| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Időjárás és az örökélet |
|
chokito
 |
Azért tényleg csodálatos a természetnek ez az önszabályzó képessége! |
Immár hagyomány, hogy a Szilvesztert barátomék házában, a Balaton mellett töltjük. Talán érthető ezek után, hogy az elmúlt napokban aggódva nézegettem ki az ablakon, hallgattam a híreket, néztem a híradókat az időjárással kapcsolatban.
Na és persze közben járt az agyam.
Azért tényleg csodálatos a természetnek ez az önszabályzó képessége! Íme, most meg rájött, hogy az utak túlzsúfoltak, rengeteg az autó. Zúdít hát reánk havat, nem is keveset, ha ezt megunta, jön a sűrű köd, estére meg holnapra ónos esőt is igérnek. A híreket olvasva látszik: máris jelentősen csökkent a mozgásképes járművek száma. Csak Győr környékén tegnap 50-60 autót vont ki a forgalomból. Hogy igazából mennyit, nem lehet tudni. Ahány híreket hallgattam tegnap, annyiféle számadat ütötte meg a fülemet. Szerintem csak találgatnak. A valós adat - a modern kor feltételeinek megfelelve - tuti, hogy titkosítva lett 75 évre.
Megfigyeltétek? Óriási harc folyt, na meg panaszáradat, hogy nincs igazán szólásszabadság, sajtószabadság, véleménynyilvánítási szabadság. Aztán jött a mégdemokratikusabb demokratizmus, boldog-boldogtalan ontotta ránk az információhegyeket. Cenzúrázni immár nem lehet, nem is illik. Mit tettek erre a minden hájjal megkent illetékesek? Kitalálták a titkosítás intézményét. Ami akár csak egy csöppet is kellemetlenebb, azt rögtön titkosítják. És nem ám egy-két-...-tíz évre! Minimum 75-re! A jónép meg máris ott találja magát a nagy dilemma előtt. Mert hát azért mégis érdekelne, hogy mi az a szörnyű nagy titok, amit csak nagyon-nagyon érett fejjel tudhatunk meg. Viszont senki sem szeretne hamar megöregedni. Most akkor mi legyen? Azt mondja a köz, hogy aki kiváncsi, hamar megöregszik. Vajon mázlinak tekinthető-e, ha ezért hamarabb tudja meg az igazat?
1963-ban, a Kennedy-gyilkosság idején 14 éves voltam, úttörő (mert megérdemeltem), s akit arra tanítottak, hogy legyen nyitott a világpolitika iránt, hiszen ez a jövőnk záloga. Mint akkor mindenki, naná, hogy én is szerettem volna megtudni, ki és miért volt a gyilkos. És teljes letargiába estem, amikor a nyomozás eredményét 75 évre titkosították. Nem tudom miért, de akkor valahogy életemben előszőr felötlött bennem, vajon megérem-e egyáltalán a 89 éves kort? Eddig szerencsém volt. Ha időnként lassan is, időnként szinte száguldva, de biztosan telnek az évek. Már csak alig 33 évet kell kibírnom, s tudója leszek a nagy titoknak. Csakhogy születnek közben újabb és újabb titkok, a jól bevált 75 éves titkosítással. És ez újabb dilemmát szül. Elnézegetve, és elborzadva hallgatva, hogy 40-45 éves, keményen, becsülettel ledolgozott munkaviszonnyal a hátuk mögött emberek ezrei mennek jóval a garantált minimálbér alatti nyugdíjba, korántsem biztos, hogy valóban szeretnék örökéletű lenni a Földön. De az újabb és újabb titkok csak nem hagynak nyugodni!
Külön bosszant, hogy nem vagyok benne biztos, megoldás-e, amit kitaláltam. Gyermekeimet megkértem ugyanis, hogy az engem érdeklő, titkosított ügyek titkosításának lejártakor tegyék félre az ezekkel kapcsolatos újságokat, híreket, videókazettákat. Aztán majd hozzák magukkal a túlvilágra, hogy végre megtudjam az igazat.
Több probléma is van ezzel a megoldással. Előszőr is, ha így haladunk tovább, olyan mennyiségű adathordozó gyűlik össze szegényeknél, hogy már előre gyűjteni kell egy családi mauzóleumra. De legfőbb gond az, hogy ki garantálja, hogy arra a rövid időre, amíg átveszem tőlük ezeket, engem is beengednek majd a Mennyek országába? Meg kell hát szerveznem a Pokol és a Mennyország közötti csomagküldő szolgálatot a hozzátartozó logisztikai üzletággal együtt. Mivel (gondolom) nem vagyok egyedül az örök kiváncsiságommal, nem lehetek annyira önző, hogy ezt a szolgálatot kisajátítsam. Tekintve, hogy a Föld fennállása óta mennyi ember került a Mennyországba, hány jutott Pokolra, itt is, ott is, és persze a Földön is el kell hát terjeszteni a köztudatban, hogy létezik ilyen. Ehhez reklámügynökség(ek)re, PR szakemberekre van szükség. Itt is, ott is, meg a Földön is. Meg kell hát szervezni az ezen ügynökségek közötti kommunikációt is. A helyszínek közötti útlevél-, vám- és vízumügyintézéshez létre kell még hozni minimum egy Nemzetközi-, illetve helyesebben: Más Világok közötti Kapcsolatok Osztályát. S ha mindehhez figyelembevesszük, hogy (mint azt Zalatnay Cini példája is bizonyítja) mindezek felügyeletét a későbbi bonyodalmak elkerülésére személyesen nekem kellene ellátni, szakérteni, azt hiszem én mégiscsak örökéletre vagyok kárhoztatva.
És ennek fényében most már végképp nem tudom eldönteni, szeressem-e a telet, a maga randa időjárásával, avagy mégse?
|
Ideje: December 31, szombat, 11:12:47 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Időjárás és az örökélet" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Időjárás és az örökélet (Pontok: 1)
- soman (soman@vodafone.hu) Ideje: December 31, szombat, 11:41:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szeresd csak a telet, az legalább oly csapongó, mint írásod! Néha nevettem, máskor meg sírtam volna legszívesebben. Érezd jól magad a Balaton partján! Valahol én is itt vagyok a felvidéki részen, de csak semmi bizalmaskodás, még minket is titkosítanak 75 évre, azt meg ugye még nem szeretnénk. Azon a csomagküldő szolgálaton mellesleg én is szívesen dolgoznék, ha tudsz valami jó melót, szólj légyszí, de persze csak olyat, melyet ég és föld - Pokol és Mennyország - között lehet végezni! Jó mulatást ma estére! Majd integetek... |
|
|
|
|
|
|
