| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Hírek: How To Dismantle An Atomic Bomb, vagy megjelent az új U2 album |
|
 |
Sokan féltek, hogy a csapat kiöregedőben van, hiszen 4 év telt már el az előző stúdió album óta, de a félelmeket eloszlatta a hír, hogy a U2 új lemezen dolgozik.
|
Az új album 2004 végén került a boltokba How To Dismantle An Atomic Bomb címmel.
How To Dismantle An Atomic Bomb, vagy megjelent az új U2 album
A U2 1976 őszén alakult meg Dublinban, amikor a 14 éves Larry Mullen(dobos) egy hirdetést tűzött ki iskolájában, zenészeket keresve egy újonnan alakuló együttesbe. Öten jelentkeztek a hirdetésre: Adam Clayton (gitáros), Paul Hewson (énekes, akit Bono Vox, majd Bono néven ismert meg a világ), Dave Evans (gitáros, aki később a The Edge művésznevet vette fel), valamint Dave Evans testvére Dick (aki igen hamar elhagyta a csapatot), és így megalakult a Feedback néven futó új együttes. A csapat több névváltoztatáson esett át. Felvették a The Hype nevet, majd már U2 néven megnyertek egy tehetségkutató versenyt 1978-ban Limerikben, ahol felfedezték őket, és lehetőséget kaptak arra, hogy stúdióban énekeljenek fel néhány számot.
A csapatnak sikerült szponzort szereznie, egyre több fellépési lehetőséget kaptak, néhány daluk az ír slágerlisták élére került, és 1980-ban kiadták az első albumukat Boy címmel. Az együttes egyéni hangzásvilággal állt elő, és újdonságnak számított, hogy Bono spiritualitásról, halálról, hitről énekelt, hiszen ezek a témák nem voltak mindennaposak a rockzene világában. Az album igen népszerű lett hazájában, és hamar felkerült a brit, valamint az amerikai slágerlistákra is. A gyorsan jött népszerűség után a csapat folytatta a megkezdett munkát, s míg a 80-as éveket a szintetizátorzene és a pop együttesek uralták, a U2 saját zenei stílust alakított ki. 1981-ben megjelent az October, majd 1983-ban a War, amelyben a U2 újra bizonyította zenei érettségét, és szövegeiben rég túlhaladt azon, hogy a megszokott témákról énekeljen. A Sunday, Bloody Sunday, az 1972-ben Észak-Írországban történt eseményekre emlékezik, és békéért kiállt.
1984-ben megjelent a The Unforgettable Fire - az album a címét egy festménysorozat után kapta, amelyet a Hiroshima és Nagasaki bombázásának túlélői alkottak - amelyben újra feltűnnek politikai üzenetek is.
1984 után hosszabb szünet következett az albumok sorában, de az együttes nem tétlenkedett. 1985 júliusában az etiópiai éhezők megsegítésére szervezett koncertjüket több százmillióan látták világszerte. 1986-ban a U2 az Amnesty International-t támogatva koncertezett, és a turné alatt a világszervezet megháromszorozta tagjainak számát.
1987-re a U2 már világszerte ismert, és elismert zenekar volt, és a csapat ekkor adta ki talán a legzseniálisabb albumát The Joshua Tree címmel. A lemez dalaiban az együttes zeneileg, és dalszövegeiben is a csúcsra jutott. Mindene egyes szám szenvedélytől és mondanivalótól feszült, és a dalszövegek olyan témákat feszegettek, mint a társadalmi igazságtalanságok, a nagyhatalmi elnyomás, a hit, a drogfüggőség, a terrorizmus, és - a zenében mindenhol jelenlévő, örök téma - a szerelem.
Következő albumuk a Rattle and Hum, ami gyakorlatilag egyfajta tisztelgés volt azok előtt a zenészek előtt, akik hatással voltak a csapatra az évek folyamán, de az albumot a kritikusok túlságosan "szétesőnek", és öncélúnak találták, és a csapat egy időre elvonult a nyilvánosság elől, hogy nyugodtan dolgozhasson.
Az 1991-ben megjelent új stúdióalbum, az Achtung Baby az elektronikus irányzat felé nyitott, és a rajongók nagy lelkesedéssel fogadták. Akik hozzájutottak a lemezhez, azok olyan örök slágerekkel gazdagodhattak, mint például a One, a The Fly, vagy a Misterious Ways.
Az 1993-ban kiadott Zooropa ugyan szintén uralta a slágerlistákat, de úgy tűnt, hogy a csapat az album nagy részén kicsit "elcsúszott" a popzene irányába, de Stay, a The First Time, vagy a Numb című slágerek sokak kedvencei között szerepeltek.
Aztán az 1997-es Pop, már aggodalomra adott okot a rajongók körében. Nem mintha rossz album lett volna, hiszen remek kritikákat kapott, és több szám felkerült a slágerlistákra. Egyszerűen csak az volt a probléma, hogy a Pop nem mutatott semmi újat. Sem a dallamok, sem a dalszövegek nem hoztak túl sok új elemet a U2 zenei világába, és így viszonylag gyorsan el lett felejtve ez a lemez, de a rajongóknak nem kellet sokat várniuk a következő korongra.
Az 1998-as The Best of 1980-1990, a címében jelölt időszak legjobbnak ítélt dalait gyűjtötte össze, valamint felkerült néhány érdekesség, ritkaság, és egy új dal, a Sweetest Thing.
A csapat ráébredt, hogy vissza kell térniük az igaz U2 dallamokhoz, és ez újra meghozta a sikert. 2000-ben az All That You Can't Leave Behind 22 országban nyitott a slágerlisták első helyén, és a Beautiful Day című szám a korongról három Grammy Díjat nyert.
Ezek után 2002-ben egy újabb válogatásalbum következett. The Best of 1990-2000 a korábbi slágereken kívül, két új dalt, az Electrical Storm-ot és a The Hands That Built America-t tartalmazott.
Sokan féltek, hogy a csapat kiöregedőben van, hiszen 4 év telt már el az előző stúdióalbum óta, de a félelmeket eloszlatta a hír, hogy a U2 új lemezen dolgozik. Az új album 2004 végén került a boltokba How To Dismantle An Atomic Bomb címmel.
Nagyon vártam már az új korongot, és ahogy hozzájutottam rögtön elkezdtem hallgatni. Az Interneten böngészve, olvasgatva hallgattam a kellemes dallamokat, és amikor a végére értem, kicsit mintha csalódtam volna.
- Jó jó, nem rossz, de ennyi volt? - gondoltam magamban. Aztán adtam neki még egy esélyt, és felfedeztem azt, amire korábban már legalább ezerszer rájöttem. A U2-t nem lehet "csak úgy" hallgatni. Nem lehet olvasni, tanulni, dolgozni közben. A U2-ra bizony az embernek teljes lényével oda kell figyelni, és csak akkor jön ki a dallamok és a dalszövegek igazi ereje. Ezek után már nem volt kétséges, hogy a How To Dismantle An Atomic Bomb méltó párja a The Joshua Tree-nek, vagy az Achtung Baby-nek, és a legjobb U2 albumok közé tartozik.
A lemez tizenegy dalt tartalmaz - a Limited Edition tizenkettőt -, és ezek a dalok zeneileg, és tartalmilag a U2 legszebb éveit idézik
1. Vertigo: elég erőteljes nyitódal. Pörgős rockzene párosul Bono összetéveszthetetlen hangjával. Biztosan sláger lesz, de nem hinném, hogy képes sokáig megvetni a lábát a listákon. A indító Uno..dos..tres nem tetszett. Valahogy nem illik a szám hangulatához. (10/8)
2.: Miracle Drug: a heves kezdés után egy lassabb, de mélyebb dal következik. Itt a legerősebb a U2-ra annyira jellemző rapszodikusság, amikor egy lassabb dal tempója felgyorsul és Bono hangja is a rajongóknak oly kellemes magasságokba emelkedik. Egy igazi szerelmes dal zseniális gitárjátékkal, ami arról énekel, hogy a szerelem sokkal több és mélyebb dolog, mint szimpla romantika. Talán az album legjobb dala. (10/10)
3. Sometimes You Can't Make it on Your Own: az album első igazi balladája, lassú gitárpengetéssel, és halk dobjátékkal és persze Bono remek hangjával. Egy remek sláger, amelyet Bono az apja temetésén énekelt. (10/9)
4. Love And Peace Or Else: A mély basszus különleges hangzást ad a dalnak. Kicsit propaganda jellegű. (10/8)
5. City of Blinding Lights: a dal szép zongoradallamokkal indít, majd a Where the streets have no name hangulatát idézi fel ez emberben. az egyik legszebb szám a lemezen. (10/10)
6. All Because of You: a dal refrénje egyből megragad az ember fülében, ugyanúgy mint The Edge gitárjátéka. (10/9)
7. A Man and a Woman: egy közepes tempójú akusztikus hangzású dal. Hangulatos, de nem tartozik az album "húzódalai" közé. (10/7)
8. Crumbs From Your Table: érdekes, hogy a dal refrénjének azon része a "legerősebb", ahol nincs ének, csak a gitár szól, de az remek dallamokat ont magából. Egyébként a zene nyugalmas tempójú, és itt nincs jelen a már említett, U2 számokra jellemző rapszodikusság, ami itt nem hátrány, sőt csak színesebbé teszi ezt a dalt, a dal pedig az albumot. (10/10)
9. One Step Closer: a második szomorú ballada kellemes hangzással, és nagyon szép dalszöveggel: "The heart that hurts is a heart that beats, can you hear the drummer slowing?" (10/8)
10. Original of the Species: egy tipikus "öngyújtó lengetős" melódia hullámzó tempóval, és színes dallamokkal. (10/8)
11. Yahweh: a dal címe a Isten nevének héber megfelelőjéből származik. A szám szépen csiszolt dallamokat, és remek dalszöveget vonultat fel. Kissé patetikus. (10/8)
Összességében egy nagyon érett album született. Egy igazi U2 klasszikus, aminek minden rajongó gyűjteményében kiemelt helye van, de érdemes azoknak is próbát tenni vele, akik eddig ugyan nem ismerték a csapat zenéjét, de kedvelik a rockzene "finomabb" irányzatait.
Zárszóként pedig annyi, hogy gyakran halljuk a tvben, hogy a U2-t a világ legjobb rockegyütteseként reklámozzák. Vajon rászolgált erre a szubjektív módon odaítélt titulusra az a csapat, amely ezen a néven már 26 éve változatlan felállásban zenél, több mint 120 millió lemezt adott el, 14 Grammy díjat nyert, és még mindig képes újat mutatni? Nehéz eldönteni, hogy ki a legjobb, de az biztos, hogy ez az együttes azon kevesek közé tartozik, akik versenyben vannak a címért.
S végül ez az album tényleg útmutatást adott arra, hogy hogyan szereljünk szét egy atombombát? Igen, a dalokat végighallgatva, képletesen mindenképen megkaptuk a választ.
Ajánlott linkek:
http://www.u2.com
http://www.interference.com
http://station.pcdome.hu
http://www.atu2.com
http://www.u2exit.com
http://www.u2station.com
http://www.u2mansion.com
U2-történet forrás: Matt McGee - U2 Biography
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "How To Dismantle An Atomic Bomb, vagy megjelent az új U2 album" | Belépés/Regisztráció | 1 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: How To Dismantle An Atomic Bomb, vagy megjelent az új U2 album (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: December 06, hétfő, 15:21:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | A U2 egyik legmeghatározóbb zenei élményem nyújtotta, amikor a Bloody Sunday c. lemezüket meghallottam, megismertem.(bakelit!)
Nem tudom, hogy vajon valóban ők-e a világ legjobb bandája, de nálam mindenképpen az élmezőnyben vannak! |
|
|
|
|
|
|
