| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Szerelmeslevél - 7 |
|
mango
 |
Összetartoznak, mint fához a gyökere. A város szinte kisajátította magának a nagy költőt… |
Most kicsit „hazahúz” a szívem…Egykori városom, Debrecen, és Csokonai Vitéz Mihály neve szinte elválaszthatatlan. Összetartoznak, mint fához a gyökere. A város szinte kisajátította magának a nagy költőt…
Forrásmunkáim keresgélése során sok érdekes adatot találtam erről a „kapcsolatról”. A debreceni világ messze volt a pest-budai világtól. A kálvinista cívisek a török időkben olyan sajátos függetlenséget valósítottak meg a maguk számára a magyar király, az erdélyi fejedelem és a szultán között, hogy némi kis túlzással városi köztársaságnak is tekinthetjük úgy másfél évszázadon át Debrecent.
A méltán nagy hírű debreceni Kollégiumban a szinte mesés hírű Hatvani professzor már a hatvanas években a kor színvonalán álló fizikát tanít, nem sokkal később Budai Ézsaiás professzor már a felvilágosodás szellemében — meglepő tájékozottsággal — oktat történelmet, s ír kitűnő tankönyveket a világtörténelemből is, a magyar történelemből is. Linné akkori legmodernebb természetrajzára tudósok egész nemzedéke esküszik. Diószegi Sámuel, Földi János, Fazekas Mihály egymást is tanítva teremti meg a magyar nyelvű állattant és növénytant. E természettudósok közül Földi is, Fazekas is egyben költő. Földi egyszerre orvos, a verstan tudósa, otthona az új debreceni költészet középpontja; Fazekas idővel a Ludas Matyi költője lesz. Ebben a körben nő fel a felvilágosodásból táplálkozó, majd a Martinovics-kor után új utak felé tájékozódó magyar irodalom legnagyobb lírikus költője: Csokonai Vitéz Mihály.
Egész élete harmincegy esztendő: 1773. november 17-től 1805. január 28-áig élt. E rövid idő alatt olyan gazdag, sokszínű és maradandó életművet hagyott hátra, mely párját ritkítja.
1797-ben Komáromban élt egy verselgető csizmadiáné, Bédiné Fábián Julianna. Amolyan irodalmi szalont vitt a városban, ahová sereglettek a poéták. A költő sokat megfordult e házban, és itt ismerkedett meg élete nagy szerelmével, Vajda Juliannával, akit Lilla néven ismer az irodalomtörténet és az olvasók…
Lilla jómódú komáromi kereskedő leánya, akit gazdag vőlegénynek tartogatott édesapja. A vándorpoéta végzetesen beleszeretett a lányba, de a szerelem talán már az első perctől fogva reménytelenségre volt ítélve: a fiatalok ezt akkor még nem igazán tudták, de hogy Csokonai nem, az egészen biztos... Bár Lillának tetszett a múzsai szerep, és talán nem is volt túl szigorú és kegyetlen a költő érzéseit látva, érezve, - de szülei a hamarosan bekövetkező és váratlan lánykérés után sebtiben férjhez adták a szép Lillát egy jómódú dunaalmási kereskedőhöz…
Egy 1797-ban kelt levelében Vitéz Mihály így ír az ő Lillájának: ekkor még reménykedett…
Bicske, 1797. október 21.
Szép kegyes!
Mihelyt vettem boldogító kezecskédnek sorait, azonnal az öröm ezer édes érzésekkel lepte meg tusakodó szívemet, s azonnal kiindultam Komárom földjéből. Megyek és repülök kedves angyalom, a Te leveled szárnyakat köt az én óhajtásaimra, s ragadtatva ragadtatom az én szerencsém felé; mert ami legnagyobb szerencsém volt, feltaláltam. […] Igazán írod, vigasztaló őrzőangyalom! hogy levelem szívemnek belső rejtekéből származott; mert hogyne származna a szívemből, amelybe semmi sincs egyéb írva, hanem ez az istenasszonyi név: Julianna, s utána ez a hét betű, hogy szeretlek!
Ma 21-ik napja van októbernek – ma kezdd el, ma, mikor vészen ezen levelemet, tégy félre minden dolgot, felejtkezzél el mindenről, még magadról is; a feljövő nap már a papíros mellett találjon, s mikor lemegy az utolsó sugára is, a Te csókra méltó betűidre pillantson, s csak akkor vedd észre, hogy a szerelembe elmerültél, mikor az én nevemnek emlegetését a hajnali kakasszó rezzenti félbe! Így készíts nekem november végire egy levelet, köttesd bé Töltesy urammal, s olyan nagy csomóba küldd el, hogy azt Hármas Históriának gondoljam! Akkor küldd el delizsáncon Pestre, […], én akkor eladom a verseimet, s annak az árán kiváltom, sőt kész volnék magamat is annak kiváltásáért árendába adni, - de már én nem vagyok magamé, magamról rendelést nem tehetek, mert a Te rabod vagyok.
Az élet nagy – és néha bizony kegyetlen - rendező.
Lilla férjhez ment, s Csokonai Vitéz Mihály egy hosszú levélben így búcsúzott el tőle:
[...] Élj vígan, a legtisztább boldogságnak karjain; egy örömöd csak azért múljon el, hogy a másiknak helyet adjon, állandó nyugalom és békesség legyen vidám homlokod felett, s szeressen oly forrón az ég, amint én mindenkor szerettelek!
Isten hozzád! Csókollak – még egyszer – a legutolszor csókollak - - Ah elvesztett kedves Lillám!
Isten hozzád!
Professzor Csokonay
Lilla más felesége lett, - hisz Balassi óta és még nagyon sokáig – tudjuk azt a kikezdhetetlen tényt, hogy a költők könnyebben kapnak csókot, mint hozományt…Csokonai nem volt vagyonos ember: vándorolt is tovább, - de a Lilla-versek halhatatlanná tették Csokonai Vitéz Mihály lángoló nagy szerelmét, immár örökre.
|
Ideje: Február 01, szerda, 18:15:52 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Szerelmeslevél - 7" | Belépés/Regisztráció | 14 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél - 7 (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Február 01, szerda, 18:41:10
(Adatok | Üzenet küldése) | | Itt megint tettenértük a beteljesületlen szerelem által ihletett csodálatos alkotások születésének titkát.Lehet,ha Csokonai feleségül vehette volna,mert kapott volna egy tanári állást,akkor a Reményhez c. örökbecsű verse nem születik meg. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél - 7 (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: Február 01, szerda, 21:50:16
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ha mondjuk tíz évvel tovább él. Mennyi csodát tudott volna még alkotni! De tényleg jobban fog a toll, ha a művész szenved... Jót írtál! |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél - 7 (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Február 02, csütörtök, 06:16:33
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Anikó! Remekül választottál és jól meg is fogtad. Nekem ebben a levélben mindig is visszatér, hogy mintha már akkor sejtette volna, hogy neki csak a remény marad, és ezek a reményszeletecskék ma már az örök kategóriába kerültek. Mintát adnak az utókornak, egy kicsit a legmélyebb érzéseinkről, csakúgy mint a verselésről. Hiszen nem általános, hogy egy szerelmes levélben ilyen gyönyörű - költői képeket olvashatunk. Köszi, hogy ilyen összefogásban is olvashattam. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél - 7 (Pontok: 1)
- soman (soman@vodafone.hu) Ideje: Február 02, csütörtök, 06:31:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Örülök, hogy ilyen érdekes cikket olvashattam a tudós költőről, ki kora egyik legműveltebb embere volt. Nekem is az jutott eszembe elsőre, hogy milyen összetartozó fogalmak a művészet és a szenvedés. Vajon mennyivel kevesebb gyönyörű vers született volna meg, ha a világirodalom költői kiegyensúlyozott, ideális párkapcsolatban élnek. Ahhoz, hogy a lélek mélyre merítsen, feneketlen mélységben kell tobzódnia! |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél - 7 (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Február 02, csütörtök, 08:08:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Drága Anikó!
Micsoda szerelmes levél.... és micsoda búcsúzás.... Ha olvassa az ember a hideg futkoz a hátán.
Tényleg igazságtalan az élet, bár azt csak érzékeltetted, hogy Lillát talán nem viselte a dolog ennyire meg....
Megint gazdagodtam általad, őszintén köszönöm...:)))))
Szeretettel Anna :)))) |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél - 7 (Pontok: 1)
- Maurice Ideje: Február 02, csütörtök, 09:13:38
(Adatok | Üzenet küldése) | | Újból örömmel töltött el az írásod. Csokonai sokáig a legkedvesebb költőm volt. Talán a tragikus nagyság egyetlen oka a reményvesztettség. A zseniknél áldás, a többségnél gyorsan feledett kegy. |
|
|
|
|
|
Re: Szerelmeslevél - 7 (Pontok: 1)
- edami Ideje: Február 02, csütörtök, 20:05:23
(Adatok | Üzenet küldése) | Nagyon szivet-lelket melengeto sorok,nekem kulonosen...
szeretettel:
edami |
|
|
|
|
|
|
