| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Olvasgatok – 19. |
|
mango
 |
Amennyiben ebben a szembeállításban egyes tulajdonságok semmivé zsugorodnak, nyilvánvaló, hogy csak látszatértékekről van szó, melyeknek a pillanat káprázata adott színt és csillogást. |
Több hónapja is van már annak, hogy ezt a sorozatomat utoljára elővettem, de ma egy nagyon kedves, jóízű, felszabadult és boldog beszélgetés után ismét a nagy kedvenchez, Kosztolányihoz folyamodtam, immár sokadjára.
Nem, nincs semmi olyan gondom most, ami megrozsdállná a szívemet, talán csak még több időre és türelemre van szükségem, - de jelentem, van, minden napom szép és mindegyiknek örülök, mindegyiket várom, és apró ráadásként a ma elbúcsúzó hónap átadja a helyét egy olyannak, ami még több örömöt tartogat nekem.
...mégis Kosztolányit lapozom most, mert ma (pontosabban úgy déli 12 óra és 1 óra magasságában) erősen elgondolkodtam azon, hogy számomra mekkora ajándék és érték egy más számára talán megszokott, hétköznapi és szem előtt lévő, karnyújtásnyira érinthető „boldogság-forrás” – és én mennyire tudok örülni annak, amit más naponta lát, hall, érint, és birtokol, mégsem tudja, mekkora kincs tulajdonosa…
[...]
Holnap már június elseje lesz.
A NYÁR!
Így, csupa nagybetűvel!
Örül a lelkem, mindent szebbnek látok, jönnek a forró, gyönyörűen színes, virágos, sűrű-lombos, eper-fagyis napok, és az annyira szeretett langyos, puha éjszakák, - és bár nem az a jóval 30 Celsius fok körüli/fölötti idő lesz, ami csak fokozza a jókedvemet, - én mégis azon tűnődöm, mennyire szerencsés asszony vagyok…
Igen, szerencsés, hogy azt a „föltétlen értéket” birtoklom, hordozom minden percben stigmaként magamban, magamon, amiről Kosztolányi is ír – emlékszem vissza… Lehet, meghökkentő az asszociáció, és kissé morbidnak tetszhet, de mit tegyek, ez jutott eszembe, és amint tehettem, rögtön levettem a polcról a sokat forgatott könyvet. Ezt olvasom:
„Azt, hogy az életben micsoda a föltétlen érték, csak akkor tudhatjuk meg, hogyha a halálhoz viszonyítjuk.
Amennyiben ebben a szembeállításban egyes tulajdonságok semmivé zsugorodnak, nyilvánvaló, hogy csak látszatértékekről van szó, melyeknek a pillanat káprázata adott színt és csillogást.
Tegyünk próbát. Illesszünk a halott szó elé különböző tulajdonságjelzőket.
Írjuk ezt: a gazdag halott, a tudós halott, az elmés halott, a bátor halott, a józan halott, a körültekintő, lelkiismeretes, ügybuzgó, előrelátó halott stb.
Ezek a kapcsolatok kacagásra ingerelnek bennünket.
Írjuk azonban ezt: a szomorú halott, a lángeszű halott, a szegény halott, a megbocsátó halott, a jóságos, önfeláldozó, kedves, hű, tiszta halott stb.
Ha ilyesmit olvasunk, meghatódunk.
Mi következik ebből? Az, hogy a gazdagság, tudás, elmésség, bátorság, körültekintés, lelkiismeretesség, ügybuzgóság, erély, előrelátás olyan állapot vagy erény, mely esetleges, vitatható, s így múlandó, viszont az utóbbiak, a szomorúság, lángeszűség, szegénység, megbocsátás, jóság, önfeláldozás, kedvesség, hűség, tisztaság olyan értékek, amelyek még a halál távlatában se törpülnek el, még azon túl is élnek és világítanak.”
Pesti Hírlap, 1931. január 11.
*
Föltétlen érték.
Sokféle és ugyanakkor egyértelmű is lehet…
Sok-sok mindenre gondolhatunk itt - átvitt értelemben is.
Föltétlen érték.
Az, ami mindennél fontosabb nekünk, amiről soha sem tudnánk lemondani, ami múlhatatlanul és kophatatlanul világol bennünk, - hogy nagy szavakat használjak: ami a boldogságot adja nekünk.
Föltétlen érték.
[…]
Ma nagyon örültem, mert ezen a május végi szép, derűsen kék és kellemes napon újra bebizonyosodott számomra, hogy van nekem a gyermekeim mellett egy olyan föltétlen értékem, ami nem csak pár főnévhez köthető, hanem húsból-vérből való érték, olyan, ami még a halál távlatában sem törpül el, azon túl is él és világit.
Az élet teljesebb átélésére bíztat az Ő öröme, a gondjai, a fájdalma, a tehetsége, az indulatai, a Hangja, - a puszta létezése.
Mondom, hogy szerencsés vagyok…
Budapest, 2007. május 31.
Megjegyzés:
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy így pedagógus-nap környékén ezen írásom százszorosan is aktuális...
|
Ideje: Május 31, csütörtök, 21:06:48 - fullextra
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Olvasgatok – 19." | Belépés/Regisztráció | 26 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok – 19. (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: Május 31, csütörtök, 21:24:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Anikó!
És milyen szerencsés vagy, hogy szerencsés vagy - mert , ha ez az értéked nem lenne , azt sem tudnád, hogy milyen a szerencse...
hogy talán van olyan egyáltalában...
csak olyan általánosan mozognál a világban, és tudatlan fővel még talán azt is elhinnéd, hogy boldog vagy...de sokan vannak , akik azthiszik, hogy boldogok... |
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok – 19. (Pontok: 1)
- Jega (sibbe@freemail.hu) Ideje: Május 31, csütörtök, 22:51:11
(Adatok | Üzenet küldése) | | Olvasgatok, olvasgatlak...:)) Átsugárzik, átsüt a boldogság. Talán meg sem lepődöm, hogy Koszolányi. Oly természetes. Egy régi gondolat bujkál bennem más megfogalmazásban. Születés és halál, s mi benne az élet, talán a kettő közötti lüktetés. Tényleg mit s mihez viszonyitunk, ennyi lenne csak? |
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok – 19. (Pontok: 1)
- Karc Ideje: Június 01, péntek, 09:25:53
(Adatok | Üzenet küldése) | | Hm, de régen jártam erre - és egyből egy régi barát jön szembe velem ;) |
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok – 19. (Pontok: 1)
- hori Ideje: Június 01, péntek, 09:53:49
(Adatok | Üzenet küldése) | A Tőled megszokott remek munka. Gratulálok érte! Nagyon jól szövöd bele a személyes érzelmeidet az írásba.
(Tanítani az élet nagy öröme. Jól tanítani meg pláne... )
|
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok – 19. (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Június 01, péntek, 21:01:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kosztolányit én is nagyon szeretem...
Talán az idézett gondolattal nem mindenben értek egyet, de a Te lelked gazdagsága vitathatatlan..
Szeretni tudni óriási ajándék, feltételnélkül szeretni pedig az igazi kincs...
Úgy érzem Te birtoklod ezt a kincset...
Boldog vagyok, hogy így érzel...:)))
Ölellek Anna :)))) |
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok – 19. (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Június 02, szombat, 07:02:59
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Már hiányoltam a sorozat folytatását: egy volt peidagógosz néni. |
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok – 19. (Pontok: 1)
- edami Ideje: Június 02, szombat, 07:41:33
(Adatok | Üzenet küldése) | Sugarzik beloled egy lecsendesult bekesseg es boldogsag. Ez zene a lelkemnek, finoman illik az idezethez.
Szeretettel:edami |
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok – 19. (Pontok: 1)
- Julianna (julianna41@citromail.hu) Ideje: Június 02, szombat, 18:00:14
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ma június 2-án olvastam e sorozat 19. részét, és nem bántam meg, mert annak ellenére, hogy az előző 18 részt nem olvastam, itt nagyon kellemes gondolatokat találtam , az értékekről, az igazi boldogságról. És is csatlakozok ebben, Anikó hozzád. Miért? Mert pedagógus voltam mindig, nemrég született a 7. unokám, és még sorolhatnám. Köszönöm a soraid. |
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok – 19. (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Június 02, szombat, 19:46:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Elmés, ötletes és nagyszerű válogatás. Nagy örömmel olvastam minden sorodat... |
|
|
|
|
|
Re: Olvasgatok ? 19. (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Június 04, hétfő, 22:22:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ha Te olvasgatsz... én olvaslak Téged. Szeretem, nagyon élvezem, ahogy tolmácsolod egy-egy olvasmányodat, mintha megelevendnének az idézett szavak.
Egyébként én is nagyon szeretem a Nyarat, de ez azt hiszem, most nem is olyan lényeges....
Sok szeretettel:
Zsuzsi:))) |
|
|
|
|
|
|
