). De boszorkány legyen a talpán, aki kellő könnyedséggel tudja megoldani azt, hogy álmai férfija (Will Ferrell) jelenik meg életében, és ajánl neki egy filmszerepet egy tévésorozatban - ami nem más, mint a hatvanas években született Bewitched remake-je. Már ebből a vázlatos ismertetőből is látszik, hogy a bevezetőben idézett Jonze-féle borongásra semmi ok. A földre szállt boszorkány készítői nem szolgalelkű és fantáziátlan adaptációt készítettek, hanem ügyesen újragondolták az eredeti sztorit, és még egy finom, stílusos csavarral meg is bolondították - ebből pedig egy igen szórakoztató, üdítő kis vígjáték született.
VAD GALAMB
Egy szép napon összedugták buksijukat az egyik angol filmstúdió fontos emberei: kéne csinálni valami újszerű, egész estés animációs filmet. Ogrés, halas, cápás, robotos, hangyás, játékos volt már, mi legyen? Legyen most madaras. És lőn. Az elmúlt év CGI-animációs filmtermésén végigtekintve az ember hajlamos nagyobb összeget tenni rá, hogy a műfaj záros határidőn belül eléri azt a szintet, amit az éneklős-táncolós Disney-rajzfilmek: totális ötlettelenség, az invenció és stílus hiánya, érdektelen történet, teljes beszürkülés. És ezt a szomorú sejtést a Vad galamb sem fogja tudni feledtetni velünk.
Főhősünk, Valiant egy satnya kis korcs galamb a második világháború idején, s minden fizikai hendikepje ellenére a szíve a helyén van. És ez a szív, ez a nagy és nemes szív azt súgja a mi kis galambunknak, hogy álljon be az szuperelit postagalamb-különítménybe, és védje meg hazáját. És mivel a gonosz náci sólyom szépen megtizedelte a postagalamb-állományt, a rekrutálásnál, ahelyett, hogy elhajtanák Valiantot kenyérmorzsát szedegetni, beveszik a hadseregbe a kétes múltú barátjával együtt. A szellemesnek gondolt momentumokban és altesti poénokban bővelkedő kiképzést követően jön is a bevetés, ami aztán sok izgalom és akció után - tessék meglepődni - sikerrel zárul.
Ahogy a dolgok jelenleg állnak a CGI-filmek terén, lassan már csak a Jégkorszak vagy a Shrek következő részében reménykedetünk. De ahogy a dolgok jelenleg állnak, lassan már azokban sem.
KÉSZ CIRKUSZ
Mi kell nekünk, független magyar filmnézőknek? Hát jó filmek, természetesen, és független magyar filmrendezők. Dyga Zsombor éppen ilyen, ahogy ő fogalmaz, egyformán távol áll a honi filmesek két csoportjától, a "főiskolásoktól" és a "reklámosoktól". Berobbanása a magyar moziközéletbe a Tesó című önéletrajzi ihletésű eposzával felfokozta a várakozásokat. A Filmszemle után elérkezett a nagy pillanat: a nagyközönség most találkozhat a Tesóból már megismert trió újabb kalandjaival.
Méghozzá milyenekkel! Zoé, Kelvin és Lévisz úgy csöppennek a (rém) történetbe, mint Pilátus a krédóba, s a helyzet még fokozódik: csöppenés után egy nagy közlekedőedénnyé változik az egész lakótelep, ahol ez a magyar bűnügyi abszurd meglátja a nyári rekkenő napvilágot. Irgalmatlanul pörgős képsorok kezdenek fergeteg vágtatásba, s a kamera ezernyi plánváltását már csak a történet véletlen irányította fordulatai tudják túlszárnyalni. Egy sima zsarolási üggyel indul a film, ebbe keveredik bele egy kellően tökkelütött-botcsinálta bankrabló trió, s kisvártatva hőseink is, akik amúgy egy esti gombfocimeccsre lennének hivatalosak. Ám a véletlen közbeszól, pontosabban közbevág, és egy számzáras kézitáska képében ide-oda rángatja a történet fonalát. Dyga Zsombor és baráti csapata tehetségéhez nem fér kétség, nem kidobott pénz tehát a mozijegy ára, ám senki ne számítson egy teljesen letisztult és kiforrott mozira.
FEKETE VÍZ
Egy horror akkor jó, ha új értelmet ad a hétköznapi dolgoknak. Íme egy egyszerű (?) történet: Dahlia (Jennifer Conelly) nemrég vált el férjétől, így magára maradt ötéves kislányával, Cecivel (Ariel Gade). Új életük első állomása egy sötét, elhanyagolt, ám megfizethető falanszter, ahol anya és lánya lakást bérelnek. Míg Dahlia azzal foglalatoskodik, hogy megjavíttassa a gyerekszoba mennyezetén éktelenkedő szurokfekete beázást, Ceci egyre furábban kezd viselkedni. Folyton láthatatlan barátnőjéről, Natasháról beszél, aki zsenge kora ellenére gyakorlott cukrosnéniként csalja tőrbe a kislányt a csábítás legmodernebb eszközeivel: egy Barbie-babával, és egy Hello Kitty-s hátizsákkal. (Megjegyzem, ezekért magam is követném őt, akár a pokolba is.) A mama úgy dönt, végére jár a titoknak, és - bár ő maga is elég labilis lelkileg - rendet teremt kislánya "képzelt" világában. Ám a 10/f lakás dohos levegője több borzalmat rejt, mint sejtették, így a depresszió másodrendű problémává redukálódik az életben maradásért folytatott küzdelem mellett. Én azt gondoltam, hogy a Központi pályaudvar rendezője, Walter Salles akkor készít japán horroradaptációt, mikor Halász Judit Sex Pistols-remixet. Ám megtette, - és jól tette. Nemcsak mert a tökéletesen üres Jennifer Conellyt halvérű tucatnőből bősz anyatigrissé változtatta, hanem, mert bizonyította: egy jó rendező minden műfajban megállja a helyét. Vaníliasodó a mákos gubán, hogy a film olyan remek karakterszínészeket vonultat fel, mintha egy "Best of Hollywood" összeállítást néznénk. Menjünk félni!
ÉJSZAKAI ŐRSÉG (Ez már nem teljesen premier, múlt heti bemutató volt)
Ékes orosz nyelven beszélő vámpírvadászok a moszkvai metrón, fekete mágia, és a kiválasztott-mítosz új köntösben - címszavakban ennyi lenne az Éjszakai őrség című, húzós orosz fantasy, amitől Danny Boyle (Trainspotting) és Quentin Tarantino is dobott egy hátast - nem ok nélkül. Mindenekelőtt persze tisztázzuk le, hogy - bármit is mondjanak az okosok - a film nem fantasy: ez a sötét, fojtogató, modern díszletek között játszódó vámpíros történet leginkább a gótikus punk címkével ellátott fiókba kerülhetne, ha mindenképpen fiókba szeretnénk gyömöszölni. Nincsenek sárkányok, meg elfek (az idegesítő hobbitok meg pláne hiányoznak), nincsenek nagyszakállú varázslók és kardforgató kószák sem, van viszont egy sötét, lepukkant, vizeletszagú utcákkal, és posztindusztriál lakótelepekkel túlterhelt város, fojtogató atmoszféra, koszos hangulat (ld. még a Storyteller kiadó nagyobb lélegzetű darabját). És van az egyensúly felett őrködő két sereg: a sötétség katonái nappal vigyáznak a rendre, a Fény elit kommandója pedig naplemente után őrködik afelett, nehogy a rivális csapat megpróbálja befolyásolni az embereket a jó és rossz választása között. Amikor ugyanis az idők hajnalán a két sereg legutóbb összecsapott, a rengeteg áldozattal és hatalmas vérfürdővel járó villongást követő békekötés feltétele volt ez: sugalmazni lehet, de direkt befolyásolni nem. A dolgok látszólag ma is rendben mennek a fővárosban, a két oldal kommandói nagy kedvvel pakolnak oda a másik félnek, ha az áthágja a kialkudott szabályozást - csakhogy megjelenik valaki, aki a próféciák szerint örökre eldöntheti a háború menetét. A fiúra mindkét sereg rámozdul, de hogy végül melyikük jár sikerrel, az maradjon titok, mert csavaros a sztori, és nem akarnám lelőni a poént.
És hogy mindezt hogyan sikerült összehozni a népes alkotógárdának? Nos, az esztétikai mérleg, melyet kezünkben tartunk, határozottan pozitív irányban állapodott meg. Ha vannak is a történetnek zavaros pontjai, ha néhol úgy érezzük is, hogy túl sok minden van összezsúfolva a filmben, a magával ragadó hangulat, a pörgős akciók, a remek tempójú vágás egyértelműen kárpótol mindezekért. A fene se gondolta volna, hogy éppen az oroszok dobnak hatalmasat gótikus punk vonalon, de ha már így esett, akkor örüljünk neki.
A REMÉNY BAJNOKA (Szintén múlt heti premier)
Életrajzi filmet készíteni óriási kihívás. Megtörténhet, hogy egy kegyetlen diktatúra elnökének vasmarkú felesége a vásznon primadonnaként dalol fejhangon, hófehér abroncsos szoknyában. A másik lehetőség: a száraz tények felsorolása azt az érzetet kelti bennünk, hogy egy dokumentumfilmet nézünk a diszkávörin.
A Remény bajnoka sajnos - vagy hál' istennek - úgy fickándozik a két véglet között, mint Julia Roberts a Pretty Womanben, mikor megkapta a 3000 dollárt. Persze nincs ezzel semmi baj... elvégre a filmnek is el kell adnia magát.
Glicerinkönnyek Crowe orcáján, Wednesday Addams iskolai előadását lepipáló vérfürdők, gyémántként csillogó jégvirágos ablak, és (még jobban) elszürkített arcú Renée Zellweger az általános iskolai írásvetítő-fóliákat idéző, precízen pontokba szedett adathalmaz kellős közepén. Hollywood ezúttal egy lavórnyi vízben engedte szabadjára Willyt, ám egy jó bálna kis helyen is elfér. Ez egy elég jó film lett.
James J. Braddock és kis felesége (szó szerint kicsi) "szerénysorban" éldegélnek gyermekeikkel. A menü mindennap ugyanaz (semmi), és úgy düledezik a házuk, hogy még Füles kunyhójára is elcserélnék, ha tudnák, hol lehet a Százholdas Pagony. Egy szép nap Braddock lehetőséget kap: kiállhat bokszolni egy bajnok ellen. Győzelem, címlap, lazac, kaviár, aztán puff. Nagyobbat zuhant, mint Konta Barbara a kidumálóshow-ból az irodai munka szürke homályába. Egyetlen vereség, egy eltört kar, és oda a fényes karrier. Hosszú évekig rakodómunkásként kénytelen dolgozni, ő, aki egykor ünnepelt híresség volt. De a sors kegyes hozzá, így főnixmadárként támad fel hamvaiból, hogy újra bebizonyítsa: a töltött káposzta felmelegítve jó csak igazán.
Picit fura látni a hírhedt "Mindenkimegvolthollywoodban" Crowe-t, ahogy a becsület bajnokát, és példás családapát alakítja, de vitathatatlanul hiteles, sőt Oscar-gyanús is. Szegény Zellwegernek nem maradt sok lehetősége teljesíteni, de ha mázlija volt, Russell őt is elkapta egy körre a forgatáson.
Ennyi újdonság kínálkozik most a mozikban, és lehet, hogy jól járunk, ha az esős, szomorú, csúnya idő elől bemenekülünk egy kis kikapcsolódásra…
Teljesen szubjektív vélemény (nem is én lennék, ha ezt nem jegyezném meg) : még a legeslegrosszabb mozi is jobb, mint a kinti, pocsék, hideg őszben térdig gázolni, dacolni az elemekkel, és fázva összehúzni magunkon az újra elővett átmeneti kabátot…
(Forrás: Exit)
Klikk ide!
|
Ideje: Szeptember 20, kedd, 20:41:21 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Menjünk moziba!" | Belépés/Regisztráció | 26 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Menjünk moziba! (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 20, kedd, 22:37:30
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves mango! felajzottál. Bár nem vagyok nagy mozibajáró,de mivel városunk bemutató mozi a hétvégén ellátogatok valamelyik filmet megkacsinrani. Szerettel:Bogi |
|
|
|
|
|
Re: Menjünk moziba! (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Szeptember 20, kedd, 22:39:39
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kedves mango! Teljesen felajzottál ismertetőddel. Kénytelen leszek a hétvégén ellátogatni a moziba. Szeretttel:Bogi |
|
|
|
|
|
Re: Menjünk moziba! (Pontok: 1)
- blas Ideje: Szeptember 21, szerda, 02:58:38
(Adatok | Üzenet küldése) | Azért ennyire nem szabadna forráshűnek lenni, Kedves Mango!
"Megtörténhet, hogy egy kegyetlen diktatúra elnökének vasmarkú felesége a vásznon primadonnaként dalol fejhangon, hófehér abroncsos szoknyában. A másik lehetőség: a száraz tények felsorolása azt az érzetet kelti bennünk, hogy egy dokumentumfilmet nézünk a diszkávörin."
"Glicerinkönnyek Crowe orcáján, Wednesday Addams iskolai előadását lepipáló vérfürdők, gyémántként csillogó jégvirágos ablak, és (még jobban) elszürkített arcú Renée Zellweger az általános iskolai írásvetítő-fóliákat idéző, precízen pontokba szedett adathalmaz kellős közepén. Hollywood ezúttal egy lavórnyi vízben engedte szabadjára Willyt, ám egy jó bálna kis helyen is elfér. Ez egy elég jó film lett."
Vajon az Exit-ből Steiner Kristóf mit szólna ehhez? |
|
|
|
|
|
Re: Menjünk moziba! (Pontok: 0)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Szeptember 21, szerda, 13:38:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anikó,
Jó, hogy ajánlottad ezeket, a Földre Szállt boszorkányt azért meg nézem, hátha magamra ismerek. Bár szemem fénye állítja, bizony ez megeshet!
Ajánlásod ezentúl is szeívesen olvasom, mert szeretek moziba járni, sőt szeretem a könnyed nem túl mélyenszántó filmeket is.
A vita ami itt zajlott, úgy érzem méltatlan. A forrás megjelölésével, természetesen,mindenben törvényesen jártál el. Egyébként egy film tartalmát nem sokféleképpen lehet elmondani. A szerzők pedig szerintem örülnek, hogy írásodhoz Őket ragadtad ki...
További jó munkát kívánok, és bíztatlak, csak így tovább...
Szeretettel Anna |
|
|
|
|
|
Re: Menjünk moziba! (Pontok: 1)
- blas Ideje: Szeptember 21, szerda, 18:09:41
(Adatok | Üzenet küldése) | | Úgy tűnik nem vagytok elég jártasak a szerzői jogban...érdemes lenne e hiányt pótolni... |
|
|
|
|
|
Re: Menjünk moziba! (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: Szeptember 21, szerda, 18:52:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Az utóbbi fél évben sajnos nem sikerült egy normális filmet megnézni, de ezek hatására talán rá tudom venni a párom még egy próbára. |
|
|
|
|
|
Re: Menjünk moziba! (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Szeptember 21, szerda, 20:33:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | 'Mindenesetre érdekes egy filmajánlót így kezdeni, - talán nem túl taktikus, ám annál őszintébb. '
Azért én ennyire taktikus és őszinte nem lennék, kiváltképp nem vallanám be, hogy nem láttam egyiket sem. Én már csak ilyen vagyok. Milyen szép ez a nyelv, milyen sok értelme van a taktika kifejezésnek.
Tisztelettel és őszinte jóindulattal: cs |
|
|
|
|
|
|
