| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Kopogtatócédula |
|
chokito
 |
"Megint jőnek, kopogtatnak". Régi szép idők! Ma már csengetnek! Egyre gyakrabban. |
Már nem tudom, melyik náció egyik leggyakrabban idézett közmondása az, amely szerint "kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba". Nem tudom azt se, ki hogy van vele, de az ilyen kategórikus, vérforraló tiltások engem mindig is automatikus ellenkezésre sarkalltak. Már kisded korom óta. Be kell valljam ugyan, hogy nemigen emlékszem ezen koromra, de hitelt érdemlő tanúk szerint állítólag már akkor is hiába mondták ezt nekem. Elvégre micsoda hülyeség ez? A Duna az Duna. Mi az, hogy nem mehetek bele kétszer? Szülői önkény! "Majd én megmutatom" effektus a felnőttek részéről! "Mit képzel ez a kölök" típusú példa statuálás! Mondom, nem emlékszem rá, de hétszentség, hogy ilyesmik járhattak a fejemben, amikor másodjára is a Dunának mentem. Hogy mi lett eme második nekifutás eredménye, szintén nem emlékszem. Ám abból, hogy ezt a közmondást egy életre megjegyeztem, hajlamos vagyok olyan következtetéseket levonni, miszerint jó, hogy a gyermekvédelmisek nem voltak szemtanúi az esetnek. Aztán telt-múlt az idő, tanáraim, később professzoraim tömték a fejembe az olyan okosságokat, amelyekre csak a filozófia, pszichológia, szociológia képes, és kezdtem átértékelni e közmondás tartalmát. Nem ment ez persze zökkenők nélkül. Az a felismerés ugyanis, hogy a dolgoknak, elejtett megjegyzéseknek átvitt, képletes, hovatovább mélyebb filozófiai tartalmú értelme is lehet, hamar átvitt a ló túlsó oldalára. Kezdtem elemezgetni, forgatni a hozzám intézett szavakat. Idővel aztán eljutottam odáig, hogy nem ritkán sikerült is megtalálni azt az átvitt értelmet, mondanivalót, amire kimondója álmában sem gondolt volna. Ám én azt honnan is tudhatnám??? Így hát biztos, ami biztos alapon jól meg is, na meg vérig is sértődtem.
Aztán egy hasonló alkalom alkalmával valaki azt mondta, "Ne kombinálj! Kérdezz!". S ezzel azon nyomban átlökött a ló harmadik oldalára. Jött az az időszak, amikor a legártatlanabb megjegyzés feldolgozása előtt megnyomtam az összes utamba eső magenta színű gombot, megkérdeztem orvosomat, gyógyszerészemet, személyre szabott AVON tanácsadónőmet, kérdéseimmel zaklattam személyes biztosítási tanácsadómat, tréneremet, tréleremet, pszichiáteremet, sőt, még Sündörgőnét is a III. emelet 4-ből (a mi házunkban ezen a néven fut az a nő, akiből minden valamire való házban található egy példány. Az a típus, akinek mindenről van véleménye, és aki ha valamiről nem tud, akkor az nincs is). A válaszokat összegezve, kimutatások hegyeit legyártva végül kidolgoztam a saját álláspontomat. Ez sem volt igazán jó megoldás. Hamar elterjedt rólam, hogy "olyan, akinek megalszik szájában a tej". Újabb váltás kellett tehát. Milyen szerencse, hogy a lónak 4 oldala van!
A következő húzás az volt, hogy megsérteni csak fejszével, esetleg lézerkarddal lehet. De itt is résen kellett lenni, mert az sem volt mindig mindegy, hogy milyen szögből érkezik a csapás. Szegény ellenlábasaim vért izzadtak, mire elérték, hogy felvonjam szemöldököm, s egy "nocsak ...", esetleg egy "Csak nem azt akarod ezzel mondani, ..." elhagyja a számat. Aki erre rájött, az egy mázlista. Csak annyit kell tudnia, hogy jó előre közölnie kell: én bizony most meg akarlak sérteni. Az eredmény? Röhögünk egy jót, s mehet tovább a sörhegyek gyomorba helyezése. Mert hát ugyebár az az ember még nem született meg, aki ilyet nyiltan bevallana. Tartok tőle, hogy egyhamar nem is fog.
Most viszont lehet, hogy megint tűvé kell tennem azt a bizonyos lovat. A Díjbeszedőn, BKV-n, MOL Rt-n, APEH-en, és hasonló, eddigi jól bevált sértegetős gyakorlatán (miszerint "na, ezt már tuti, nem tudod kifizetni!") változtatni nem akaró cégek mellé felsorakoztak a kopogtatócédula gyűjtők is. Visszaélve az én híresen áldott jó szívemmel, antisértődős hozzáállásommal, hétvégenként már hajnali 10-kor egymás kezébe adják lakásunk csöngőjének nyomógombját. Mint az őrült kezdek ilyenkor magamra kapkodni mindenféle, a nyilvánosság elé tárható ruhaneműt, gatyarángatás közben vagy ötször felbukva rohanok az ajtóhoz, közben persze szépen megkérem a kutyát is, hogy ugyan függessze már fel azt az őrült csaholást, amelytől már zsibbad a fejem, kinyitom az ajtót, és csalódottan kell tudomásul vennem, hogy nem a pénzespostás, sem nem Beatrix, az ötödik emeleti bombázó, de még csak nem is a szobapincér áll ott talpig villásreggeliben, hanem hosszú, tömött sorokban a különböző pártok megbízásából jó esetben némi fizetéskiegészítésért kopogtatócédula gyűjtésre is hajlandó emberek. Mondom: jó esetben, mert bizony előfordul, hogy aktivisták fekszenek a csengőre, akiktől szabadulni Hudininek is művészet lett volna.
Én igyekszem nagyon megértő ember lenni. Belátom, hogy nem a meggyőződéses párttámogatókat kell meggyőzni, hanem az ingadozókat, neadjisten a közömböseket. Na de éppen hétvégén, amikor az ember akár délig is alhatna??? Apósomat (nem csak ezért) tiszteltem és becsültem. Ő mondogatta mindig, hogy evés és alvás közben embereket zavarni több, mint a hét főbűn együttvéve.
És most miattuk megint váltanom kell. Törhetem az agyam, mi legyen a következő, illetve inkább követendő hozzáállásom emberi viszonylataimban. Ráadásul nem is egyszerű a dolog! Olvasom, hogy egyre gyakrabban inzultálják fizikailag is szegény gyüjtőket, sőt, az egyikre már rá is lőttek. Ráadásul megintcsak nem az szívja meg, akinek a megbízásából történik az össznépi zaklatás!
Ha továbbra is ki akarok lógni a sorból, nem akarok a tömegek uszályába kerülni, valami egészen mást, újszerűt kell kitalálnom. Valahogy meg kell sértődnöm, és ezt kifejezésre is kell juttatnom!
Az agyam eldobom ezeken a politikusokon! (Lehet, hogy éppen ez a céljuk? Mert akkor nem is tudnám használni? Na de addig???)
Hogy az embernek mindig agyalnia kelljen valamin!
Mondtam már, hogy nem szeretem a politikusokat?
|
Ideje: Február 24, péntek, 10:02:04 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Kopogtatócédula" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Kopogtatócédula (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: Február 24, péntek, 10:39:53
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon tetszik az írásod. Annak ellenére, hogy én egyáltalán olcsóbbnak tartanám, ha nem lenne. Nem lehetne reklámozni sem, saját költségen sem. Eltiltani ezektől. Reklámozzon mindenkit az eddigi ténykedése, munkája. Most hirtelen mennyi megváltó jelenkezik, aztán két hónap és egy sincs. Lehet, hogy kevesebb lenne a kiadás, és a meghülyített ember, de szerintem az nem lenne a baj. |
|
|
|
|
|
|
