| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Trója kincse |
|
mango
 |
Kacskaringós utakon, sok-sok kitérővel és nehézséggel szembetalálkozva - ennek a férfinak az élete már-már mesébe illő. |
Az 1800-as évek elején, egy eldugott német faluban egy özvegy lelkész gyermekei szórakoztatására részleteket mesélt a vak görög költő, Homérosz híres eposzából, az Iliászból. A gyerekek szájtátva hallgatták Hektor és Achilleusz hőstetteit, az istenek cselvetéseit, a görögök megostromolta Trója város történetét, a falovat…
Heinrich Schliemann ekkor nagyjából 7 éves lehetett, de soha többé nem tudott szabadulni a gyerekkorában hallott történettől.
Szegény sorban született, - később nagy vagyont szerzett, gyerekkorában nem tanulhatott, - felnőttként 17 nyelvet sajátított el tökéletesen, és élete igazi sikerét érett korában azzal szerezte, hogy bebizonyította, amiben világszerte sokan kételkedtek: hogy Homérosz elbeszélése a trójai háborúról igaz történet.
Kacskaringós utakon, sok-sok kitérővel és nehézséggel szembetalálkozva - ennek a férfinak az élete már-már mesébe illő. Édesanyját korán elvesztette, apja rideg volt és önző - és kicsapongó életet élő ember lévén még a szószéket is el kellett hagynia. A fiatal fiú már 14 évesen fűszeressegéd lett, maga kereste kenyerét. Szenvedélyesen szerette a dicsőséges ókori Görögországot. Hihetetlen dolgok estek meg a fiatalemberrel, amire most nem térek ki, - inkább rövidebbre fogva a történetet, szinte csak a nagyobb eseményeket ismertetem. Súlyos betegen gyalog elindult Hamburgba, ahol néhány nap alatt egy éves könyvelői tanfolyam anyagát sajátította el. Venezuelába készült „szerencsét próbálni”, de a hajó elsüllyedt, egy hordóba kapaszkodva mentették ki 13 túlélővel együtt. A holland partokra elvergődtek, s ott derült ki, hogy csak egyetlen poggyász maradt ép és sértetlen: Schliemanné. Így holmija és papírjai megmaradtak. Könyvelői állást vállalt Amszterdamban, itt alapozta meg vagyonát és alakította ki azt a rá annyira jellemző szívós, makacs kitartást, amellyel néhány évtized alatt hatalmas vagyonra tett szert. Igénytelenül, magányosan élt, - tudatosan. Minden idejét arra szánta, hogy művelődjön és fejlessze elképesztően jó memóriáját. Alig egy év alatt tökéletesen megtanult hollandul, angolul, franciául, spanyolul, olaszul, és portugálul. Ilyen képzettséggel már egy nagyvállalat boldogan alkalmazta. Megtanult oroszul is, így cége érdekeit 25 éven át ő képviselte Szentpétervárott. Az egykori, szegény fűszeressegéd meggazdagodott. Majd New Yorkba hajózott, onnan Panamába. Elképesztő eseményeket vészelt át, a San Francisco-i tűzvésztől kezdve a sárgalázrohamokon át, a legkülönösebb sorscsapások kísérték útját. Schliemann elszánt volt és nagyon tudatos: 400 ezer dollárt takarított meg. Az amerikaiakat faragatlannak tartotta, a nőket nem találta vonzónak, így visszatért Oroszországba. Panamán át vezetett útja, ahol szinte a lehetetlenséggel határos módon mindent túlélt: gyalog keltek át a szoroson, nyers iguanagyíkokat fogyasztottak, vérhas és sok egyéb rettenetes betegség tizedelte a kis csapatot, eltévedtek, éhhalál fenyegette őket, végül egymás ellen fordulva orvgyilkosokká vált sok végkimerültség szélén álló ember. Schliemann egyetlen éjszaka sem mert elaludni, kezében tőrrel és pisztollyal őrizte aranyrúdjait és bankutalványait, közben lába csaknem teljesen elüszkösödött. Túlélte ezt is. Szentpétervárott 1852 októberében megnősült, de hatalmas tévedés volt házassága, noha 3 gyerekük született. Magánéleti gondjai elől ismét a munkába menekült, spekulációkba fogott, kockáztatott, és szorgalmasan tanulta a görög nyelvet. Végül elutazott álmai országaiba: Görögországba, Egyiptomba, Palesztinába, Indiába, Kínába és Japánba…Magányos volt és rengeteg pénze, ideje volt. Lehetőség kínálkozott a reménytelenül rossz házasságától megszabadulnia, - Amerikában. Egy év múlva már amerikai állampolgár. Ekkor kezdett el régészettel foglalkozni. Ithakába utazott, ahol Odüsszeusz palotáját kereste. Magát is becsapva, azt hitte, meg is találta. Majd a Konstantinápoly melletti síkságra vitte útja, ahol a hagyomány szerint Trója városa állt…A rá jellemző energiával és megszállottsággal ostromolta a török kormányt azzal a kéréssel, hogy engedélyezzék az ásatásokat, mert elképzelése szerint a Hisszár hegység rejti a romokat, ellentétben a tudósok azon állításával, mi szerint Trója – ha létezett! - Bunarbasi közelében lehetett, noha az Égei-tengertől 16 kilométerre feküdt. Schliemann meg volt győződve arról, hogy a parthoz sokkal közelebb kell a kutatásokat folytatni.
Közben elvált, és nagyon vágyott egy megértő, hű társra maga mellett. Elhatározta, csakis görög nőt vesz feleségül, aki szereti Homérosz költészetét, szép, és el tudja őt fogadni a hóbortjaival együtt…Egy barátja révén így ismerkedett meg egy Sophia Engasztromenosz nevű, 17 éves lánnyal. Ám a leendő feleségnek - mint a mesékben, - három kérdésre is kifogástalan feleletet kellett adnia ahhoz, hogy a frigy létrejöhessen: szeret-e utazni; mikor látogatott Athénba Hadrianus császár; és végül egy részt citálnia kellett a lánynak Homérosz eposzából. Sophia kiállta a „próbát”. A görög asszony megértő lelke és vele született bölcsessége tette házasságukat szilárd, mély, és tartós kapcsolattá.
Ásatások ásatásokat követtek, - kevés sikerrel. Negyedik expedíciója végre sorsdöntőnek bizonyult.
1873 egy fülledt, forró reggelén a trójai ásatásoknál az izgatottságát nehezen palástoló Schliemann halkan odaszólt feleségének. Csupán a nevét mondta, de a férjét odaadóan szerető asszony megértette: valami fontos történt. A férfi ásója fémtárgyhoz koppant. Rögtön megérezte, ez a „nagy pillanat”…A munkásoknak Sophia azonnal pihenőnapot rendelt el, férje születésnapjára hivatkozva. A házaspár a legnagyobb titokban, egymaga folytatta a munkát, míg egy nagy rézládát emeltek ki a földből. A XIX. század talán legfontosabb régészeti leleteire bukkantak…
Schliemann 1873. május 30-án tízezer aranytárgyat talált, amelyekről úgy vélte, Priamosz, az utolsó trójai király kincsei voltak. Egy káprázatos diadémot Sophia fejére helyezett e szavak kíséretében: - „Trójai Heléna fejdísze most az én feleségem homlokát ékesíti…” Kicsempészte az értékes ivóserlegeket, diadémokat, fülbevalókat és a többi kincset az országból, és a kétkedő tudósoknak bebizonyította, hogy Homérosz városa valóban létezett. A hitetlenkedők azt állították, hogy régiségkereskedőktől vásárolta a leleteket, csúnya gyanusítgatások kereszttüzébe került. Sajnos, már nincs mód arra, hogy a mai tudományos módszerekkel megállapítást nyerjenek a leletek eredetisége és kora, és így eldőlhessen a vita. A Priamosz kincsének tulajdonított tárgyakat a Schliemann házaspár egy berlini múzeumnak ajándékozta. A II. világháború pusztításai elől egy óvóhelyre vitték, de 1945-re mindennek nyoma veszett.
A föld mélye háromezer éven át rejtette a kincset, s csak rövid időre került napvilágra, hogy aztán végérvényesen eltűnjön…
Schliemann régóta hitt abban, hogy a tudósok tévednek a mükénei királysírok helyét illetően is. A dombtetőn fekvő Mükéné jelentős város volt, itt uralkodott Agamemnon, Helena sógora. A tudósok feltételezték, hogy a fontos személyek sírjai valószínűleg a város külső falain túl fekszenek. Schliemannak azonban mást súgtak az ösztönei. Ő a belső falak mellett, a hírneves Oroszlánkapu közelében kereste őket, - és igaza látványosan bebizonyosodott. Sophiával rátaláltak azokra a sírokra, amelyek csodálatos szépségű arany temetkezési tárgyakat, egyebek között halotti maszkokat is rejtettek.
Élete utolsó tíz évében Schliemann boldogan élt Sophiával és gyermekeikkel az athéni házban, amelyet az általa feltárt palotákhoz hasonlatosra terveztetett. A tudósok még vitatkoztak a leletek fölött, de őt egész Európa ünnepelte.
A sikeres férfit egyedül, minden orvosi segítségnyújtás nélkül érte a halál. Nápoly egyik terén összeesett, kórházba vitték, de sem pénz, sem okmány nem volt nála, ezért a kórház elutasította, mint nincstelent… Mire orvosa előkerült, Schliemann már teljesen lebénult, és egy szót sem tudott kiejteni többé.
1890. december 26-án halt meg, nem sokkal 69. születésnapja előtt.
A megrendült, férjét gyászoló asszony ezt írta: „Megadatott, hogy az élet értelmének mélyére hatolhattam. Ezt drága férjemnek, Henrynek köszönhetem.”
Schliemann nagy nehézségek között, szinte emberfeletti küzdelem árán megvalósította álmát: vagyont, tartós hírnevet, és egy rendkívüli asszony szerelmét tudhatta magáénak.
Nem mindennapi élettörténet.
|
Ideje: Október 22, szombat, 18:00:10 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Trója kincse" | Belépés/Regisztráció | 16 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Trója kincse (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Október 22, szombat, 20:02:03
(Adatok | Üzenet küldése) | | Látod,az Ő este is azt bizonyitja,hogy egy kisemberből is lehet hires ember,csak erő,szorgalom,kitartás,és szerencse kell mindehhez. Én sokat olvastam,filmeket láttam ebben a témában. Hihetelen ösztönösséggel vásárolta fel a területet,ahol ásott és bizony a hite átsegítette minden nehézségen.Csodálatos fényképek maradtak fenn a fiatal felségének diadémokkal,nyakláncokkal,függőkkel,koronával felékszerezett portréjáról. Egyszer úőgyis előkerülnek prijamosz kinccsei...én legalábbis bízok benne. |
|
|
|
|
|
Re: Trója kincse (Pontok: 1)
- Maurice Ideje: Október 22, szombat, 20:08:12
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyon érdekes és szép esszé egy olyan emberről, akinek a nevét oly kevesen ismerik, de aki oly sokat tett az ember művelődéstörténetéért. |
|
|
|
|
|
Re: Trója kincse (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Október 22, szombat, 20:29:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anikó, nagyon érdekes volt ez az írásod is. Valahányszor ezeket a mitológiai történeteket olvasom, bennem is mindig felmerült, valyon lehet, hogy igaz történetek? Legalább a lényeg? Élveztem..:))))
Szeretettel Anna |
|
|
|
|
|
Re: Trója kincse (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Október 22, szombat, 21:25:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tényleg nem mindennapi élettörténet, örülök, hogy belepillanthattam általad :) |
|
|
|
|
|
|
