| Küzdőtér |
|
|
|
 |
…csak tovább gondolkodom a szeretetről (II.) |
|
mango
 |
...meg kell elégedjek a kivonatos, itt-ott foghíjas citálásokkal, lehetőleg úgy, hogy a gondolatmenet ne szakadozott legyen... |
Van bátorságom a saját és a Frommtól idézett gondolatokat tovább adni, mivel az első publikáció, amiben ezeket leírtam – kedvező fogadtatásra talált; már ha a hozzászólások számát tekintjük, mint ennek fokmérőjét.
Nagyon hosszú lehetne az az írás, amit szívem szerint Frommtól idéznék, - de meg kell elégedjek a kivonatos, itt-ott foghíjas citálásokkal, lehetőleg úgy, hogy a gondolatmenet ne szakadozott legyen, és egyik szavamat a másikba öltve egy egész csinos kis „ruhát” tudjak összeállítani…Kissé laza, kissé kócos képzavar ez, - de ha az alább írottak végére pont kerül, már minden érthető, érezhető és befogadható lesz. Legalábbis ebben bízom…Ott tartottunk, hogy összehasonlítottuk a kirakatban és a raktáron lévő „árukészletet” szeretetből, időből és ezek együttes komponálásából. Ami – valljuk be, - menni fog (menni kellene) mindenkinek, mert amit igazán szeretünk, arra találunk időt is…De lássuk, Fromm miképpen segít nekünk ebben: „Ügyelj rá, hogy szánj némi időt a szeretteidre is, mert nem lesznek melletted örökké. Gondolj rá, hogy legyen egy kedves szavad ahhoz, aki tisztelettel tekint rád. Legyen gondod rá, hogy magadhoz öleld azt, aki közel áll hozzád, mert ez az egyetlen kincs, amit jó szívvel adhatsz és egy fillérbe sem kerül. Mondd a párodnak és a szeretteidnek, hogy 'szeretlek', de leginkább éreztesd velük. Egy csók és egy ölelés helyrehozza a sérelmeket, ha mélyen a bensődből jön. Fogd meg a kezét és őrizd meg ezt a pillanatot arra az időre, amikor ő többé már nem lesz itt. Szánj időt arra, hogy szeress, szánj időt arra, hogy beszélgess és szánj időt arra, hogy átadhasd a fejedben lévő értékes gondolatokat. Sokan abban a tévhitben élnek, hogy az előjáték az a néhány forró, izgalmas perc, amely az ágyba bújástól a összeolvadásig tart. Pedig hiába simogatja valaki a párját odaadóan este az ágyban, ha egész nap egy kedves szava sem volt hozzá, ha hónapok óta elfejti megcsókolni, mielőtt munkába indulna, és ha időtlen idők óta nem vitte el moziba, vacsorázni, vagy csak úgy lődörögni egy kicsit kézenfogva az utcákon. Ha nem figyel oda rá, nem beszélget vele, ha nem érezteti vele, mennyire fontos neki.
Mindenkinek arra van ideje, amire időt szakít magának!
Amikor azt hallod, ’erre nincs időm’, mindig tudd, hogy azért nincs ideje rá, mert nem tartja annyira fontosnak azt a valamit, hogy időt szakítson rá. Hiszen mindenkinek csak arra van ideje, amire időt szakít magának, és mindenki csak arra szakít időt, amit fontosnak tart.
Nincs az a zsúfolt élet, ami ez alól a törvényszerűség alól kivétel lenne, hiszen a legelfoglaltabb embernek is lenne ideje elmenni az orvoshoz, ha megtudná, hogy halálos beteg! Ha így állna a dolog, azonnal képes lenne időt szakítani erre, mert fontos számára az, hogy éljen!
Ezzel azt is bizonyítottnak vehetjük, hogy arra van időd, amit elég fontosnak tartasz, hogy szakíts rá.
A miheztartás végett azzal is számolj, ha valamit kérsz valakitől, és azt mondja, hogy nincs ideje teljesíteni kérésedet, ezt nem azért mondja, mert tényleg nincs ideje rá (lásd az előzőket), hanem azért, mert nem vagy elég fontos számára, hogy teljesítse azt, amit kérsz.
[…] Önámítás az ígéretekről... Ha ígérsz valamit, aztán nem tartod be, majd újra ígérsz, és megint nem tartod be, akkor ezután nem az a helyes, hogy többet már nem ígérsz, hanem az, hogy a jövőben betartod a szavad. Hiszen ha megfutamodsz (és azt választod, hogy a jövőben nem ígérsz), hogyan fogsz ígéretet betartó emberré válni? Ha mégis így teszel, csak látszólag cselekszel bölcsen, de a valóságban megrekedtél a megbízhatatlan ember szintjén, s emellett még igaznak is hiszed magad, mondván: ’nem ígértem semmit…’ Jó, ha ismered majdnem mindennek a lelki hátteret, - sok további szenvedéstől kímélhet meg."
Okulásunkra álljon itt egy kis mese… Könnyedén el tudjuk helyezni életünk rendjében, ki-ki ahová éppen szánja: oda, ahol a leginkább megállja a helyét. Mint valamiféle 'habarcs', ami kitölt egy apró, de fontos hézagot...
"~Kínában egy vízhordozónak volt két nagy cserépedénye. Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott. Az egyik edényen volt egy repedés, míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel. Két teljes évig ez így ment, minden nap a vízhordozó már csak másfél edény vizet szállított vissza a házba. Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta. De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát, hogy csak félannyit tudott teljesíteni. A két év keserűség után egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.
- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy az ösvényen virágok csak a te oldaladon nyílnak, s a másik cserép oldalán nem? Ez azért van így, mert én mindig tudtam a fogyatékosságodról, és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk. Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük. Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.~
Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk, a saját különleges hibáinkkal. De ezek a törések és hibák teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé. Csak el kell fogadnunk magunkat és mindenki mást is olyannak, amilyen, s meglátni a jót másokban.[…]
Nagyon fontos dolog: tudj hallgatni...
Ha valaki érvel, és kifejteni igyekszik mondandóját, fontos, hogy tudjuk türelemmel végighallgatni őt, hiszen ha folyton belekotyogunk szavába, akkor úgy cselekszünk, mintha félig nyers, vagy félig tisztított ételt akarnánk enni, s nem volna türelmünk megvárni a tálalást. Hagyni kell tehát, hogy a gondolatsor folyamatosan terítékre kerüljön, mert ha nem így tesszük, nem győzi majd ’újra kötni’ a szavak fonalát, s ezért centinként csomózott kibogozhatatlan gombolyagként fog állni előttünk az, ami folytonos és egyszerű is lehetett volna."
…
Még sok ilyen, és ehhez hasonló bölcs és szívbe zárható gondolatot olvashatunk Erich Fromm könyvében.
Mindenképpen érdemes lenne – szinte kötelező módon! – mindenkinek elolvasnia, egészen biztos vagyok benne, hogy mindenki megtalálja a „maga ingét – és magára veszi”…
Nyár van, sokunk utazik, pihen, kikapcsolódik. Jó lenne, ha a fürdőruha, a naptej, a fogkefe, a fényképezőgép, a koktélruha, vagy a kedvenc farmerünk mellé ez a régi, de mindig időszerű és aktuális kötet is a bőröndbe kerülne, és ha két szabadidős programunk között egy este azzal a jóleső érzéssel tennénk le ezt a vaskos könyvet a kezünkből, hogy a fenti mondatokból néhányat jól eszünkbe égetünk, mert nagyon kínálja magát a megjegyzésre, - mintegy útravaló… :
„Az élet nem azzal mérhető, milyen sokáig lélegzünk, hanem azokkal a pillanatokkal, amelyektől elakad a lélegzetünk."
…kell-e valamit is ehhez hozzátennem…?!
Mindannyian tudjuk a választ.
|
Ideje: Július 16, vasárnap, 10:11:49 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "…csak tovább gondolkodom a szeretetről (II.)" | Belépés/Regisztráció | 12 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: …csak tovább gondolkodom a szeretetről (II.) (Pontok: 1)
- Soul Ideje: Július 16, vasárnap, 17:49:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Vartam a cikk folytatasat,es nem hiaba!Egy eletrol szolo,erdekes es bolcsessegekkel teli irast olvastam.Osztonzest erzek beszerezni az emlitett konyvet Fromm-tol.Valljon mindnyajunk okkulasara az olvasottak.Hisz, ha mar kierdemeltuk az eletet,eljuk azt a legkevesebb hibat elkovetve,masok bolcs tanitasai reven,hallgatva azokra.Igy talan megkozelitjuk valamelyest a sajat bolcsessegunk hatarait.Sok lelegzetelallito pillanatot remelek latni es talan okozni a hozzam kozel alloknak...s a vallaszt majd ok adjak. |
|
|
|
|
|
Re: …csak tovább gondolkodom a szeretetről (II.) (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: Július 18, kedd, 07:44:39
(Adatok | Üzenet küldése) | Már jó régen - a cikk megjelenésekor - kiemeltem az alábbi gondolatokat Tich Nath Hanh: «Tanítások a szeretetről» c. könyvismertetéséből, ami pontosan ehhez a témához kapcsolódik és érdemes egy kis időt fordítani rájuk:
«Valamennyien mély, örömteli szeretetre áhítozunk, és szeretni akarunk.
Csak akkor lehetünk boldogok, ha igazán szeretünk. A valódi szeretet begyógyítja sebeinket, eloszlatja gondjaikat és mélyen gyökerező; értelemmel telíti életünket. Vannak emberek, akik értik ezt, akik ismerik az igazi szeretet természetét, felébresztésének és táplálásának módját.
A szeretet mérhetetlen tudatállapotának elérése kioltja a haragot az élők szívéből. Az együttérzés mérhetetlen tudatállapota minden bánatot és szorongást elűz a szívekből. Az öröm mérhetetlen tudatállapota minden bánatot és boldogtalanságot kiirt a szívekből. A közömbösség mérhetetlen tudatállapota kigyomlálja a haragot, ellenszenvet és ragaszkodást.
Ha rájövünk, hogyan gyakoroljuk a szeretetet, együttérzést, örömet és közömbösséget, ezzel azt is megtanuljuk, miként gyógyítsuk meg az olyan betegségeket, mint a harag, bánat, bizonytalanság, szomorúság, gyűlölet és az egészségtelen kötődések.
Valamennyiünkben ott rejtőzik a szeretet csírája. Neveljük fel magunkban e csodálatos palántát, ápoljuk ezt a nagyszerű energiaforrást, a feltétel nélküli szeretetet, amely semmit sem vár el viszonzásképpen. Ha mélyen megértünk valakit, akár olyan valakit is, aki ártott nekünk, nem tudunk ellenállni a kísértésnek, hogy megszeressük.
Az együttérzés azt jelenti, hogy valóban együtt vagyunk a másikkal örömében és bánatában. Ugyanakkor nem szükséges nekünk magunknak szenvednünk ahhoz, hogy megszüntessük embertársaink gyötrődését.
Az együttérzés mély emberséget feltételez. Tudjuk, hogy a másik szenved, ezért odaülünk mellé. Meghallgatjuk, és minden porcikánkkal ráhangolódunk, hogy elhatoljunk a bánatáig. Kizárólag ez a mély együttlét hozhat vigaszt. Elég
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: …csak tovább gondolkodom a szeretetről (II.) (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Július 19, szerda, 03:55:52
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nem tudom, mennyibe kerülhet Fromm könyve. Bizonyára vannak nála sokkal drágábbak, de értékesebbek aligha... Ez a párezer forintos befektetés valószínűleg többet hoz, mint egymillió a tőzsdén... Már, ha valaki ember akar lenni, és nem cápa... Várom a következő részt. |
|
|
|
|
|
Re: ?csak tovább gondolkodom a szeretetről (II.) (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu (suzanna.kobrehel@club-internet.fr) Ideje: Július 23, vasárnap, 00:44:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Mango,
Most, hogy elolvastam a harmadik reszt, felkeltette a figyelmememet cikked, azaz a masodik is.
Csak egy egesz rovid megjegyzes a vigasztalasrol - melyben teljesen egyet ertek az el0ttem hozzaszolokkal:
Az igazi vigasztalas a megertes, meghallgatas. S ahogy a Biblia irja, bar nem tudom pontosan idezni:
Legjobban azok tudjak a masikat megvigasztalni, akik mar hasonlo szenvedeseken atmentek.
No persze ez nem mentesit az eltero helyzetektöl sem, mert a megerto sziv megis bele tudja elni magat a masik helyzetebe, ha nyitott fullel hallgatja.
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: …csak tovább gondolkodom a szeretetről (II.) (Pontok: 1)
- csizi Ideje: Július 26, szerda, 08:33:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | NAGYON SOK BOLDOG NÉVNAPOT ! Csizi |
|
|
|
|
|
Re: …csak tovább gondolkodom a szeretetről (II.) (Pontok: 1)
- Fata_Morgana Ideje: Július 30, vasárnap, 12:22:58
(Adatok | Üzenet küldése) | | Csak most, a harmadik rész után olvastam a másodikat. Ezek az idézetek nem voltak ismerősek, persze én sem emlékszem a teljes könyvre, bár csak 181 oldal, és 898 forintba kerül. :) Szeretetben kellene megtanulni az embernek szeretni, még gyerekkorában. |
|
|
|
|
|
|
