| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Az emberiség álmai: Stanislav Lem – Szempillantás |
|
Haltion
 |
„Tudjuk: a kígyónak sikerült rávennie a paradicsomi ősszüleinket, hogy kóstolják meg az almát, amiért elég drága árat fizettek”
|
Az emberiség mindig is szerette volna kifürkészni a jövőjét, talán egy apró kémlelőnyílás ez a mű számunkra, a kérdés csak az, hogy biztos akarjuk birtokolni a tudást, mert ahogy Lem fogalmaz: „Tudjuk: a kígyónak sikerült rávennie a paradicsomi ősszüleinket, hogy kóstolják meg az almát, amiért elég drága árat fizettek”
***
Könyvajánlóm következő áldozata és sajnos az elmúlásé is, az idén elhunyt, híres lengyel író, Staniszlav Lem, mégpedig egy kései műve a Szempillantás, avagy Az emberi civilizáció perspektívái.
Lemről mindenkinek azt jut először eszébe, hogy sci-fi író, mozi élményeink is ezt erősítik, az ő művéből készült - a nemrég moziba került és sajnos elég siralmasra sikeredett - Solaris is. Pedig jobb, ha tudjuk, hogy a számtalan sci-fi írása mellett, sok jövő-kutatással foglalkozó munkát is publikált, önmagát, egyfajta futura-filózófusnak tekintette, írásai mögött óriási lexikális tudásanyaggal és saját könyvtárral felvértezve, a biotechnológia, űrkutatás, nano-technológia és számtalan más tudományág beható ismerőjeként.
A könyv tudományos alapossággal közelít napjaink népszerű az emberi nem szempontjából életbevágóan fontos kérdéseihez, lehetséges, de nem megingathatatlan válaszokkal szolgálva.
Írása alapján elgondolkozhatunk tévhiedelmeinken, például egy, a közelmúltban szétkürtölt világszenzáció kapcsán, amikor is birkát sikerült egy orvos csoportnak klónoznia, és a globális média által felkapott hír, azt a hiedelmet gerjesztette, hogy a közeljövőben reális esély van az emberek klónozására. Miért akar a szenzációhajhász tudósok egy rétege félelmeket gerjeszteni az egész emberiség körében? Főképp, hogy a birka három hónapon belül elpusztult. Azt hiszem, egyenlőre le kell mondanunk a másolataink készítéséről.
Lem, egy szemléletes hasonlattal világosít fel bennünket a valós tényállásról, olyan ez, mint ha az ókori Kínában, a sárkányeregetőknek nem adnák felszállási engedélyt, a hamarosan bekövetkező sugárhajtású repülőgép szerencsétlenségekre hivatkozva.
Lehetséges, hogy az élet, az információ egy csomagolóanyaga, tézisének bizonyítására, ámulatba ejtő következtetéseket von le a földtörténeti korokban bekövetkező katasztrófák elemzésével, miszerint a baktériumok az élet hordozói, és a későbbi megjelenési formák – mint az emlősök vagy akár az ember - csupán a kozmikus események által okozott, a fiziológiai környezethez alkalmazkodás kényszeréből, mintegy véletlenül következő alakzatok. Az űrhajósok, a Holdra lépve állandóan fejre akarnak bukni, ami a hatszor kisebb gravitáció, és a fellépő súlyponteltolódás eredménye. Ha a Holdon fejlődött volna ki az ember, békalábai lennének? - adódik a kérdés az ugrándozásokkal közlekedő asztronauták szemlélésekor.
Megoszt velünk egy érdekes történetet, még a kommunista időkből. Az akkori rendszer kritikáját – a parancsuralmi rendszer természetét – nem lehetett csak úgy publikálni, ezért kitalálta, hogy egy sience-fiction mű keretén belül, asszociatív módon írja meg, és megpróbálja megjelentetni. Csodák csodájára, az akkori lengyel cenzúrán átcsúszott, bár csak szerény példányszámban jelenhetett meg. A műveit akkoriban lefordították németre is (NDK-ra ugye még emlékszünk), így átkerült belőlük az akkori NSZK területére is. Ott erősen furcsállották, hogy egy ilyen bíráló mű, hogy kaphatott engedélyt, viszont a szovjet illetékesek már átláttak a szitán. Manapság nem kell ilyen fondorlatokhoz folyamodnia a szerzőnek, viszont helyette megjelentek az úgynevezett „sience writer-ek”, akik a tudomány népszerűsítését hivatottak elősegíteni, ehelyett sokszor fantazmagóriák születnek írásaikból.
A fejlődésben kulcskérdésnek tekinti a természettől tanulást és továbbiakban az ember evolúciójának következő lépcsőfokának tekinti, megvilágítja a tudósok által a halhatatlanság légvárába vezető utat, mely talán, a humanoidok legősibb álmát hivatott beteljesíteni. Az „utolérni és túlszárnyalni” jelszó alapján, a pókok által szőtt fonalat vizsgálja, amely sokkal nagyobb szilárdságú, mint bármely ember alkotta anyag, beleértve az acélt, a polymereket és minden egyebet. Ha, egy bármilyen ember alkotta kötelet leengednék, egy világűrben keringő járműről a föld felszínére, saját súlyától nyomban elszakadna, nem így a pókfonal. Ha tudnánk ilyet alkotni, megvalósulhatna az űrlift, ami jelentősen csökkentené az űrbe jutás költségeit. Ki hitte volna ezt egy pókról, kezdem tisztelni őket.
Kiragadtam a számtalan elképesztő csoda közül ezt a néhányat, de említhetném a robotikát, a mesterséges inteligencia perspektíváit és számtalan téma közül választhatunk ezeken kívül is, mely felcsigáz, elgondolkodtat, vagy elbizonytalanít, olvassátok el, mivel a tudományos elv itt is igaz:
„Ex nihilio nihil fit, vagyis nulla információból, csak nulla információ nyerhető”, és ezt garantáltan érdemes kinyerni!
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Az emberiség álmai: Stanislav Lem – Szempillantás" | Belépés/Regisztráció | 7 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Az emberiség álmai: Stanislav Lem – Szempillantás (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Május 10, szerda, 08:35:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Tetszetős, "ügyes" könyvajánló, amelyik képes elérni a célját. Kösz :) |
|
|
|
|
|
Re: Az emberiség álmai: Stanislav Lem – Szempillantás (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Május 11, csütörtök, 21:29:12
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szépen megírt könyvajánló, köszönöm, keresni fogom. Bár megjegyezném, a holdon az ember súlypontja nem tolódik el, továbbá a pókhálóról írt dolgok sem állják meg a helyüket. Előtte persze a szilárdság fogalmát definiálni kell. Például szerintenm sokkal jobban összenyomható, mint az acél. De nem vitatkozni jöttem, az ajánló tetszett. |
|
|
|
|
|
Re: Az emberiség álmai: Stanislav Lem – Szempillantás (Pontok: 1)
- Haltion Ideje: Május 11, csütörtök, 22:58:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Köszi a remek fogadtatást, a két általad felvetett témában utána néztem a pontos szövegezésnek, ezeket idézem:
"Az átlagos holdutazó mellékbolygónkon hatszorta kevesebbet nyom, mint a földön. Ugyanakkor a test hétköznapi körülmények között stabilizált tömegközéppontja áthelyeződik, aminek következtében könnyen fejreállhat az ember egy óvatlan mózdulattól." - ebből egyszerűsítettem a súlypontra, meg hát fizikusként gyatra volnék
A pók esetében a szilárdság pontosan így hangzott: " sokkalta rugalmasabb és nagyobb szakítószilárdságú fonalakat termelnek" - szerintem ez többé kevésbé ugyanaz.
De köszönöm a kiegészítéseket, ez azt mutatja nekem, hogy figyelmesen és értőn olvastad a cikkem, ami nagy megtiszteltetés számomra. |
|
|
|
|
|
Re: Az emberiség álmai: Stanislav Lem – Szempillantás (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Május 12, péntek, 06:21:47
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Na még egy kicsit, mert izgat a téma. Nem akartam bántó lenni. A test tömegközéppontja nem változik meg, ez igaz, de az emberi agy a kisebb gravitációt úgy érzékeli, hogy az följebb került. Nyilván akkor, ha az űrhajós áll. Amennyiben fekszik a Holdon, akkor ugye nem. Könnyen fejreállhat, ez igaz, mert azokhoz az erőkifejtésekhez van szokva, amiket a Földön kell kifejtenie lépés, járás során. Ezért kell az űrhajósnak kiválónak lennie többek között egyensúlyérzékben, és koncentrációban is. Közben persze milliárdan nézhetik a médiában. ( Nagy szerep. ) A szilárdságot úgy mérjük, hogy egy gyémánt tüskét beleverünk az anyagba, és megnézzük hogy mekkora lyukat csinált. A szakítószilárdságot pedig úgy, hogy az anyagból készült fonalat két oldalról húzzuk, és megnézzük mekkora volt a húzóerő, amikor elszakadt. Remélem köznapi nyelven fogalmaztam, mégegyszer köszönöm a cikket, csak hajrá. Várjuk a többit. Attól mert nem rímbe van írva, attól még értékes lehet , és néha nehezebb prózát írni, örülök hogy megismertetted magad velünk. Üdv. Olvasd el a rímtanodát. |
|
|
|
|
|
|
