| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Újabb vallomás, 2006-ban is - 15. |
|
mango
 |
Csupán az elragadtatás és a főhajtás jut nekem... |
Az új esztendő nem vette el erős belső indíttatásomat – jobban mondva régi, megszokott klaviatúrámat,- melyen azt a sorozatot írom nagy szeretettel és lelkesedéssel, melyben vallok legkedvesebb költőimről, íróimról, akik bensőm legrejtettebb zugaiban is megpendítik a legérzékenyebb húrt, és hosszan hangzanak lelkemben.
Még nem fogytam ki a „vallani-valóból”, még nagyon sok mindenkiről-mindenről van valódi mélyről fakadó és az igaz, őszinte szó hangján elmondható gondolatom.
Vannak emberek, akik nekem a „zsinórmérték”, az etalon, akikhez igazíthatom szívem dobbanását – amint leírtam ezt a mondatot, érzem azonnal a pátoszt benne, - de vállalom. Épp csak megközelítő formai hűséggel, de azt hiszem eléggé megalapozott, ámde szubjektív hangon tudok én ezen nagy emberek méltatásáról írni, - és semmiképpen nem verselemzést. Hiszen ehhez én nem igazán értek…
Csupán az elragadtatás és a főhajtás jut nekem, és az, hogy valamiképpen nyomot hagyjak nagyszerűségükről – legalábbis azokban, és bármily kicsikét is, - akik olvassák e sorozatot.
Ma például Kosztolányi Dezső van „velem”...
Nagyon sokszor és sokat „menekülök” Kosztolányihoz. Talán csak Tóth Árpád előzi meg őt e nagy rajongásomban és csodálatomban.
Nagy merészség lenne bármiben is Kosztolányihoz hasonlítanom magamat, legmélyebb álmomban sem merném ezt megtenni. Ám van valami, amiben egyezünk. Kosztolányi Szabadkáról került Budapestre, és végzetesen beleszeretett a fővárosba. Egy levelében, amit Juhász Gyulához írt, Szabadkát „unalmas, poros és unott” városnak nevezi, míg Budapestet édes mostohaanyjának szólítja, amely tűzhelyet, édes szerelmet és barátságot adott neki. „A zaja italom volt, bőrfeketítő korma arckenőcsöm, az utcán tántorgó kéjlánya arám. Áldott legyen mindörökre.” – írja.
Nos én, a tősgyökeres debreceni, aki több évtizeden át Debrecen nagy szerelmese voltam, - mára már igazi budapestinek vallom magam…Nagyon szeretem Budát…
Fájdalom, de több hasonlóság – sajnos! – nem található fel közöttünk.
Ő hatalmas költő volt, kötete állandó kísérőm, esszégyűjteménye fénylő jelzőtáblái életemnek, ami arra int és figyelmeztet szüntelenül: írni így kell! Szép magyar nyelven, ékes szavúan, tisztán, érthetően, megkérdőjelezhetetlenül. Mint ő tette.
Nekem ezt adja, üzeni, írja Kosztolányi Dezső.
Oly gyakran forgatom verseskönyvét, hogy magam is meglepődöm: néha ott nyílik ki, ahol éppen kell. Azt olvasom, ami éppen a legjobbkor, a legtöbbet tesz a napomhoz…
Ma itt tárult szét a régi, agyonolvasott, szürkefedelű könyv, egy nem túl ismert, de számomra sok-sok gyönyörűséget suttogó vers:
Beszélő boldogság
Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
Neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.
S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasában tombol
és a halál vas-ajtaján dörömböl,
most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.
(1935. Számadás)
Inkább gyanítom, mint tudom, hogy néha Kosztolányi igenis megírt helyettem egy-egy verset: annyira magaménak érzem. E fenti szonett akár az én szilveszteri számadásom is lehetett volna, ha volna tehetségem ezt ennyire szépen kifejezni. Sajnos nincs…Valószínűnek tartom, hogy Kosztolányi szavainak felületi jelentésükön kívül van egy rejtett kódtartalma is, amely csak azokhoz jut el, akiknek érzelmi háztartása ezt képes befogadni és ekkor ez a kód feltöri önmagát. A vers varázsának titka, hogy élő-eleven voltában adja át az érzések, a bizonyosság szépségének bonyolult gazdagságát ebben a 14 sorban. A zeneisége szívünkre írja magát, mely minden strófában új dallamot kezd, vagy éppen áthajlik a következő verssorba, de mindig egyformán nyugszik el…
Minden igazi, nagy költemény túléli az időt. Új árnyalatokat, pompázatos színeket kap az évek folyamán, érik, nemes veret festi meg betűit, akár e vers befejezése - „ujjongva megteremtelek örömből” – úgy csendül meg bennünk minden olvasás után, mint egy győzelem-istennő örömittas hangja, akár a hajóorron álló büszke és gyönyörű Niké.
Ez a nagyon szép, választékos hangú, utolsó három sorában különlegesen mély reményt, bizakodóan örömöt csillantó tizenhárom szó; de az egész költemény - költészetünk legszebb alkotásainak antológiájába kívánkozik.
Talán túl elfogult vagyok e verssel.
Kéretik ezt elnézni nekem…
|
Ideje: Január 09, hétfő, 15:26:23 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Újabb vallomás, 2006-ban is - 15." | Belépés/Regisztráció | 32 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Újabb vallomás, 2006-ban is - 15. (Pontok: 1)
- soman (soman@vodafone.hu) Ideje: Január 09, hétfő, 15:37:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Én is szeretem Kosztolányit..., ahogy téged is. Magával ragadó az újabb vallomásod, de kérlek ne légy ennyire kishitű!. No jó, tudjuk Kosztolányi mellett nehéz lenne egyenrangúnak lenni, de neved is egy igen színes folt a kortárs magyar irodalom palettáján.
"Aki nem különbözik mástól, az nincs is" |
|
|
|
|
|
Re: Újabb vallomás, 2006-ban is - 15. (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Január 09, hétfő, 16:05:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Igen Anikó! Jó megállni egy ilyen írásnál! Várható volt, hogy egyszer jön Debrecen... Nem csak a személyes kötődés, hanem Kosztolányi nagysága miatt. Várjuk! |
|
|
|
|
|
Re: Újabb vallomás, 2006-ban is - 15. (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Január 09, hétfő, 16:41:07
(Adatok | Üzenet küldése) | | Kosztolányiról már olvastam Tőled.Kosztolányi mestere volt a versírásnak,és az irodalomnak minden téren.Ő mindig hálás téma. |
|
|
|
|
|
Re: Újabb vallomás, 2006-ban is - 15. (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: Január 09, hétfő, 17:44:11
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon szeretem Kosztolányit, s nekem megvolt az a szerencsém is, hogy a suliban JÓL tanították. Örömmel olvastalak.
Puszi: Andi |
|
|
|
|
|
Re: Újabb vallomás, 2006-ban is - 15. (Pontok: 1)
- Maurice Ideje: Január 10, kedd, 12:05:34
(Adatok | Üzenet küldése) | Minden ilyen jellegű írásodban különlegesség, hogy egy-egy vers a te lelked bűvkörében kap újra személyes élményt. Egy versajánlásnál mindig az ajánló személyisége diadalmaskodik.
Írásod szép, hiteles, mély, elgondolkodtató, van benne valami bölcs rezignáltság is. Ilyenkor azért tetszik nekem egy-egy vers, mert Neked is tetszik. |
|
|
|
|
|
Re: Újabb vallomás, 2006-ban is - 15. (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Január 12, csütörtök, 18:46:06
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Tudod Anikó, én a versek világába a te kezedet fogva léptem és lépek be.... Hálás vagyok ezért nagyon neked. Gyermekkorom irodalom óráin annyira eltávolítottak tőle, hogy eltelt 40 év mire újra rányitottam a szemem, az irodalom a költészet varázslatára..... Ma már más szemmel, más lélekkel olvasok, olvaslak.... Legyen az próza, vagy vers..
Azt hiszem a kortárs költők nagyságairól a FullExtra mottója mond a legtöbbet.
"Nem az jobb, amit jobbnak mondanak, hanem az, amelyet önkéntesen többen fogadnak el. "
Én bátran ki merem jelenteni, hogy korunk egyik legtehetségesebb és legjobb költőnőjét ismertem meg személyedben...
Szeretettel Anna :))))) |
|
|
|
|
|
Re: Újabb vallomás, 2006-ban is - 15. (Pontok: 1)
- edami Ideje: Január 13, péntek, 14:09:11
(Adatok | Üzenet küldése) |
Remek, tetszett nagyon!
szeretettel
edami |
|
|
|
|
|
Re: Újabb vallomás, 2006-ban is - 15. (Pontok: 1)
- Julianna (oredit.1@posta.net) Ideje: Január 14, szombat, 08:56:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Örülök, hogy van sok elmondandó gondolatod. Olvasom az írásaidat és sokat tanulok is azokból. A verseidet is lesem. Sok sikert kivánok neked 2006-ban is. Szeretettel: Edit. |
|
|
|
|
|
Re: Újabb vallomás, 2006-ban is - 15. (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: Január 15, vasárnap, 04:06:11
(Adatok | Üzenet küldése) | | Majdnem lecsúsztam remek írásodról... Kitűnő! A hsz-eket is végigolvasva szerintem is színesedik a mai költők palettája, általad - de én ezt mindig tudtam, és mondtam... :) Üdv.! |
|
|
|
|
|
|
