| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A karácsony a magyar irodalomban |
|
mango
 |
A karácsony, keresztény ünnep lévén a legrégibb idők óta jelen van a magyar irodalomban. |
„Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött.” Decemberben, amikor „cukorbundásak a házak” és „tejes az ég”, amikor a hó szőnyegébe puhán süpped a láb, mintha dunyhán menne”, már mindenki a karácsonyt várja. „Csipkés ruhában állnak a fák”, ajándékokat vásárolunk szeretteinknek, s szenteste a karácsonyfa alatt boldogan énekeljük a Mennyből az angyal-t.
A karácsony természetesen nem csak nekünk, hétköznapi embereknek kedves, megihleti a művészeket is. A fenti, idézőjelbe tett szavak magyar költők, írók, (Márai, Babits, Kosztolányi) karácsonyi gondolataiból valók, amelyekből most, az ünnep közeledtével összeválogattam - egy apró csokorra valót.
A karácsony, keresztény ünnep lévén a legrégibb idők óta jelen van a magyar irodalomban. Már több száz évvel ezelőtt Bornemissza Péter is így fogalmazza meg a születés csodáját: „… midőn az Istennek fia emberségre született ez világra, minket Istennek fiaivá szült. Hamisságról igazságra szült, undokságból szentségre szült, szegénységből gazdagságra szült, romlottságból dicsőségre szült, örök halálból örök életre és véghetetlen siralomból véghetetlen örömre szült.”
Jóval később, a XX. században József Attila is tökéletesen ragadja meg a szeretet ünnepének lényegét. Krisztus és a kereszténység hivatását is ebben látja: Istenben felgyulladni és a lángot továbbadni.
„Legalább húsz fok hideg van,
szelek és emberek énekelnek,
a lombok meghaltak, de született egy ember…
…Fölöttünk csengőn, tisztán énekel az ég,
s az újszülött rügyező ágakkal
lángot rak a fázó homlokok mögé.”
(Karácsony)
Márai Sándor az érett férfi bölcsességével emlékezik vissza a régi idők karácsonyaira. Leírja, gyermekkorában hogyan rajzoltak december elején egy papírra karácsonyfát, hogy aztán karácsonyig minden nap megjelöljék, jelképesen „letörjék” a fa egyik ágát, ezzel is jelezve, hány nap van még hátra az ünnepig. Elmeséli azt is, mi mindent szeretett volna kapni karácsonyra (gőzvasutat, jegylyukasztót, kabátkát, igazi színházat). Utána pedig megjegyzi: „Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire…Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna beváltani; s még mindig várok valamire. Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínőleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni akarja.”
A karácsony ünnepköre elválaszthatatlan a keresztény liturgiától, szokásoktól, hagyományoktól. Erről beszélgetett Kosztolányi Dezső is egyik barátjával: „Olyan páratlan vallás egy sincs, mint a tietek. Tiszta költészet…Ti nem is sejtitek, milyen széppé és változatossá tettétek az életet, amely magában fárasztó és unalmas. Ti ünnepeitekkel részekre bontottátok az évet…Amikor megjön a december, hajnali misét tartotok. A hajnali, kék ködben, amely olyan, mint a szilva hamva, süveges, lámpásos emberek bandukolnak a kivilágított kis falusi templomok felé, és teli torokkal énekeltetitek az ó, fényességes szép hajnal kezdetű ódon adventi éneket. A nappalok egyre rövidebbek lesznek, a sötétség egyre sűrűbb és hosszabb. És ti azt mondjátok, nem kell félni. Majd jön valaki, aki elűzi a sötétséget, és sose látott fényt gyújt a világnak. Az adventi emberek remélnek, és várják a fényt. A várakozásban kicsordul az ajándékozási kedv. Titokban vásároljátok szeretteiteknek az emléktárgyakat, hogy szeretettel ünnepeljétek együtt a fény születését. És a sötétség mélypontján, dec. 24-én, amelyet szentestének neveztek, megrendezitek Jézus születésének mámorában azt a hallatlan és páratlan karácsonyi tűzijátékot, amelynek sziporkái New Yorktól Tokióig látszanak. Akkora az öröm, hogy a világ táncra perdül.”
Juhász Gyula költészetében is fontos téma a karácsony. A költő Jézus életének eseményei közül születésével foglalkozik a legtöbbet. Egyes verseiben csak leírja az eseményt (Glória; Betlehem; Betlehemi ének; Karácsonyi óda), máshol viszont saját érzelmeit, hangulatát is lefesti, mint például a Karácsony felé című költemény jól ismert soraiban:
„Szép Tündérország támad föl szívemben
Ilyenkor decemberben.
A szeretetnek csillagára nézek,
Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,
Ilyenkor decemberben.”
A vers végén azonban aggódva figyelmeztet bennünket is:
„…A kis Jézuska itt van a közelben,
Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,
S ne csak így, decemberben.”
A karácsony minden bizonnyal a gyerekeknek a legnagyobb ünnep, az ő számukra mesés, csodás időszak a december, tele titkokkal és varázslatokkal. Ahogy Babits Mihály emlékszik rá:
„…Nappal kezdődtek az éjszakák,
csilingelt és búgott az egész világ,
cicázott az ablak visszfénye:
Mikulás ment a hátsó gangon.”
(Emlékezés gyermeteg telekre)
A gyermeki hang Ady Endrénél és József Attilánál is megjelenik a karácsonyi versekben. József Attila egyik legismertebb, legtöbbet idézett és szavalt karácsonyi verse a Betlehemi királyok, ahol a három király bőrébe bújva köszönti az újszülött királyt. Ady pedig szeretné az Istent „nagyosan dicsérni”, de ő még csak kisfiú, csak most kezd élni. Irigyli a pásztorokat és a királyokat, hogy ott lehetnek a születésnél, ő is szeretné bizonyítani szeretetét:
"Én is mennék, mennék,
énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.
Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az úrnak szerelmemet
szépen igazolnám.”
(Kis, karácsonyi ének)
Végül Nagy László hasonló hangvételű köszöntőjével szeretnék minden Olvasónak nagyon kellemes karácsonyt és boldog, békés újesztendot kívánni!
Adjon az Isten
Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem,
kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet–
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.
*
Megjegyzés: Magyar Szó 78. száma, 2004.december,M.J.
http://hungarianconsulate.co.nz/mszo78/1.html
|
Ideje: December 23, szombat, 11:16:51 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "A karácsony a magyar irodalomban" | Belépés/Regisztráció | 14 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A karácsony a magyar irodalomban (Pontok: 1)
- Captnemo Ideje: December 23, szombat, 19:34:47
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szebb koszorút nem is fonhattál volna karácsonyra.
Márai Sándor, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Ady Endre, József Attila, Nagy László... |
|
|
|
|
|
Re: A karácsony a magyar irodalomban (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: December 23, szombat, 20:03:20
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | "A karácsony ünnepköre elválaszthatatlan a keresztény liturgiától, szokásoktól, hagyományoktól."
Mennyire örülök, hogy leírtad ezt a mondatot!
Ma sokan családi összejövetellé degradáljáka karácsonyt, pedig mennyivel több annál. De mindenképpen az is, hiszen a szent család ünnepe az emberiség és a családok egyetemes ünnepe. És mennyi hullik a családokra abból a szentségből, melyet az Istengyermek születése hozott. Az istenkereső Kosztolányi szavában mennyi irigység van, mennyi vágyódó bölcsesség...
Ismét a Rád jellmező okossággal, páratlanul finom irodalmi érzékenységgel válogattál... De ebből is a Te személyiséged gazdagsága ragyog vissza az olvasódra. |
|
|
|
|
|
Re: A karácsony a magyar irodalomban (Pontok: 1)
- hori (hori@mailpont.hu) Ideje: December 23, szombat, 22:29:53
(Adatok | Üzenet küldése) | | Megint jót hoztál kedves mango! Örömmel olvastam újból. |
|
|
|
|
|
Re: A karácsony a magyar irodalomban (Pontok: 1)
- csizi Ideje: December 24, vasárnap, 16:57:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Tegnap harangoztak,
holnap harangoznak,
holnapután az angyalok
gyémánt-havat hoznak. |
|
|
|
|
|
Re: A karácsony a magyar irodalomban (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: December 26, kedd, 12:01:23
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Gyönyörü válogtás, Drága Mangó!
Igy, külföldön élve, egyre inkább megállapitom, hogy a karácsony igazi megünneplésének nincs olyan nagy hagyománya, mint otthon. S jól esett elolvasni soraidat! mintha egy kicsit Veltek lettem volna.
Szeretettel:
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
|
