| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Zavarbaejtő regény |
|
timurlink
 |
Nem tudom, hogy hova tegyem...?! |
Michael Cunningham új regénye
Jellegzetes napok
Az órák Pulitzer-díjas szerzője ezúttal újabb sikerkönyvvel jelentkezik. A múltban, jelenben és jövőben játszódó három izgalmas történetben ugyanazok a kulcsfigurák: egy kamaszfiú, egy férfi és egy nő.
A Benn a gépben kísértethistória, amely az ipari forradalom idején, a gépkorszak hajnalán játszódik, ahol ember és gép először feszül egymásnak. A gyermekek keresztes hadjárata ízig-vérig mai történet, amolyan detektívregény, amely egy látszólag véletlenszerűen robbantgató terrorista csoport üldözését és felszámolását követi nyomon.
A százötven év múlva játszódó Akár a szépségben New Yorkot ellepik az első olyan lakott bolygóról érkező menekültek, amellyel a Föld népe kapcsolatba lépett. És mindegyik epizódban ott rejlik olykor nem is annyira eldugottan Walt Whitman ihlető szelleme, aki a következőt ígérte jövendő olvasóinak: Nem számít az idő, sem a hely, Veletek vagyok Amiképp a maga eredetiségével és bátorságával Cunningham is az olvasókkal van a Jellegzetes napok minden egyes lapján.
A Magyar Narancs c. újság nincs elájulva:
MICHAEL CUNNINGHAM: JELLEGZETES NAPOK Miután Walt Whitman a 19. század közepén megjelentette Fûszálak címû verseskötetét, azt, amelybõl a regény szinte minden második lapján olvasható jelöletlen idézet, a költõ még vagy harminc évig csiszolgatta tovább a verseket. Ideje az 54 éves amerikai Cunninghamnek is lenne a javítgatásra, de nem biztos, hogy érdemes. Könyve három, eltérõ mûfajú részbõl áll, amelyekbõl aligha lesz harmonikus egész. Az elsõ történet az ipari forradalom idején játszódó kísértethistória, a második egy krimi, melyben a szeptember 11-ei tragédiát követõ idõszakban egy fekete bõrû nõi zsaru üldöz a kabátjuk alatt bombával sétáló, öngyilkos merénylõnek készülõ gyerekeket, a harmadik a Földet százötven év múlva ábrázoló sci-fi. A fõ kapocs köztük az lenne, hogy mindegyik történetben van egy/több szereplõ, aki kényszeresen, akarata ellenére az Amerikai Egyesült Államokról, a demokráciáról és az élet örök körforgásáról áradozó Whitman-sorokat ont magából. Az utolsó történetben egy szimuló, azaz mesterségesen elõállított android fújja a verseket társának, a fél méter magas, zöld bõrû, narancssárga szemû, idegen bolygóról jött gyíknõnek. A módszer - jeles író szövegeinek felhasználása - az Órák címû, 1998-ban megjelent regénynél, ahol Virginia Woolf volt a múzsa, egyszer már bevált. Most azonban a komoly témát - mivé lett az optimista Whitman által vizionált Amerika - gyenge poénok rontják: például a sci-fi történetben Tomcruise-nak és Katemossnak neveznek gyerekeket. Ez a rész a legkidolgozatlanabb: nem derül ki például, hogy 2150 körül miért jennel fizetnek Denverben, különösen, hogy a mûben egyetlen japán szereplõ sincs. Van viszont egy másik költõnõ, akit a szerkesztõ kétszer is Emil Dickinsonnak nevez. Ha már szegény Emil y így megjárta, csak abban reménykedhetünk, hogy legalább a Whitman-idézetek pontosak.
Írta KÁDÁR a regényről
Az év GoldenBlog döntőse, Isolde, írja a kötetről:
Ez nem egy rossz könyv, de nem az "enyém". Elmagyarázom. Cunninghamtől az Órákat olvastam először, ami afféle Virginia Woolf-utánérzés volt, és Virginia Woolfnak rajongója vagyok, így az Órák stílusát is szerettem. A Jellegzetes napok viszont Walt Whitman-utánérzés, és Walt Whitmannel meg úgy vagyok, hogy persze, tudom, nagy költő, de én sose értettem egyáltalán, így nem is szeretem és nem is érdekel, így aztán a Jellegzetes napok előtt is többnyire értetlenül állok. Whitman-rajongók azonban minden bizonnyal imádni fogják.
Nem egy nagy regény, hanem három kicsi: az első történet rendkívül nyomasztó kísértethistória, a századforduló New Yorkjából, ahol mindenki szegény, nyomorék, visszamaradott, a munkásokat bekapja a gép, a lányok teherbe esnek, az anyák megbolondulnak, szóval borzasztó az egész, különben jól meg van írva, de annyira nyomasztott, hogy itt majdnem abbahagytam az olvasást.
A második sztori főszereplője egy néger törvényszéki pszichológus-szakértő, és ez egy krimi, napjainkban játszódik, persze ugyanúgy felbukkannak benne az előző részben megismert típusok, azaz életerős ifjú férfi, nyomorék bolond kisfiú, fehér porcelántálka. Izgalmas, a végét meg bizonyára azok értik, akik Walt Whitmant is.
A harmadik történet tetszett talán a legjobban, a jövőben játszódik, a női főszereplő egy idegen lény, a férfi pedig egy félresikerült android, akik együtt menekülnek keresztül Amerikán. Nem tudom, a szerzőnek az volt-e a célja, hogy a rendkívül nyomasztó múltból egy közepesen nyomasztó jelenen keresztül elvezessen a másképpen ugyan, de azért nyomasztó jövőbe, ha igen, ez sikerült.
Nagyon érdekes könyv, főleg a három sztori így együtt, még most sem bírtam eldönteni, hogy végül: tetszett-e vagy sem.
Az én példányomból hiányzott ötven oldal, ami a recepciót enyhén hátráltatta. A leggyengébb Cunningham kötet, amit olvastam, de ki kellett adni, ezt magam is így gondolom. Viaskodom, mert Galántai Zoltán jövőkutató azt írta nekem, hogy ez a kötet adta vissza a szépirodalomba vetett hitét. Megosztó könyv lesz, bár rájöhetnék titkára
http://konyv.tuja.hu/newsdesk_info.php?newsdesk_id=638
Ulpius-ház; 376 oldal, 2780 Ft.
Ulpius-Ház Könyvkiadó, Budapest
www.ulpiushaz.hu
Kerekes Tamás
Megjegyzés: http://www.digitoll.hu/iras.asp?id=14844
|
Ideje: Szeptember 02, szombat, 11:42:52 - fulextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Zavarbaejtő regény" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
