| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Szépséges júniusi hétvége |
|
mango
 |
Haragoszöld az egész hegyoldal, de a piros cseréptetők pettyezése sok-sok apró szeplőként megtöri a monotóniát. |
Ez a nyár nagyon nehezen akart beköszönteni…
Pedig mennyire vártam!
Májusban még tavasznak is alig éreztük az időt, és naponta vacogtunk a szeles, goromba és alig-napsütés ferde szálai alatt. Ha akadt is egy-egy májusinak megfelelő napszak, (jobb esetben egy egész nap: és akkor már nagyon tudtunk örülni az áldott napsugaraknak!) – én szinte ittam a simogató meleget a perc vagy óra alanyi ihletében…
Most ülök a nagyhatalmú gesztenyefa drága árnyékában és szemlélem a világot.
Amolyan köldök-néző, epikus nyugalommal.
Gyönyörű a szombat délután…
Tulajdonképpen valahogy így képzelném el a tökéletes napot.
Szombat, madárdal, békés nyugalom, csend, enyhe és selyem-szél: olyan szerelmesen-cirógatós fajta, a távolabbi öreg hárs a kertben tócsában ereszti maga alá a szűrt napfoltokat, csak néha furakszik át élesen a lebukni készülő nap a budai hegyek felől, ide, a lábam elé. A gesztenyefa már kicsike, tüskés, zöld golyóbisokat érlel az ágakon, ott, ahol pár hete még a virág rozsdállott. Nézhetek bárhová, harsogó, élettel teli zöldet fogad be boldogan a szemem. Szinte minden árnyalata itt tobzódik a hegyen, körülöttem. Olyan mélységes, áhítatos csend van, csaknem hallani, ahogy a dobhártyámra ül, és ott kiterjeszkedik, - zsibbadt nyugalmat visz szét a vér ereimben.
És bennem is béke van…Szép és kellemes órák jutnak eszembe, teljesen átadom magam ezeknek a nem túl régi emlékeknek, levonom belőlük a felfedezés mámorát, a meglepetés szédületét, az öröm zizegő érintését, - és higgadtan mélázok el a maradékon.
Ma valahogyan azt érzem, jó itt lenni, - itt és most.
Tökéletes nap. Bármi történik a következő percben, az csak a már megvalósult tökéletes mikrovilágomat tökéletesíthetné tovább.
Aztán rájövök, ez nonszensz, mert a tökéletesnek nincsen sem közép, - sem felsőfoka.
Nagy sóhajtással veszem tudomásul, hogy én minden valószínűség szerint bármi történik velem: erősen túldimenzionálom; olyan lupe alá teszem, ami nagyít vagy éppen lekicsinyít fontos történéseket, ilyeténképpen eltorzítja azt…Tudom, - de nem bánom.
Legyen akár rossz, akár jó, ami velem történik, mindig hozzáteszek valamit, amitől az egyébként teljesen hétköznapi dolgaim is – rajtam átszűrődve – mind jobban kiszorítják, elleplezik, kiszínezik, picit átfestik (egy árnyalattal szebbé vagy rútabbá) a valóságot. Ebben a magam alkotta külön kis világban élek háborítatlanul, és noha tudom, hogy ez vagyok én, és már ilyen is maradok, - a teljesség igénye nyáron még hatalmasabb bennem, miközben néha eszembe villan, hogy visszarántsam magam a való világba.
…de most olyan jó itt üldögélni és számot vetni magamban az elmúlt napok eseményeivel.
Volt benne jó, volt rossz is… De kinek is kell számot vetnem…? Ha csak önmagamnak nem. Ez a kérdés is csak egyetlen pillanatra merült föl most bennem, de rögtön csomót is kötök a végére, és átnézek a Svábhegy irányába, majd lassan pásztázva megállapodom ott, ahol fehéren és már kissé az alkonyi párába burkoltan pöffeszkedik a büszkén őrt álló János kilátó, - még a libegő útvonalát is végig tudja kísérni a szemem, ha a nap olykor odaveti egyre erőtlenebb, de még mindig langyos sugarait.
Haragoszöld az egész hegyoldal, de a piros cseréptetők pettyezése sok-sok apró szeplőként megtöri a monotóniát. Jól látni innen, hogy néhol utak kígyóznak, jelezvén: az ősfák között lakóparkok és kedves házak feküdtek a hegy ölébe. Egy-egy nagyobb szirt, vagy öreg domb akadályt vet a szemnek, hogy helyette a képzelet ugorhasson.
Micsoda panoráma…
Szép itt.
Lassan beesteledik.
|
Ideje: Június 18, vasárnap, 10:11:37 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Szépséges júniusi hétvége" | Belépés/Regisztráció | 10 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Szépséges júniusi hétvége (Pontok: 1)
- blue Ideje: Június 18, vasárnap, 11:23:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szia Anikó!
Nagyon szép helyen van az a gesztenyefa. Mindenkinek van saját világa, mely színes és színtelen egyszerre, néha jó odamenekülni, elbújni és várni a holnapot, mely lehet, hogy jobb lesz, lehet, hogy rosszabb, de a pillanat az mindig szép marad, mégha akkor abban a pillantban nem is volt épp a legszebb.
gaby |
|
|
|
|
|
Re: Szépséges júniusi hétvége (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Június 19, hétfő, 06:03:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Igen, valahogy így kell tudni örülni a napnak, a körülöttünk lévő kicsinyke világnak, a búcsúzó nap fényeinek, a nyugalomnak. Mert bármilyen rút is tud lenni az élet, ezek a dolgok változatlanok. És minden napban meg kell látni ezeket. Örülök, ha ilyet olvasok, mert ezek az apróságok tudnak hatalmas erőket adni a kevésbé sikerült napok elviseléséhez. Szép, harmonikus sorok, mango, jól esett olvasni őket :) |
|
|
|
|
|
Re: Szépséges júniusi hétvége (Pontok: 1)
- soman (soman1@citromail.hu) Ideje: Június 19, hétfő, 10:12:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Gyönyörű lírába szőtt mondataid élvezettel olvastam. Mint mindig. Bár még nem találkoztunk Anikó, így a külsődről most nem nyilatkozom (ez itt a mosoly helye), de megint meg kell állapítanom, hogy a lelked az csudaszép. |
|
|
|
|
|
Re: Szépséges júniusi hétvége (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu (suzanna.kobrehel@club-internet.fr) Ideje: Június 23, péntek, 18:50:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ebben a magam alkotta külön kis világban élek háborítatlanul, és noha tudom, hogy ez vagyok én, és már ilyen is maradok...
Olyan szépen megfogalmaztad, a lelkemből szóltál.
Igen, szükségünk van erre a magunk alkotta kis világra, ahová nincs belépés... Mely átsegit az Életen, s erőt, bátorságot ad, bármi is érjen.
Kivánok még nagyon sok ilyen szép júniusi napot.
És békét.
Szeretettel
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
|
