| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Egy pánikbeteg naplójából - 3. |
|
mango
 |
...amiben hiszünk, az valóban létezik, s aki engedelmeskedik, szinte mindig különb annál, aki parancsol. |
UTÓSZÓ GYANÁNT
Ez az időszak, amit itt leírtam, - életem egyik sorsfordító periódusa volt.
Sok válságos időszakot éltem már meg, és ez talán nem is a legtragikusabb volt; de mindenképpen meghatározó.
Áprilisban szorongva, feszültséggel telve, súlyos terhet cipelve vonultam végig nehéz sporttáskámmal az utólag már egyáltalán nem ridegnek látott folyosón egy olyan intézménybe, ahol a gyógyulást reméltem.
Meggyógyultam, azt hiszem.
Kívülről is ez látszik, de talán tényleg így is van.
Valóban nincs okom azt mondani, mint Karinthy, hogy „tessék nekem visszaadni az iskolapénzt, mert nem tudok semmit!”.
Lényegesen bölcsebben, okosabban és főleg gazdagabban léptem ki azon a nagy barna ajtón, amiről egykor azt hittem: eltemet, amint döngve becsapódott utánam, s amitől oly nagyon féltem.
Amit ebben a szanatóriumban kaptam a sorstól, - azon túl, hogy visszaadta az egészségemet és ez már magában véve nagy dolog: mit is akarhatnék még ?! - az, hogy olyan embereket ismertem meg, akikkel egyébként egészen biztos, hogy nem találkozom az életemben.
Továbbmegyek: itt találtam egy gazdag, szép és kophatatlan barátságot, és olyan kivételes találkozásokat, amelyeket már soha nem vesz el tőlem senki.
Mindkettő megtanított arra, hogy csakis a kétoldalú szeretet teszi elviselhetővé a függőséget. És hogy amiben hiszünk, az valóban létezik, s aki engedelmeskedik, szinte mindig különb annál, aki parancsol.
Alapvetéseimet kicsit kijavította az élet, piros ceruzával itt-ott belejavított, bár megváltoztatni nem tudta.
Talán így van jól minden, ahogy van.
Tudatom legmélyén esetleg egy-két olyan adósság előszobázik még, melyeket meg kellett volna tennem, de valahol, valami ennek gátat vetett.
Veszekedett vadsággal, makacs kitartással hódolok a féltésnek, az érzésnek, az érzékenységnek azzal a más számára úgysem használható gazdagságának, mely bennem parádézik: törékeny, és törhetetlen, hajlékony és hajlíthatatlan szélsőségeimből tevődik össze a lelkem.
Minden, ami én vagyok, csupán annyi helyet kér ebben az írásban is, amennyit eddigi életem során bármikor: nem szeretek a középpontban állni. De ez is éppen elég ok arra, hogy teljesen fizetésképtelen adósnak érezzem magam a sorssal szemben.
Inkább gyanítom, mint tudom: örök adósa maradok, bárhogy igyekszem.
Talán ezzel az irodalmilag meghatározhatatlan műfajú írással mintegy kiírtam magamból azt, ami valóban adósságom. Ami még a szívemen feküdt, és kíméletlenül nyomta, préselte azt.
Mostani korom egyik legmeghatározóbb hittétele: ha egészséges közeget akarok magam körül látni, és életre hívni, akkor a hazugságot örökre száműzni kell a szép, igaz és tiszta érzések közeléből: hozzá ne férhessen semmiképpen.
A hazugság íze émelyítő és elviselhetetlen, ami után csak a kiábrándultság, a közöny, az undor jöhet. Ezt nem tehetjük.
Ezzel az érzéssel ezt sohasem tehetjük.
Az eltöltött sok-sok hét élményével, gazdagságával a batyumban élem tovább így-úgy az életemet, az eredményjelző táblán pedig ott villog az összegzés nagy, narancssárga betűkkel és számokkal.
Még talán változhat a meccs eredménye. Bár remélem, abba a „gödörbe” soha többé nem esek bele. Hiszem, hogy meggyógyultam.
De a játékot elkezdeni, és egyáltalán bárminemű eredményt elérni , - már biztos, hogy megérte: nem volt hiába, semmi nem volt hiába.
Van, akinek örökre lekötelezettje lettem, - és még csak ellenemre sincs.
Köszönet érte mindenkinek, (kinek több , kinek kevesebb melegséggel…), aki ebben velem együtt részt vett.
Okulásomra - talán még nem késő. Már csak magammal számolandó el ez a tizenkét hét.
Sikerülni fog.
Sikerülnie kell.
***
VÉGE
|
Ideje: Január 28, szombat, 18:10:53 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Egy pánikbeteg naplójából - 3." | Belépés/Regisztráció | 14 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Egy pánikbeteg naplójából - 3. (Pontok: 1)
- soman (soman@vodafone.hu) Ideje: Január 28, szombat, 18:35:40
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Tetszett a napló eseményeinek végső összegzése, igaz gondolatok utószava. Azért kíváncsi lennék ennek a fiatal lánynak a naplójára - mondjuk öt év múlva. Persze csak akkor, ha írna is bele valamit.
:-) |
|
|
|
|
|
Re: Egy pánikbeteg naplójából - 3. (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Január 28, szombat, 19:20:35
(Adatok | Üzenet küldése) | | A depresszió csalóka délibáb,mely egyszer feltűnik,időzik egy ideig az egyénnél,aztán egy darabig nem jön elő,majd a legváratlanabb pillantokban tör rá.Még a jó baráti,családi kötelék sem tudja ezt a problemát megoldani.A sikerélmények is ideig óráig tudják kitolni az újabb roham bekövetkeztét. A depresszió átok,mely a dopanin szint csökkenése,a melatonin hiányára vezethető vissza. |
|
|
|
|
|
Re: Egy pánikbeteg naplójából - 3. (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: Január 29, vasárnap, 05:24:47
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Így van, a sorsnak örök adósai vagyunk. Csak erre majdnem mindig későn jövünk rá... miután elátkoztuk.
Mango, ez eszméletlen jó írás volt, örömmel olvastam.
Puszi: Andi |
|
|
|
|
|
Re: Egy pánikbeteg naplójából - 3. (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Január 29, vasárnap, 06:59:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Én is ebben reménykedem! Jaj, de jó is a jó, ha nehéz is előrehaladni egy kicst! Nem szabad elengedni a kezét a jónak! |
|
|
|
|
|
Re: Egy pánikbeteg naplójából - 3. (Pontok: 1)
- Maurice Ideje: Január 29, vasárnap, 20:23:30
(Adatok | Üzenet küldése) | | Habár az ilyesfajta történetek megborzongatnak, megráznak, mégis a Te írásodban ott volt valami kegyelemszerű tanító-jelleg, valami megmagyarázhatatlan melegség, olyan írói attitűd, mely tenyerére veszi az elhagyott hőseit. Ez a Te sajátod...:-) |
|
|
|
|
|
Re: Egy pánikbeteg naplójából - 3. (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: Január 31, kedd, 14:13:12
(Adatok | Üzenet küldése) | | A gyógyulás útjára lépni soha nem késő, kötelességünk megtenni. Írásod kiváló példa volt erre. Üdv. |
|
|
|
|
|
|
