| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Mi a gond velem? |
|
TimurLink
 |
Bizarr figurák, egy híres színész rendhagyó regénye. |
Hamvazószerda
E. Hawke
Ulpius Ház Kiadó
www.ulpiushaz.hu
A posztmodernként beharangozott szerelmi történet olvasása közben csak komoly koffein túladagolással tudtam lépést tartani a rám zúduló unalommal, noha a kedvcsinálóként alkalmazott muszlim alkoholista imám szerepeltetése már némi kíváncsiságot is eredményezett azaz nehezen tudtam kivárni, hogyan lesz mindebbõl posztmodern házasság, mígnem a 120. oldalon, mintegy a retrospektív technikát alkalmazó szerzõ - Ethan Hawke - meggondolta magát és bemutatta fõhõseinek családi hátterét. No, innentõl kezdve döfi, gondoltam, s izgalommal dõltem hátra az olvasás közben. Ethan Hawke pedig bekezdett
Az apa:
Jimmy apja helikopterpilóta volt Vietnamban. Õ maga senkit se ölt meg; legalábbis Jimmy szerint. Leszerelés után az építõiparban és kertészetekben dolgozott a nyári hónapokban, télen pedig karácsonyfákat vágott ki és árusított. Jimmy nyolcéves volt, amikor kiütköztek az apján az elmebaj tünetei. Az egyik reggel reggeli után az akkor huszonkilenc éves Mr Heartsock kihívta a feleségét, Jimmy mamáját a verandára, lehúzta az ujjáról a jeggyûrûjét, és kihajította a külvárosi utcára. Ezután felpattant a motorjára és eldübörgött. Néhány héttel késõbb egy behavazott gimnáziumi focipályán találtak rá meztelenül, félig összefagyva. Akkor vitték be elõször gyógykezelésre.
Miután kiengedték a kórházból, az egyik szomszéd városba költözött, fákat gondozott, és Jimmy érettségijéig kifejezetten stabil lelkiállapotú hétvégi apuka lett belõle.
Az egyik nyáron meglátogatta az apját. Az apja az ajtóban várta, a fél arca simára volt borotválva, a másik felét még borotvahab borította. Nagyon szép férfi volt, úgy festett, akár egy filmsztár. A mennyezetre gyerekes kézírással, vízfestékkel mázolt zászlót feszítettek, ISTEN HOZOTT felirattal. Az asztalon vastag cukormázzal borított születésnapi torta állt, rajta hat vagy hét meggyújtatlan gyertya. Az asztal mellõl két férfi bámulta Jimmyt kifejezéstelen arccal. Az idõsebb szemében a téboly fénylõ szikrája égett. Jimmy ismerte, még sráckorából, de csak látásból, mert sohasem beszélt vele. Õ volt Bill, a városka bolondja. Öt méterre megelõzte a szaga. A helybéli kölykök mind féltek tõle. Örökké a szupermarket körül kóválygott és magában beszélt, hétköznaponként pedig csúcsforgalom idején kiállt az egyik útkeresztezésbe, mert igen veszélyesnek tartotta, és ezért megpróbálta irányítani a forgalmat. A körülötte elsüvítõ autósok rá se hederítettek a tébolyultan integetõ férfira. És erre Bill ott ült Jimmy apjának a nappalijában, és szorongva várta, hogy végre felvágják a tortát. A másik vendég tizenkilenc vagy húszéves lehetett és szemmel láthatóan szellemi fogyatékos.
A szoba falait filctollal meg egyéb tintákkal és festékekkel firkálták tele.
„Ne légy ideges”, ajánlotta az egyik felirat, „Csak összeszedetten”, mondta a másik, az „Ego ellenõrzése itt” szlogentõl pedig nyíl mutatott az ajtó felé. A legcirkalmasabb felirat a lakás legnagyobb részét elfoglaló Steinway versenyzongorán díszelgett csodaszép vörös és sárga tintákkal :A TETTEIM MEGSZÉPÍTENEK, alatta pedig fekete golyóstollal a következõ kiegészítés állt:”szóval ne légy seggfej”
De a legszembetûnõbb változás mégis az volt, hogy Jimmy apja, aki New York Buffalo nevû városában született, most következetesen csak ír akcentussal volt hajlandó beszélni.
-Összefutottam ezzel a két komával a pályaudvaron, és rögvest be is számoltam nekik a küszöbönálló érkezésedrõl. No, erre úgy döntöttünk, tartunk egy kis zsúrt- közölte az apja, még mindig borotvapengével a kezében.- De eltoltad az egészet, te legény. Te pattanásos TUSKÓ.
Amikor Jimmy aznap, kicsivel korábban meglátogatta az édesanyját, és megkérdezte tõle, találkozott-e mostanában az apjával, az anyjából kitört a zokogás, ezért Jimmy felkészült a legrosszabbakra, de mint kiderült, az apja állapota többet romlott, mint hitte. Szinte rá se lehetett ismerni. A buli tíz percig se tartott, amikor Mr. Heartsock is zokogni kezdett, és Jimmy udvariasan megkérte a vendégeket, hogy menjenek haza. Apa és fia a lakásba zárkózva töltötte a következõ három napot, és csak a legszükségesebb esetekben merészkedtek ki. Jimnek sikerült elkérni apjától a kocsikulcsokat, és meggyõzte, hogyne mutatkozzon a nyilvánosság belõtt. Mr. Heartsock nem igazán értette, mi történik vele, és állandóan két érzés között ingadozott: az egyik a kikristályosodó boldogság eufóriája volt, mintha éppen most született volna meg és életében elõször látná, érezné és értené meg a világegyetem minden atomját- a másik érzés a legsötétebb, legsúlyosabb depresszió állapota, és Mr. Heartsock bevallottan attól tartott, hogy ilyenkor kárt okozhat magában vagy valaki másban. Habár Jimmy megpróbált a lehetõ legkevésbé metaforikus filmeket kölcsönözni a helyi videotékából, az apja a legkönnyebb komédiából is vad, tragikus értelmezéseket olvasott ki. Hosszas, vad tirádákban ostorozta Amerika bukását, a nagy demokratikus kísérlet csõdjét. Arról beszélt, miként vert gyökeret Amerika identitása a kapitalizmusban, és arról, hogy az állampolgárok már nem szavazók, hanem vásárlók. A kormány sem több a multik és az emberek közötti egyszerû döntõbírónál. Ezután mindig könnyekre fakadt, és örökmécsest égettek Jim Henson, a bábos emlékére, akit Mr. Heartsock a század legjelentõsebb mûvészének tartott. Miközben háromszor egymásután végighallgatták a Muppet -show filmváltozatának zenéjét, Jimmy apja arról beszélt, hogy úgy érzi magát, mint aki belépett az édességboltba, ahová egész életében nem engedték be, és most kiderült, hogy odabent minden ingyen van. Az embereket elemészti a félelem, mert megtudta a titkot: minden azért van, hogy el lehessen venni.
Mr. Heartsock olykor eljátszotta saját szerzeményû, csodaszép zongoradarabjait, majd egy órán keresztül zokogott. Utána rávette Jimmyt, hogy játssza el azt az öt darabot, amit még fel tudott idézni rég elfeledett gyermekkorából. Amikor Jimmy szemhunyásnyit már napok óta nem aludt, képtelen volt eldönteni, hogy melyikük az õrült. Sokat tévéztek, és Mr. Hearstock ragyogó szónoklatokat tartott arról, hogyan õrli fel a technika a modern ember szellemiségét, meg ideje lenne megtartani egy világméretû kínai tûzoltógyakorlatot, és akkor az összes kínai átvándorolna Amerikába, az összes amerikai átvándorolna Kínába, és ezzel megfordítanák a Föld mozgását és egyben megváltoztatnák az idõrõl alkotott fogalmakat.
A negyedik nap reggelén Jimmy arra ébredt, hogy tizenhárom órát aludt egyfolytában, az apja pedig a kocsikulccsal és az elrejtett favágó felszereléssel együtt eltûnt.
Christie, a fõszereplõ, a vele összeházasodni szándékozó Billel együtt felkeresik Christie anyját.
Az anya: Miss Teen Ohio
„Amikor megláttam a házunkat, azonnal megpillantottam a kocsit. Száz méter távolságból is jól látszódtak a gyepre kirakott asztalok és a holmijaink közt turkáló szomszédok. És köztük bizony ott szambázott az én anyám is, aki boldogan cseverészett minden útjába kerülõ lélekkel. Az anyám kirakodóvásárt tartott. Meglehetősen durva, perzselõ düh öntötte el a fejemet. Mozdulatlanul ültem a kocsiban, és néztem, hogyan faggatja egy pohos, agyatlan külvárosi apuka a régi láncfûrészünkrõl.
Anyám kislánykorában megnyerte az ohioi tini-szépségversenyt, és ennél többet igazából nem is kell tudni róla. Nagyon komolyan veszi a húsvéti nyúl intézményét, és felhúzza magát, ha valaki célozgatni mer rá, hogy õ rejtette el a tojásokat, vagy bármilyen más módon megpróbálja lelohasztani a lelkesedését. Karácsonykor még a fehér ölebének szánt ajándékokat is becsomagolta, és ilyenkor mindannyian körülültük a fát és néztük, hogyan bontja ki a kutya a csomagot. Most meg fel-alá cikázott az udvaron, és csak úgy sütkérezett a szomszédság odaadó figyelmében. Frissen mosott, világosbarna haja úgy csillogott, mint egy samponreklámban. És van még valami, amit talán el kell mondanom: az anyámnak valószínûleg a városbeli férfiak negyedével volt már kapcsolata. Képtelen uralkodnia magán, saját bevallása szerint megõrül a pasikért.
Tizenkét esztendõs Julian testvérem-nadrágszárára hímzett sárkány jelezte, hogy valami pszeudo-keleti buddhista témában utazott - épp apám régi Gibson gitárját próbálta rásózni valakire.
A hangszer alulsó része még mindig fekete volt, ahol lepattogzott róla a festék. Még mindig élénken emlékeztem arra az estére, amikor apám felgyújtotta.
A regény banálisnak sem mondható cselekményét, egy szerelmespár házasságra adva fejüket, családi környezetükkel szemben akarják újrafogalmazni, épp a mellékszál, a felmenõ ág különcsége teszi olvashatóvá, hisz hál’ istennek, alma nem esik messze a fájától.
A cselekménybonyolításból évismétlésre szoruló szerzõt vigasztalja azonban az, amit az én asztalitenisz-edzõm mondott egy országos bajnokságon megrovóan rólam.
-„Nincsenek összekötõ elemek a játékodban”.
Na, ja, az pingpong, ott viszont elég poénokat csinálni a nyeréshez.
Kerekes Tamás
|
Ideje: Január 03, szerda, 12:55:04 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Mi a gond velem?" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
